Lapszemle – Tallózás a Váci Polgár júliusi lapszámában

Immár huszonhatodik éve jelenik meg havi rendszerességgel a Váci Polgár, amely a város  egyik legjelentősebb értékmegőrző, értéktartó és egyúttal mértékadó lapja. Ezúttal a legutóbb megjelent, júliusi szám tartalmát szemlézzük kedvcsinálóként azoknak, akiket véletlenül elkerült volna ez a mívesen szerkesztett, gazdag tartalmú lapszám. 

A lap immár több mint negyed évszázada szolgálja az élő helyi közélet, a kultúra, a helytörténet, a művészet, a sport megismertetésének ügyét, rendszeresen felhívja olvasói figyelmét a váci történelmi, kulturális értékekre és érdekességekre, kiemelkedő váci személyiségeket szólaltat meg a jelenből, de mindig olvashatunk a lapban fontos  visszaemlékezéseket is.

Szinte már állandó rovat Vác havi aktuális történelme, most éppen a júliusi váci csatát elevenítette fel a lap állandó szerzője, Pinke József tanár úr. Trianon fájdalmáról a júniusi számban olvashattunk, de mivel éppen száz évvel ezelőtt történt, dr. Varga Lajos június 4-i beszédét örökítették meg ebben a lapszámban. A Ványi Lászlóné gondozta Császármorzsa is állandó rovata a lapnak, amelyben a 275 éve született névadóra, Cházár Andrásra emlékeztek mind Vácon, mind felvidéki szülőhelyén, Jólészen.

Újvári István, a váci iskolák alapos ismerője járt utána, hogy miként kapták a nevüket a váci iskolák, miért nem Petőfiről nevezték el a Juhász Gyula általános iskolát, a deákvári miért nem Wolkóber János nevet kapott, és miért nem Brusznyai Árpád nevét viseli a Madách gimnázium. Érdekes helytörténeti kalandozás 4. részét olvashatjuk a váci Rabtemetőről, melynek feltárása csak a rendszerváltás után tíz évvel, 2000-ben, az első Orbán-kormány idején történt meg. Az Antall-kormánynak nem volt ideje és ereje, a Horn-kormánynak nem volt érdeke, hogy az ötvenes évek világába bepillanthassunk, tisztább képet kapjunk a Rákosi-diktatúra váci börtönben elhunyt áldozatairól. Köszönet Hende Csabának és Vác akkori polgármesterének, Lábai Lászlónak, hogy megteremtették ennek anyagi feltételeit.

Dóra Zoltán anyanyelvi mozaik állandó rovatában most éppen az utcaneveket helyezi el nyelvtani rendszerünkben és tanít kiváló pedagógusként ezek helyes leírására.

A sportélettel kapcsolatos írások színesítik a lapszámot, a Reménység pályán történt több mint 770 milliós beruházás lassan végéhez ér, még a világítás és a lelátók felújítása várat magára. Egy hároméves megfeszített munkán van túl az a team, aki ezt a szívén viselte, Veres Ferenccel készült interjú számol be ennek örömeiről és nehézségeiről. Fábián Gáborral és testvérével, Mátéval készült interjú számol be az egy évvel ezelőtti, kispályás nemzetközi focitornán elért győzelemről, amelynek az a váci vonatkozása, hogy a testvérpár, akik jelenleg a BME hallgatói, itt érettségiztek a Boronkayban, édesapjuk a neves iskola igazgatója. Az országos sportélet e havi legszomorúbb híre volt, hogy meghalt Benedek Tibor, háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa bajnok vízilabdázó, akit az egész ország gyászol.

A HAZAJÁRÓ népszerű sorozata ezúttal Ausztráliába kalauzolt el, annak gazdag növény és állatvilágát igyekszik bemutatni, mely földrészen az elmúlt 200 évben több változás történt, mint az azt megelőző 200 millió évben!

A KÖZÉLET-ben a vac.hu tartalmából tallóztak, a PIAR ÉLET rovatban bepillantást nyerhetünk az iskola életébe a Nemes György atya által készített interjúban.

Mivel a kormány a 2019-es évet II. Rákóczi Ferenc emlékévvé nyilvánította, a lap korabeli források alapján felelevenítette Vác és Rákóczi kapcsolatát, Bottyán János váci szerepét. Nem véletlen, hogy Szalay Ákos közreműködésével a művelődési házban ebben hónapban nyílt meg a Rákóczi vándorkiállítás (cikkünk az eseményről), amely lerótta tiszteletét a Vezérlő Fejedelem előtt.

Igazi váci polgártól kellett végső búcsút venni júniusban, eltávozott közülünk Kocsis Iván fotóművész, Vác város rajongó szerelmese. Vác szülötte, a piarista iskola neveltje, fotózta az 56-os forradalmat, szerkesztő volt a Csokonai Rádióban, melyért később háttérbe szorították és csak a véletlen műve, hogy komolyabb büntetést nem kapott. Kevesebbért is ítéltek akkoriban halálra! De valószínű e miatt nem kerülhetett be soha – sikeres felvételi ellenére – filmrendezői szakra. Megalapítója volt a Dunakanyar Fotóklubnak, amelynek tagjai a hatvan év alatt több mint háromszáz kiállításon szerepeltek itthon és külföldön egyaránt. Közülük 18-an amatőr fotósból hivatásos fotóművésszé váltak.
Nehéz sors volt az övé, mint minden valódi művészé. Konfliktusokkal, gyötrődésekkel, elbizonytalanodásokkal, újrakezdésekkel, kudarcokban és sikerekben gazdag élete példa minden váci számára. Nehéz korban élt, hiszen gyermekkora a nagy háború és az azt követő iszonyú nehéz évekre esett, majd az 56-os forradalom mámora után a büntetés, mellőzöttség, majd a Kádár-rendszer szűkre szabott mozgásterében, a lehetőségeket kihasználva, tehetségének köszönhetően sikereket elérve gazdag életpályát hagyott örökül. Minden korban „tette, amit tennie kellett”.

Újra tanulságos tartalmú, színes és gazdag lapszámot tett le közös asztalunkra a Váci Polgár szerkesztősége, csak ajánlani tudjuk újra minden váci olvasó becses figyelmébe.

Mivel csak papíralapon érhető el az újság feltétlenül érdemes az éves előfizetésre, hiszen így biztosítható, hogy a lap kényelmesen, postai úton jusson el minden érdeklődő háztartásába.