Lassan rovattá épül Matkovich Ilona maga és koalíciója munkáját nem kicsiny léptékben túlfényező kifejezéseinek gyűjteménye. A választási kampánya permanens folytatásaként a rajongótáborának muníciót adó híreken kívül, de a város valós problémáira alig válaszoló rendszeres vasárnapi szózata is újfent tartalmazott efféléket. Az „elkészült”, a „befejeztük”, a „megtettük”, az „átadtuk” használatának nyilvánvaló hiányában megint ilyen mondatok igyekeznek pótolni a valós tetteket, érdemeket: „Rendkívüli testületi ülést is tartottunk, mivel számos téma gyűlt össze. Néha azt gondolom, kicsit gyors a tempó, hiszen augusztusban ez már a második rendkívüli testületi ülés, de nem lehet leállni, mert rengeteg a pótolni való.” Megint csak az exújságírónőt és nem az alkotó polgármestert ismerhettük meg e vasárnapon is.
A vasárnapi igehirdetés azzal a botrányos és embertelen döntés kimagyarázásával kezdődött, hogy miért nem tanúsít a sérült emberek konyhai ellátása során minimális érzékenységet sem. Nem ejt itt szót arról a városvezető, hogy két gyógypedagógiai szaktekintély (Ványi Lászlóné és Mikesy György) szakmai érvei ellenére, a törvény betűjét és szellemét be nem tartva miért hoztak olyan szívtelen, hozzá nemértést tükröző döntést, melyek ellehetetlenítik az intézmény közétkeztetését. Az ügy eddigi részletei itt olvashatóak.
Múlthét szombaton kérdeztük meg, hogy az egyre kényesebb politikai helyzetben lévő Kiss Zsolttal mit keresett a városvezető Szombathelyen, s hogy miért nem kapott eddig nyilvánosságot a tárgyalások tartalma? Erre most itt kaptunk választ: Szombathellyel együtt a város Budapest nyomába eredve keresi azokat az uniós forrásokat, amelyek kikerülhetik a magyar kormányt. És jaj, ezen szivárvány alá került két város polgárainak: a megbeszélések során a két tipikus balliberális városvezetői attitűdről volt szó:
- a városüzemeltetési tapasztalatok kicserélésére (lefordítva: városüzemeltetési megszorítások),
- az önkormányzati bérlakásokkal való gazdálkodás (lefordítva: a település vagyonának kiárusítása).
Aztán a vasárnapi levél tartalmazta a kötelező elemet is: az előző testületre való mutogatást (ez a kötelező gyakorlat állandó része: szekrényből kidőlő csontvázakra kell rendszeresen rámutatni, ha azok valóban voltak ott, de az se baj, ha nem!) Ezúttal egy Volánbusz felé való 78 milliós és egy kertészeti és egyéb munkákat végző kft. felé elmaradt ötvenmilliós vélt-valós összegről számoltak be. A valóságtartalmuk ellenőrzése miatt lekérjük majd ezen összegeket, s később beszámolunk még az eredményről.
A kormányekézés rovata ezúttal elmaradt, helyette viszont erről értesülhettünk: „Másik fontos tárgyalásunk a Magyar Turisztikai Ügynökségen zajlott, ahol Guller Zoltán vezérigazgatóval egyeztettünk a barokk belváros projekt részleteiről.” Erről már „Mégis fel lehet venni a kormány fordulatszámát a város érdekében?” címmel írtunk nemrégiben.
A gyanúsan túlkommunikált Jószomszéd Hálózat friss eredménye is hírértékűnek mutatkozott: 20 szegény sorsú gyermek kapott iskolatáskát. Kérem, hogy vessék egybe egy kicsiny vidéki plébániatemplom karitászának egy vasárnapi gyűjtésével, hogy ennek a jóemberkedésnek a volumene valós nagyságban megmutatkozzék.
Szeptembertől iskolai menetrendre álltak át a buszok híre is az önkormányzat lázas tetterejének a bizonyítékául kívánt szolgálni, és még az is, hogy a minden településen – így most Vácon is –, évi egyszeri ingyenes elektronikai hulladékleadás lesz. A városi, de az önkormányzattól gyakorlatilag alig függő, civil vagy üzleti történéseket a városvezető mindig előszeretettel igyekszik úgy bemutatni, mint a saját tevékenységének gyümölcsét. Ezt a magatartást népünk kollektív bölcsessége így nevezte nevén: „Az ördög se szánt, se vet, mégis elél.”
Az Összefogás koalíciójának tagjai a város teljes nyilvánosságát kizárva Bánkra járnak a városi költségvetést megbeszélni – sőt bizonyos értesülések szerint –, a város ingatlanügyeit is átbeszélni. Mivel LEBUKTAK, ezt volt kénytelen beismerni Matkovich Ilona a szózata végén. Az becsülendő, hogy nem külföldre mentek frakciózni, sőt – mint megtudtuk, hogy összekuporgatott pénzüket tették félre erre a bánki útra, abból fizették a szállodát is.
Amolyan gyakorlott sajtómunkásként a polgármesternő odaszúrt még egy kis veres farkot a mondandója végére: „Ha valódi hírekhez szeretnének jutni, nézzék meg mindig, milyen forrásból tájékozódnak.”
Na, ennél fontosabbat e vasárnapi igehirdetésében tán nem is mondhatott volna a város jelenlegi vezetője!