Hagyományosan népszerű kerékpáros körökben a váci Mészkőember – Légrády Béla emlékverseny, amelyet most – a vírusjárvány miatti korábbi vészhelyzet miatt – az eredetileg tervezett áprilisi dátumtól jóval elhalasztva rendeznek meg a szervezők, október 18-a (vasárnap) az időpont.
A már 17. helyi-hegyi időfutam emlékversenyen ismét minden korosztály lehetőséget kap a versengésre, a fő kategóriákban 6 kilométer a táv a Dóri kocsmától a Mészkőbányáig.
Kategóriák: férfi, női.
Korosztályok:
- 12-13 éves (2007-2008),
- 14-18 éves (2002-2006),
- 19-40 éves (1980-2001),
- 41-50 éves (1970-1979),
- 51-60 éves (1960-1969),
- 60+ (1959, vagy előtte).
Ahogy azt már megszokhatták a biciklisek, érdeklődők, természetesen ezúttal is lesznek úgymond csikó futamok a legkisebbeknek, a táv pár száz méterén.
Az előnevezésen regisztrálók mellett értelemszerűen random módon indulók is csatlakozhatnak helyszíni nevezéssel (9-től 10.30-ig van erre lehetőség a Dóri kocsmában, 3000 forint nevezési díjjal).
A verseny története-üzenete-szellemisége Somoghy Attila főszervező összefoglalásában:
„Egy hűvös, kissé esőre álló október eleji vasárnap reggel kilenc bringás várta egymást a Gombási úton. Egy-két héttel korábban egy baráti sörözgetés közben jött az ötlet: versennyel szerettek volna megemlékezni elhunyt sporttársukról. Az ötletet tett követte és kilencen összejöttek egy próbaversenyre. Mint ahogy az barátok között lenni szokott, vérremenő küzdelmet folytattak az első helyezésért. Ez volt az I. Mészkőember Hegyi Időfutambajnokság.
A következő évtől maradt az elnevezés, de kibővült egy jelzővel, ami miatt az egész verseny létrejött: LÉGRÁDI BÉLA EMLÉKVERSENY. Azóta egyre többen és többen állnak rajthoz minden április elején, hogy egy rövidke 6 kilométeres tekeréssel megemlékezzenek Béláról.
Ez volt a fő indíttatás a szervezők részéről amikor a versenyt megálmodták. Nem akarnak első és utolsó helyezésekről beszélni, nem akarnak vitákba, veszekedésekbe bonyolódni egy-két hibásan mért másodperc miatt. Azt szeretnék, hogy vegyék észre egymást az emberek, érezzék jól magukat egymás társaságában, miközben azzal töltik szabadidejüket, amit szeretnek: bringáznak.
Tekerés közben néha gondoljanak Bélára, akinek emlékére össze-összejönnek és aki ilyenkor biztos nagyon boldogan les le ránk Onnan föntről és fülig érő mosollyal nyugtázza, hogy lám, milyen sokan bringáznak ma is a Naszály szerpentinjén.”
Ribáry Zoltán
Kiemelt kép: Cservenák Péter/meszkoember.hu