Ökumenikus imára hívta Verőce és a környék lakóit az I. világháborús emlékműhöz Verőce polgármestere, Grauszmann György a nemzeti összetartozás napján, június 4-én, felszólaltak: Fejérdy Áron Verőce katolikus közösségének plébániai kormányzója, Böttger Antal, a verőcei református közösség lelkipásztora, Tőtős János, a verőcei baptista gyülekezet lelkipásztora, Rétvári Bence, a térség országgyűlési képviselője. E tragikus napra való megemlékezés felemelő pillanatairól számol be e képriportunk.
Fejérdy Áron atya, a Verőce katolikus közösségének plébániai kormányzója a Himnusz közös eléneklése után az apostolok cselekedeteiből a Szentlélek eljövetelének eseményét idézte meg.
360°-os panorámakép az ünneplőkről – Fotó: VácOnline
„Pünkösd csodája, az összetartozás csodája. A nemzeti összetartozás napján nem is lehetne szebb, ideillőbb idézet. A Diabolosz, a Sátán fő műve ezzel szemben a rombolás, a széthúzás, a szétdarabolás. Tönkretegye a harmóniát, szétszakítsa a szeretetben élőket. Isten azonban az élet ura, a szeretet egységének ajándékozója. Isten legfőbb terve az emberrel az, hogy mindenkit egységben összefogjon.
Isten úgy tesz minket egységbe, hogy közben tiszteletben tartja a különbözőségeinket.
Ferenc pápa is arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus nem változtatta meg, nem uniformizálta az apostolokat, meghagyta sokféleségüket.
A Diabolosz száz éve szétdobált minket, Isten azonban minden törést, minden szétesettséget magára vett és meggyógyított a kereszten. Ezért a mostani emlékezés nem önsajnálat, nem bosszús kesergés, hanem imádság és könyörgés az Istenhez, hogy nemzetünk széttört mozaik darabjait forrassza igazi, mélyebb egységbe, hogy betölthessük ragyogó helyünket nemzetként itt a Földön és Isten örök tervében.
Ferenc pápa pünkösdi homíliájában három fő akadályát említi a mi új életünknek: a nárcizmust, az önsajnálatot és a pesszimizmust.
A Szentlélek az, aki ebből a három betegségből ki tud bennünket gyógyítani. Pünkösd csodáját akkor tapasztalhatjuk meg, ha ki tudjuk nyújtani a kezünket egymás felé, a határon túli testvéreink felé s a velünk élő más nemzetek felé is” – zárta imádságát Fejérdy Áron atya.
Böttger Antal, a verőcei református közösség lelkipásztora Máté evangéliumából idézett: „cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.” 2009. május 9-e egy különleges nap volt, mert aznap Debrecenben először ültek össze az anyaországi és a leszakadt nemzetrészek református egyházi vezetői. Ezen a napon egyesült a Trianonban szétszakított református egyház.
Hálával kell visszatekintenünk az elmúlt száz évre, hogy nem vesztünk el, reménységgel kell tekintenünk előre, hogy nem fogunk elveszni a következőkben sem.
Ne legyünk bizonytalanok, Isten ide helyezett minket, hogy éljünk ebben az anyaországban és Isten bölcsessége meglátszódjék cselekedeteinken és életünkön – zárta gondolatait teljes optimizmussal a lelkész.
Grauszmann György Verőce község polgármestere köszöntötte a vendégeket és felkérte Rétvári Bencét, a régió országgyűlési képviselőjét, hogy ossza meg gondolatait az egybegyűltekkel.
„Száz évvel ezelőtt egy nemzetgyilkossági kísérlet történt, a tárgyalásokra a magyar küldöttséget meg se hívták, s egy életképtelennek tűnő Magyarországot hoztak létre. Az első világháborúban kétszer annyi magyar katona halt meg, mint a második világháborúban. Az első világháború úgy ért véget, hogy Nagy Magyarország területén nem tartózkodtak idegen csapatok.
Csak sajnos a háború utáni magyar kormányok a hazatérő 1.200.000 katonát leszerelték, és így szabad utat nyitottak a szomszéd államokból betörő 200.000 katonának. Eltelt két év a háború befejezése és a diktátum megszövegezése között.
A trianoni diktátum nem hogy kizárta a további háború lehetőségét, hanem megalapozta a második világháborút. Nem hogy nem hozott békét, hanem újabb, még pusztítóbb háború magvát hintette el és két gyilkos eszmének, a kommunizmusnak és a nácizmusnak is teret nyitott. Sokkal rosszabb állapotokat teremtett, mint ami a béke előtt volt.
Mondjuk ki: egy nemzetgyilkossági kísérlet történt, a magyarságot végleg el akarták törölni a Kárpát-medencéből. Elszámolták magukat.
Magyarország nem roppant bele ebbe a csonkításba, az élni akarásáról tett tanúbizonyságot.
A tudomány, a sport területén olyan eredményeink születtek az elmúlt száz évben, amely erről az élni akarásról szól. Mi vagyunk továbbra is a Kárpát-medence legnépesebb nemzete. (…)
2010. június 4-e óta ez a nap nemcsak a tragikus, trianoni békediktátum évfordulója, hanem a nemzeti összetartozás napja. A határon túli magyarjaink öt generáción keresztül idegen fennhatóság alatt vállalták, hogy megtanítják a gyereküket magyarul, hogy magyar misére járnak, pedig tudták, hogy ebből csak hátrányuk származik. Ezért nekünk, akik az anyaországban születtünk, kötelességünk kiállni értük minden fórumon .
Az elmúlt egy évszázadra visszatekintve elmondhatjuk büszkén, hogy
most a legerősebb Trianon óta Magyarország, most tud a legnagyobb eredményességgel fellépni és kiállni a határon túl és a diaszpórában élő magyarokért.
Széchenyivel együtt mondhatjuk, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, véget ért a száz év magány – zárta beszédét Rétvári Bence.
Végül imádságra hívta a jelenlévőket Tőtős János, a verőcei baptista gyülekezet lelkipásztora.
Azzal a biztos tapasztalással mehetünk tovább az utunkon, hogy az Isten velünk van, nem hagyott magunkra.
