Dr. Ősi János hatodik történelmi regénye jelent meg a napokban. Az újonnan piacra került munka Trianon százéves évfordulójára jelent meg a Rézbong Kiadónál.
A hatkötetes, váci szerző eddigi munkásságával immár az egyik legjelentősebb hazai történelmi regényírók közé iratkozott fel. Fordulatokban gazdag, izgalmas, történeteiben ugyan gyakran fiktív, de hátterét tekintve történelmileg teljesen hiteles munkáinak mindegyikéből szinte minden erőfeszítés nélkül azonnal filmforgatókönyvet lehetne alkotni, annyira vászonra kívánkoznak a regényei.
Trianon Noir
Ősi János a Lovagkirály-trilógiával (A Lovagkirály keresztje; Kard és kódex; A Lovagkirály öröksége) többször is megfordult a történelmi regények toplistáinak az élén. Az Aranyménes a második világháború világába repített vissza, A hágó az első világháborút idézte meg fordulatos történelmi eseményeken és megrázó személyes sorsokon keresztül.
Az olvasót a Trianon Noir a „Nagy Háborút” lezáró béketárgyalások helyszínére kalauzolja, ahol Ojtozy Zsigmond, a magyar kereskedelmi ügyintéző gyanúsított lesz egy gyilkossági ügyben. Hazatérve hasonló vád elé kell állnia: itt azonban az áldozat már a saját hazája, a vádló pedig egy méltóságában megtiport társadalom. A szerző bravúrosan fűzi az 1920-as események közé az azokhoz szorosan kapcsolódó előzményeket: Ojtozy édesanyjának, Fruzsinak viszontagságos életét, a kiegyezés korrupt politikai viszonyait, illetve a Máramarosban élő ruszin és magyar nép feszültségeit, melyekre 1920. június 4-én adott brutális választ a nagyhatalmi politika.
A hágóban – mely az előző két generáció életébe enged bepillantást – elhangzik a lengyel fiú felé a kérdés: „Hogyan bírta ki a néped, Stanislaw, azt a száz évet haza nélkül, ország nélkül, szétszaggatva?” A válasz immáron nem csak Lengyelországra, hanem ránk, magyarokra is igaz:
„Talán úgy bírtuk ki, úgy vészeltük át azt az időt, hogy tudomásul vettük a nálunk erősebb népek győzelmét felettünk, de sohasem törődtünk bele a rabságba.”
Új regénye megjelenése kapcsán kerestük meg a szerzőt, Ősi Jánost
– Mi indította a regény megírására?
– Ez egy történelmi regény, melynek egy krimi szála is van. Azért is kapta a noir nevet. A noir az a műfaj, amelyben nagyon nehezen, vagy nem derülnek ki az indítékok egy bűncselekménynél. Noir szó azt jelenti, hogy fekete. Ennek megfelelően a szokásosnál még sejtelmesebb, még kibogozhatatlanabb krimit jelent. Ehhez a történelmi regényhez úgy kapcsolódik ez a műfaj, hogy a trianoni béke aláírása előtt egy kevésbé ismert történelmi tény foglalkoztatott, amelynek során két magyar, egy Halmos Károly nevű ügyvéd és egy Semsey Arnold nevű arisztokrata – kihasználva a rokoni kapcsolatokat – igyekeztek a háttérben elérni azt, hogy a magyar területi feltételeket módosítsák Magyarország javára.
Ezt titokban tartották, ennek ellenére viszonylag sokan tudtak róla. Kezdetben úgy tűnt, hogy ügyük nem is áll rosszul, tárgyalásaiknak közvetítőkön keresztül lehet eredménye. De mielőtt nyilvánosságra hozták volna, botrány pattant ki. Az ügynökök, akik ebben közreműködtek, mindenféle bűncselekményeket követtek el. Ennek már nincs történelmi alapja, de a regény ezen a szálon indul el.
A két figura létező személyiség. Ők már ketten nem szerepelnek a regényben, őket egy alak testesíti meg, Ojtozy Zsigmond, ő kap a regényben tárgyalási szerepet. Igyekszik létrehozni a kapcsolatot a francia fél és a magyar tárgyaló küldöttség vezetője, gr. Apponyi Albert között. Ezt a kapcsolatot nem sikerül létrehoznia, mert nagyon sokan gátolják ebben. S ezen közben belekeveredik egy gyilkossági ügybe, melyben nem ő a gyilkos, ennek ellenére letartóztatják, mert ezzel tudják meggátolni ezt az egész folyamatot. A gyilkosság fiktív háttér. A titkos tárgyalás azonban történelmi tény, ez foglalkoztatott, amikor belekezdtem a regény írásába.
– Ismert szólás: magyar az, akinek fáj Trianon. Regénye igazolja ezt a gondolatot?
– Történelem tanárként minden évben megtapasztalom, amikor ezt az anyagot tanítom, hogy a Trianon témája nagyon is érdekli a fiatalokat, sokan még ma is félelemmel élik meg ezt a tragédiát. Ugyanakkor az is személyes tapasztalatom, hogy az igazi okok keresésében és feltárásában nem nagyon tart elől sem az oktatás, sem a történettudomány. Hogy miért következett be ez az egész tragédia, hogy miért hozott ilyen példátlan döntést a békekonferencia Magyarország sorsáról? Ilyen példátlan büntetést senki nem kapott a történelem folyamán. Mi ennek az oka?
Apróbb részleteket tán értünk, de igazi összefüggést kifejtő értékeléssel én még nem találkoztam. Valamiféle magyarázat szándéka van ennek a könyvnek is, mert ha csak egy történet formájában is, de egy részigazságot talán megfogalmaz. Nem oldja meg természetesen ezt a kérdést, mert ez annál bonyolultabb.
Ez egy fiktív történet, ami igazából két helyszínre koncentrál, Párizsra, illetve magára a béketárgyalás folyamatára. Ez, mint szándék ott volt a háttérben, de nem állítom, sőt meg se fordult a fejemben, hogy ez egy történészi munka. Ez egy korabeli sztori, amely talán közelebb visz a dolgok megértéséhez. A másik fő helyszín Máramaros.
Nem gondolom, hogy a Trianon rejtélyt megfejtettem volna, de valamennyire mélyebbre igyekeztem tekinteni, okokat keresni. Az átlag magyar sajnos csak azt tudja, hogy elveszítettük területünk kétharmadát és magyarságunk felét. Szerettem volna ezen a történeten keresztül közelebb hozni történelmünk legnagyobb tragédiáját.
Mivel még nagyon sok nyitott kérdés van ezzel kapcsolatban, merészkedtem a művészet oldaláról megközelíteni a témát. Ez is egy feldolgozási igény megjelenítése.
Minden magyar azért ezt a témát ismeri és traumaként kezeli, még a fiatalok is így élik meg. Minden traumát fel kell dolgozni, mert ismert okok miatt – hiába telt el száz év – a nemzet még nem dolgozta fel. Abban bízom, hogy aki elolvassa ezt a regényt, mélyebben látja, érzi ennek tragikus voltát és a mára gyakorolt hatásait.
A friss megjelenés miatt a regény recenziójára lapunk csak később vállalkozik, de már így, látatlanban is csak gratulálni szeretnénk a váci szerzőnek, hogy e fontos témához nyúlt Trianon századik évfordulóján.
Szilágyi Erzsébet