Hujbert István vagyok, a VácOnline új felelős szerkesztője, köszöntöm Önöket! Engedjék meg, hogy pár szóval bemutatkozzak.
Ezúttal távolabbról kezdeném, nem csupán afféle száraz életrajzi adatok ismertetésével.
Talán egyetlen vácinak sem kell bemutatni a fegyház oldalánál kialakított kis téren azt az emlékművet, aminek az építészeti terveit 2006-ban Philipp Frigyes, az akkori főépítész készíttette és a szobrát Seregi György iparművész alkotta.
E kovácsoltvas munka az első ránézésre egy hosszában kettéhasadt fatörzsnek tűnik, ami göcsörtös gyökereivel az alatta lévő sziklákba kapaszkodik. Ugyanakkor a rozsdásodó vasszerkezet egy emberi/isteni alak sziluettjét is formálja. Esős időben az alatta lévő sziklakövekre veres-barna folyadék vérzik. A corpus-fa egyik ágát/karját óriási szög veri át.
Azonban e tragikus alak mégis csak az újjászületésre, az elpusztíthatatlan Életre emlékeztet, a bal oldali csonka ágból kihajt egy ég felé törő, rozsdamentes acélból kovácsolt, fénylő hajtás…
Szavakban csak nehezen kifejezhető, erős érzelmeket kiváltó, megrendítő alkotás ez a munka, az általam ismert modern szobrok egyik legszebbike.
Mintha Ratkó József: Ember, fa című verse elevenedne meg ebben az alkotásban: „Minden fában lélek lakik, / az emeli az ágait, / és fészket óv, szélnek feszül, / s szenved – már majdnem emberül.”
Seregi György e munkája, pontosan egy olyanféle műalkotás, amely összetett szimbólum-világával mások helyett is képes elmondani, ezúttal történetesen helyettem is, hogy mit vallok az életről, a hivatásról, a szülővárosomról, s Vác jelenlegi helyzetéről. Vall arról a szeretett városról, amely a történelemben eddig minden csapásból képes volt folyton „felállni”, akár mindent a legelejéről újrakezdeni, minden pusztítás után talpon maradni, mint egy villámsújtott fa, mint Seregi György corpusán az ágacska, új életsarjat hajtani.
Az a megtiszteltetés ért, hogy május elsejétől az online viszonylatban már nagykorúnak tekinthető, 16 esztendős, 9300 követővel rendelkező, független váci hírportál élére kerülhettem!
Huszár Károly alapító-főszerkesztő múlhatatlan érdeme e stabil olvasótábor összekovácsolása.
Vác-alsóvárosi születésű vagyok, egyelőre többet éltem Vácon, mint vidéken, azóta is szinte minden munkám Váchoz kötött. A város legrejtettebb zugait is ismerem, jellegzetes illatai, gyermekkori barátságai, patinás múltja, csodás tanítóim, tanáraim, mestereim emléke elszakíthatatlanul kötnek a szülővárosomhoz, mindegyikőjüktől személyiségformáló, életre szóló szellemi muníciót kaptam. Természettudományos, irodalmi, sport és spirituális kérdések iránt való érdeklődésem a művház-könyvtár-stadion-alsóvárosi plébánia négyszögének vonzásában tartotta az ifjúságom.
1980-tól a politikai jobb/nemzeti/kereszténydemokrata oldalon állok, s a rendszerváltás személyes életem egyik legfelszabadítóbb élménye volt, a polgári jobbközép 2002-es választási veresége aktív politizálásra késztetett.
Végzettségem gyógypedagógus tanár, 10 esztendőt szociális munkásként és mentálhigiénés szakemberként dolgoztam, három csodás évet töltöttem a váci Tabán utcai értelmi fogyatékosok napközi otthonában, 8 esztendőn át voltam önkéntese a váci dr. Kampós Kata gyermekorvos vezette, beteg gyermekek törökmezei táborának.
Az újságíró szakmát 1992-től űzöm, 22 éve vagyok az egyik magyar újságíró-szövetség tagja. A Dunakanyarban 15 önkormányzati, alapítványi és cégünk kiadásában megjelenő lap főszerkesztője voltam. Az online újságírás hőskorszakában Nagymaroson szinte az országban elsőként indítottunk önkormányzati weblapot, majd 12 éven át egy váci középiskola weblapjának voltam szerkesztője, idén májusig két éven át a rangos Vasárnap.hu hírportál szerkesztői feladatát láttam el. Sajtósként Vácon is tevékenykedtem, pár évig vezettem a városházi újságot, a Váci Hírnököt, s egy helyi hetilapot, a Duna-Korzót.
1992-től élek házasságban, öt gyermeket neveltünk fel együtt, mindegyikőjük felnőtt értelmiségi pályára lelt, mára 11 unokával bővült a család. Feleségem jeles váci történelemtanár, minden eddigi emberi, szakmai, így sajtós munkámban is biztos támaszom.
Igazságkereső szociális munkásként, de szerkesztőként még inkább a nyíltsisakos viták híve voltam. Azt hiszem, hogy nincs tévedhetetlen újságíró, és elfogulatlan sem, de az igazság elkerülése, e céh íratlan szabályai szerint megengedhetetlen. Deák Ferenccel vallom, mint mondotta: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”
Bízom abban, hogy szerkesztésemben a VácOnline igaz és jó ügyek mentén, valódi honszerető módon tudja majd szolgálni a váci hírfogyasztó, lokálpatrióta olvasóközönséget.
Aki hozzánk fordul – értékvilág szerinti különbségtétel nélkül –, mindenki gondolatát leközöljük. Független váci lapként, közös ügyeinkről mindannyijukhoz szeretnénk szólni. Számítok munkámban az Önök figyelmére és visszajelzéseire!
Tisztelettel: Hujbert István
Mobil: +36 20 973 3356
Drótposta: szerkeszto@vaconline.hu
Kiemelt kép: Magosi Márk