A Népszabadság 2005. augusztus 27-i számában jelent meg egy cikk, amelyben Matkovich Ilona azon sajnálkozik, hogy az Örökségvédelmi Hivatal mennyire megnehezíti a befektetők sorsát. Az írás nem biztató abból a szempontból, hogy az újságíróból a város vezetőjévé lett szerző szemlélete az örökségeink védelmével kapcsolatban sokat változott volna az elmúlt évek alatt.
Mint arról beszámoltunk, a váci városvédők az örökségvédelmi hivatalhoz fordultak, mert álláspontjuk szerint olyan nagy léptékű a 300 éves barokk városházi épület felújítása és átalakítása, hogy abból a műemlékvédelmi szerveket nem szabadott volna kihagyni.
Műemlékvédelmi szabálytalanság gyanú a városházi felújításnál
A polgármester közben a járványhelyzetre hivatkozva állítja, hogy semmire nincs pénz, és egyúttal a pénzhiány miatt egyes városi dolgozók fizetését 100%-kal csökkentették, úgy hogy a Polgármesteri Hivatalban ezekbe a nagyvonalú felújításokba kezdtek. A Városvédők a szigorú jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítésének egyedüli garanciáját a Hatóság előzetes jóváhagyásában látták, és szerintük az épület védelmét szem előtt tartó korszerűsítési beruházások csak ezután kezdődhettek volna el.
Matkovich Ilona írásában L. István építési vállalkozó „kálváriáját” követi végig egy váci beruházása kapcsán. Mivel Vác ezer éves város, ezért szinte bárhol a belvárosban építkezésbe kezdenek, nagy valószínűséggel régészeti leletekre bukkanak. A cikk szerint ez sajnálatosan megnehezíti a befektető dolgát, több százezres költséget jelent, melyet a vállalkozónak kell állnia
„Nem mondható, hogy még egy kapavágás sem történt, L. István mégis ideges: az engedélykérelem beadása óta hónapok teltek el, és eddig csaknem négyszázezer forintot fizetett ki csak az ásatásért.”
„L. István telektulajdonossal a minap közölte a régész, hogy a próbafeltárás során a telek egyik sarkában cölöpös építkezésre utaló nyomokat találtak, ezért további területfeltárást tart szükségesnek. A telektulajdonos nem rejtette véka alá a nemzeti örökség védelméről alkotott véleményét, aztán újból megrendelte a munkagépet.”
„A nemzet kincsét feltárni közös érdek – hirdeti a hivatal. A múltfeltárás nem a tulajdonos, hanem az állam feladata – vélik az építtetők”
– eddig az idézet a nem túl lelkes L. Istvántól.
Arról nem olvashatunk a fenti írásban, hogy ezt a költséget minden bizonnyal a vállalkozó ráterheli a majdani vevőre, s ha valaki a belvárosban szeretne új építésű ingatlant, akkor valószínű azt ki is tudja fizetni, tehát nem a befektetőt fogja terhelni a költség.
Lapunk azért idézte szó szerint a fenti cikk néhány részletét, mert az rávilágít Matkovich Ilona gondolkodására.
Sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy egy vállalkozó minél nagyobb haszonnal tudjon egy beruházást megépíteni, mint azt, hogy a múlt emlékei fennmaradjanak,
hogy meg tudjuk őrizni azt az örökséget, melyet eleink hagytak ránk. Ha valaki az Örökségvédelmi Hivatalban ellenséget lát, akkor nem véletlen, hogy úgy kezd bele a városháza egy részének felújításába, hogy nem jelenti azt be és fittyet hány a törvényi előírásra. Továbbra is kérdezzük a városvédőkkel együtt:
vajon volt-e bejelentés? Vajon Matkovich Ilonának számít-e annyit az épület történelmi múltja, hogy odafigyel ez örökségvédelem ezen részleteire?
***
A 68/2018-i kormányrendelet az átépítés szabályairól: 