Hogyan nyírjunk ki mindent, ami értékes – balliberális módszerek a kultúra lebontására

A 2019-es őszi önkormányzati választások óta jó pár településen balliberális tömörülések vették át a vezetést. Azóta eltelt bő négy hónap, és egymást érik a különböző helyi ügyek arról, hogy hol milyen múlt századbeli módszerekkel bontják le a biztos alapokon álló értékeket. Ilyen település lett hajdan a polgári élet egyik központjának számító Vác is, ahol Matkovich Ilona polgármester asszony – aki mögé felsorakozott emblémáival a Jobbiktól a DK-n át mindenki – lépésről lépésre próbálja derékba törni a jól működő városi dolgokat. Hogy csak egy dolgot említsünk: március elsejétől az elképesztő sikereket elérő Váci Dunakanyar Színház vezetősége is megváltozott. Az „elvet” pedig, ami mentén a változás történt, éppen az októberben hatalomra került balliberális vezetés fogalmazta meg tűpontosan: nem kell Vácra NBI-es színház, elég lesz az NBIII-as is.


A baloldaltól a jobboldal általában azt a kritikát szokta megkapni, hogy politikailag értelmez mindent, nem számít neki a szakmaiság, a kultúrához meg pláne nem ért. Hát Vácon valami egészen más történik, ugyanis temethetjük a kultúrát a dunakanyari városkában. Az új balliberális váci polgármester – talán a Karácsony Gergely-i mintát követve, ahogy a főpolgármester is tette Bán Teodóra esetében – négy hónap alatt sikeresen elüldözte a helyi színház igazgatóját, aki egyébként eddig nem látott sikerre vitte az intézményt az elmúlt években.

Február 29-ével távozott Kis Domonkos Márk igazgató, a lépés szakmai okait azonban nem találjuk nagyítóval sem, hiába keressük. Kis Domonkos Márk ideje alatt nem csak, hogy rekordsebességgel megújult a színház épülete, és méltóvá vált Váchoz, hanem egymást érték a teltházas előadások, a kulturális műsorok, nem beszélve a VéNégy nemzetközi fesztiválról vagy arról a sikerről, amit a társulat Bresztben ért el, ugyanis 2019-ben elnyerték a Belaya Vezha Nemzetközi Színházi Fesztivál fődíját. Sőt, az igazgató tavaly Jászai Mari-díjban is részesült. Mi lehetett akkor a baj, ami miatt az új polgármester addig szervezkedett és rendezkedett, amíg el nem üldözte a sikeres művészt? Nyilvánvalóan a politikai nézeteltérések.

A váci polgármester asszony – aki egyébként nem volt rest hatalomba kerülése első időszakában gyorsan telekürtölni a baloldali országos sajtót azzal, hogy ő majd remek osztrák kisvárost teremt Vácból – azzal kezdte, hogy mindenféle valós indoklás nélkül szorosra húzta a színház anyagi támogatását, majd miután a színházigazgató kendőzetlenül elmondta, hogy ennek következményeként előadások maradhatnak el, és az intézmény lehúzhatja a rolót, Matkovich Ilona hirtelen felháborodásában nem tudott mást tenni, mint bevezetni az ún. „szájzár-rendeletet”, ami kimondja, hogy minden nyilatkozatot, beleértve a Facebook-ot is, ő maga engedélyez személyesen. Megszorítások, elhallgattatás, megfélemlítés: szinte már meg sem lepődünk, annyira tipikus baloldali lemez ez. A kisstílű polgármesteri csatározás azonban szomorú véget ért, addig fenyegetőzött a városvezetés, hol nyilvánosan, hol pedig a háttérben, hogy március elsejével megszűnt egy kiváló szakember megbízatása, és ezzel nem kis veszélybe kerül a Váci Dunakanyar Színház jövője.

Így 2020-ban igencsak ijesztő, hogy egy nagy múltú, és nagy jövő előtt álló város kulturális élete issza meg a levét annak, hogy egy balliberális vezető elfelejti, hogy mi is a demokrácia. Nem kellett sok idő Matkovichnak sem, hogy kimutassa a foga fehérjét: a kampányban még civilszerepben tetszelgő, mindenkivel kedves, korábban „független-objektív” újságíró (Magyar Narancs) hölgy egy csapásra maga mögött hagyta az egyenlő bánásmódot, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, ahogy megízlelte a hatalom ízét. Hirtelen sokkal fontosabb lett, hogy az ő mantráit hibátlanul ismételgető bábok üljenek bele az egyes városi-kulturális-cégvezetői pozíciókba, minthogy a város érdekét szem előtt tartva értéket teremtsen.

És a váci színház kivéreztetése csak egy példa a sok közül… Ne legyenek hát kétségeink, ezek nem véletlenszerű egyedi esetek, hanem egy jól kitervelt országos szalámitaktika egyes elemei. Nem várhatunk mást a balliberális városvezetésektől, mint amit sajnos már láttunk sok évvel ezelőtt, de jóindulatúan szemet hunytunk felettük: haverokat, cimborákat, külföldi pénzeseket mindenhol, kiárusított pozíciókat, elherdált vagyont, a nemzeti érdek diktálta döntések euróra váltását, nemzetközi kiszolgáltatottságot és függőséget. És ez ugyanúgy igaz a beruházásokra, építkezésekre, ahogy a sport- és kulturális életre is. Láthatjuk Vácon is: hiába vagy kiváló a szakmádban, ha egy kicsit is nem azt gondolod, amit a balliberálisok, búcsút mondhatsz mindennek, amit eddig teremtettél, amiért eddig dolgoztál. Polgári értékek, viszlát!