Nemrég megírtuk a folyamatot, ahogyan Matkovich leszámolt a Váci Dunakanyar Színházzal, a korábbi években virágzó kulturális intézményt sikerült hónapok alatt leépíteni. Elűzték a színházat kulturálisan és fizikailag is megújító igazgatót, a dolgozók többsége követte. Szakmai kérdéseket félretéve helyeztek az élére új igazgatót, kinevezték, majd mégse nevezték ki Csőre Gábort művészeti vezetőnek. Jött a járvány, ami megmentette az intézményt: ürügyet adott a leépülésre.
A váci kultúra leépítését jól szimbolizálja a színház előtti két henger hirdető felület, melyek hónapok óta szomorúan hirdetik a márciusi műsort. Ezeken a felületeken megjelenhettek volna a járvánnyal kapcsolatos felhívások, tanácsok vagy friss polgármesteri rendeletek (ja nem, azok „titkosak”) is. Jelenleg is lehetne rajta információ a nyárvégi előadásokról, őszi bérletekről, vagy bármilyen váci kulturális program hirdetésére is remek felület lenne. De nem: az igen forgalmas helyen a márciusi műsorral kapcsolatban tájékoztatják a járókelőket.