Lapunk tudomására jutott, hogy szeptember 9-én Inotay Gergely alpolgármester a közétkeztetésben érintett intézmények vezetőit a városházára hívta, hogy egy közvetlen beszélgetés keretében megtárgyalhassák az önkormányzat által bevezetett változtatásokat. Információink szerint ez az elsőre demokratikusnak tűnő kezdeményezés Matkovich Ilona sajátos hozzáállása miatt teljesen félresiklott, ugyanis ezen az ülésen nagyon zavarta a polgármester asszonyt és a polgármesteri kabinet jelenlévőit, ha valaki szociálisan érzékeny, ha van véleménye és ha ragaszkodik a valósághoz, a törvényi és jogszabályi előírásokhoz. (Aki a polgármester asszony interpretálásában kívánna az eseményről értesülni itt vetheti egybe a mi értesüléseinkkel.)
A meghívottak azt hihették, hogy a városvezetés célja ezzel az, hogy orvosolják a felmerülő problémákat. Mint később bebizonyosodott, csak biodíszletnek kellettek a jelenlévők a hétvégi polgármesteri elektronikus összefoglalóhoz. A vezetés és irányítás egy tudomány, amihez megfelelő kvalitások szükségesek. Ezt Facebook-bejegyzésekkel nem lehet kiváltani.
Ezek a talentumok úgy tűnik, hogy hiányoznak a jelenlegi városi vezetők eszköztárából. Talán ezért is kerülik az előzetes párbeszédet és az olyan szituációkat, ahol ezek a tudásbéli hiányosságok kiderülhetnek.
Pedig az olyan nagyszabású cél, mint egy iskolaváros közétkeztetésének átszervezése, sokkal alaposabb és szakmailag hozzáértőbb előkészítést igényelt volna.
Sajnos a város vezetése előzetes tárgyalásokat nem folytatott az érintettekkel.
A szeptember 9-én zajló megbeszélésen jelen voltak azon váci intézmények vezetői, ahol a város közétkeztetést szolgáltat, továbbá a tankerületi igazgatóhelyettes. (Mint az ismeretes a közétkeztetés biztosítása a települési önkormányzatok számára az államtól átvállalt kötelező feladat.) A város részéről jelen volt Inotay Gergely alpolgármester, Ferjancsics László alpolgármester, Iványi Károlyné kabinetvezető, Matkovich Ilona Zsuzsanna és a GH részéről két beosztott kolléga.
Elsőként a polgármester tartott tájékoztatót, amit burkoltan a kormány támadásával kezdett.
Elhangzott például, hogy a városnak nincs semmire fedezete és ez minden városra igaz. És ezt a város első számú vezetője onnan tudja, hogy sok városba elutazott tapasztalatszerzés céljából. (Persze tipikusan csak az ellenzéki kézre jutott városok vezetőivel találkozott, úgyhogy, ahogy mondani szokták, az üléspontjuk határozza meg ezen önkormányzatok álláspontját…)
Mindazonáltal az állam a közétkeztetésre a legsanyarúbb viszonyok közepette is mindenképpen biztosítja a forrásokat.
Az általa jelezett, „kényszerhelyzet szülte szituációt” akarták kezelni a főzőkonyhák bezárásával – mondta – és
csak a gazdaságosság elvét tartották szem előtt, amikor döntöttek.
Sajnos az előzőekben említett felkészületlenség az egész tanácskozás alatt tetten érhető volt. A polgármester annyira nem volt képben, hogy a hírek szerint, abban is teljes bizonytalanságban volt, hogy pontosan hány konyhán szüntették meg a főzést, de még azzal sem volt tisztában, hogy melyik iskolában van konyha és ebédlő, és hol működik főzőkonyha vagy tálaló konyha, mit szüntettek meg, mit szerveztek át. Sőt még azt sem tudta, hogy a főző és a tálaló konyha között mi a különbség. Nyíltan olyan tevékenységre buzdította a GH dolgozóit, ami egy tálalókonyhán nem kivitelezhető, azaz szabályellenes.
A tájékozatlanság okozta furcsa helyzetből menekülve szót kaphattak az igazgatók is, de aki kritikát vagy kérést fogalmazott meg, annak sok időt nem hagyott gondolatainak kifejtésére a polgármester.
A legtöbb és legsúlyosabb probléma a kollégiumok szolgáltatásában érhető tetten – világított rá a város legnagyobb kollégiumának vezetője.
Konkrétan a kollégiumokban a hétvégi étkeztetés nem volt biztosított szeptember elején, illetve a napi ötszöri étkezésből nem három, hanem csak egy főétkezést biztosítanak.
A város vezetője ennek megoldására a szülők aktívabb bevonását tanácsolta, ami egy kollégista esetében nehezen értelmezhető.
A résztvevők között voltak, akik a tárgyalás antidemokratikus légköre vagy az értelmetlen vita elkerülése okán hallgattak. Valószínű ezt sem érzékelte Matkovich Ilona Zsuzsanna, mert személyeskedő hangnemre ragadtatta magát a találkozó vége felé, de időhiányra hivatkozva válaszra már nem biztosított lehetőséget. Sőt, valótlan állításokkal/csúsztatásokkal próbálta az előzetes egyeztetések meghiúsulását indokolni.
Ezek után joggal merül fel a gondolkodó emberben a kérdés, hogy talán nem kéne olyan sokat utazgatni az országban össze-vissza, és akkor maradna idő a váci emberek meghallgatására, a tervek előkészítésére és megszervezésére is.