Olvasói levél – A nagy kiárusítás

Mint ismert, a július 15-i testületi ülésen megszavazták az önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, valamint elidegenítésükről szóló rendelet módosítását. Mivel még a testületi ülés jegyzőkönyve nincs a váci honlapon, az előterjesztésre tudok hagyatkozni. Rendkívül boldog lennék, ha a jegyzőkönyv megismerése után helyreigazítást tehetnék, mivel ez az előterjesztés sok sebből vérzik.

Kezdjük az előterjesztés dátumával. A kérelmet a Váci Városfejlesztő Kft. július 7-i datálással küldte az önkormányzat felé. Az önkormányzat vette a lapot, és nyolc nap alatt átnyomta az illetékes bizottságon és a testületen a tervezetet. Mivel, mint látni fogjuk, a módosítás tervezete a város ingatlanvagyonának a kedvezményes kiárusítását vonhatja maga után, ezért

elképesztőnek tartom ezt a tempót, amely a választópolgárokkal és a civil szervezetekkel való egyeztetést kihagyta.

Az előterjesztés 2. §-ának (2) bekezdése és az előterjesztés 3. §-a együtt a korábbiakhoz képest jelentős kedvezményt ad az elővásárlásra jogosultak köréből azok számára, akik az ingatlant legalább öt éve bérlik és az adott határidőn belül egy összegben kifizetik a vételárat. Jelentős kedvezményt adni, azaz érték alatt értékesíteni persze nem feltétlenül az ördögtől való, ha a kedvezményt jól meghatározott „jogalkotó szándéka szerinti” célok elérésére adják. A cél a városvezetés közleményei szerint az, hogy a jelenlegi bérlők közül minél többen jussanak saját tulajdonú lakáshoz.

A fő problémám ezzel az, hogy kimaradt az előterjesztésből a célhoz kötött garanciális elem.

Szerintem ekkora kedvezményhez (ami a szöveg értelmezése szerint inkább 32,5%-nak tűnik, mint a holdudvar és a hivatalos honlap által kommunikált 35%-nak, de a két érték között nincs nagy eltérés) szükséges lenne azt garantálni, hogy az a szándék szerint hasznosuljon, például azzal a garanciális elemmel, hogy a kedvezményesen megvásárolt lakás öt éven belüli értékesítése esetén az előterjesztés 3. §-a szerinti kedvezményt a város visszakövetelheti.

Mivel a korábbi rendeletben a kedvezmények nagysága spekulatív akciókra sokkal kisebb teret engedett, ezért ott nem volt szükség garanciális elemre,

az új szabályozás viszont véleményem szerint kiált a garanciáért.

Rendkívül aggályos az előterjesztés 7. §-a. Eszerint a korábbi rendelet 34. § -ának (4) bekezdése hatályát veszti. Ez a hatályát vesztett rész arról rendelkezett, hogy mely lakásokat nem lehet elidegeníteni. Gondolom, alapos szakmai munka előzte meg a 25 épületet tartalmazó lista összeállítását, amelyet most egy tollvonással megsemmisítettek. A listán található több főtéri épület, köztük például a főtéri ún. zöld házban levő három lakás.

Emlékeztetnék arra, hogy a zöld ház rossz állapota miatt nemrégiben panaszkodott az önkormányzat, kormányzati támogatás reményében. Azt gondolom, hogy ha a nagy kiárusítás eredményeként magánkézbe, vagy részlegesen

magánkézbe kerülnek a város emblematikus épületei, akkor azok rendbehozása még sokkal nehezebb, és még sokkal drágább lesz.

Ehhez képest a Gazdasági és Városfejlesztési bizottság kilenc tagja (mint az elején leírtam, valószínűleg a polgárok és a civilszervezetek felé történő egyeztetését kihagyva) a város szempontjából stratégiai épületekben is értékesíthet lakást, ráadásul azok műszaki állapota miatt akár nyomott áron is.

Három kritikai észrevételt fogalmaztam meg a rendeletmódosítással kapcsolatban. Párbeszéd, garancia és városstratégia.

Ezek tekintetében mielőbb szükségesnek tartom a frissen módosított rendeletet tovább módosítani, és addig befagyasztani a lakáseladásokat.

Sigray István, egyetemi oktató