Harminc évvel ezelőtt újra szabad választásokon állíthattak vezetőket a települések élére a választópolgárok, Vácott az újonnan választott, huszonhét tagú képviselő-testület Bartos Ferencnek szavazott bizalmat polgármesterként. Vele indul hamarosan a Helyi rendszerváltók című sorozatunk, de előtte természetesen a jelen valóságáról is faggattuk a rendszerváltozás városi vezetőjét.
– Egy év távlatából mennyire érzi biztatónak a jövőt a mostani döntéshozókkal? – kérdeztük Bartos Ferencet.
– Először tekintsünk vissza a tavalyi választásokra! Amíg például a fővárosban egy kifejezetten sikeres vezetés bukott el a szivárvány koalícióval szemben, addig nálunk bőven voltak hiányosságok, tévedések, visszatetszést keltő megnyilvánulások, és a jelek szerint nem nyerte el a választók többségének tetszését a feladatok, fejlesztési lehetőségek fontossági sorrendjének meghatározása sem. Mindazonáltal a választási sikertelenségben az is közrejátszott, hogy a volt vezetők, a Fidesz-KDNP jelöltjei nem fordítottak kellő gondot a lakosság véleményének kikérésére, a folyamatos párbeszédre, elbizakodottaknak tűnhettek. Ez fontos tanulság a jövőre nézve. Nehéz lesz felállni ebből a helyzetből, noha a mostani testület eddigi ténykedése enyhén szólva egyáltalán nem meggyőző, sőt inkább tragikomikusan szerény. Váratnak magukra az igazi eredmények, miközben vélhetően egyre többen észreveszik, hogy leginkább a mosolygós cukiskodásban, a panaszkodásban, a közösségi médiában való önfényezésben jeleskedik a városvezetés.
– Korábbi, Önnel készült interjúkban büszkeségként említést tett arról is, hogy az 1990-ben megválasztott testületükben alig volt olyan tag, aki megélhetési politikusnak számított. Itt érdekes, hogy Önt két alpolgármester segítette, a mostani, sokkal kisebb testületben pedig három ilyen funkció van, a kiemelt tanácsnoki státuszról, a bizottságok összeállításáról, a bőséges bizottsági elnöki, tagi javadalmazásokról nem is beszélve. Mit gondol erről?
– Ez egyértelmű következménye annak, hogy amikor ilyen szétaprózódott erőkből álló társaságok összeállnak, akkor hatalomra jutva természetesen mindegyik ki akarja venni a maga jogosnak tartott jussát, minden csoportosulásnak juttatni kell jól fizetett pozíciókat. Ez van a fővárosnál is, meg mindenütt, ahol hasonló összefogások vették át az irányítást. Nálunk így történt például, hogy egy olyan ember, konkrétan megélhetési politikus, aki eleve elég jómódúvá vált már közpénzekből, azért csak-csak kap egy alpolgármesteri státuszt, busás jövedelemmel. Ez nagyon visszatetsző, remélhetőleg egyre többen megkérdőjelezik mindennek az indokoltságát.
– Ejtsünk szót a polgármesteri posztról is, mit szól Matkovich Ilona városvezetővé választásához, és mi a véleménye az eddigi szerepléséről?
– Itt vannak nagyon súlyos szereptévesztések. Egy kisváros polgármesterének nem biztos, hogy az a feladata, hogy a kormány esetleges vélt hibáit igyekezzen bizonygatni, szinte minden intézkedését kárhoztatva pusztán ideológiai alapon. Neki együtt kellene működnie az ország vezetésével, akár tetszik neki, akár nem, természetesen nem a saját érdekében, hanem a városért. Ennek most az ellenkezőjét láthatjuk, ami semmiképp nem jó csapásirány. A baloldali többségű települések a jelek szerint egyöntetűen így tevékenykednek, igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha a kormány igyekezne őket ellehetetleníteni. Például visszataszító az a cirkusz, amit a vírushelyzetben, a védekezés költségeihez való hozzájárulás okán művelnek. Felháborító a hozzáállásuk, hiszen ezekben a nehéz időkben mindenkinek vállalnia kell a maga felelősségét, kezdve az államtól, egészen az egyénekig, és hát természetesen az önkormányzatok sem vonhatják ki magukat a testület politikai összetételétől függetlenül. Az képtelenség, hogy valaki folyamatosan azon siránkozik, arra hivatkozik elmaradások, elvonások, elbocsátások kapcsán, hogy elesnek a parkolási díjaktól. A nadrágszíjat mindenkinek meg kell húzni, ezt valahogy túl kell élni. Polgármester asszony nagyon fifikásan elérte, hogy ő legyen az összefogás polgármester-jelöltje. Abban bíztam, hogy ezt a fifikásságot a város élén is kamatoztatni fogja, már nem a maga, hanem a település érdekében, és nem a kormány kritizálásával foglalkozik, nem nagypolitikai szereplésre fordítja az energiáit.
– Mit szól ahhoz, hogy az új önkormányzat elutasította a Szérűskertbe tervezett, multifunkciós sport és rendezvénycsarnok megvalósítását, a Váci Dunakanyar Színház kiemelt státuszú intézményként történő kormányzati támogatását?
– Én elhiszem, volt polgármesterként be is látom, hogy nagyon nagy feladat egy nagyobb csarnoknak a fenntartása, de azt vallom, hogy ha valamit adni kívánnak, azt el kell fogadni. A működtetés finanszírozásának kérdésével akkor kell foglalkozni, amikor az már helyi költségvetési kérdéssé válik. És mindig meg lehet találni a megoldást. Tehát nem kellett volna visszakozni, amikor egy ilyen agilis képviselő, mint a város mostani parlamenti képviselője ilyen sok mindent ki tud, ki tudna lobbizni a városnak, ha a városvezetés nem gördítene folyamatosan akadályokat, nem gátolná szép célok megvalósítását.
Ribáry Zoltán