Ezek után a választások hátterét igyekezett felvázolni. Mint mondta, fontos látni és tudni, hogy az előző két választás során a magyar ellenzék abban reménykedett, hogy a vitáinkat kiviszik külföldre, és a magyar kormányt majd külföldről valamilyen erő megdönti. Mindenki emlékszik arra, hogy köröm-rágva várták Hillary Clinton győzelmét, és másnap nagy szomorúsággal vették tudomásul, hogy Donald Trump lett az amerikai elnök, aki migrációval kapcsolatos nézeteiben, haza- és nemzetszeretetében, a családok megsegítésében hasonlóan gondolkodik, mint a magyar kormány.
Az angolszász világból a mostani angol és az ausztrál miniszterelnök is a mienkhez hasonló politikát folytat – ők sem fognak bennünket semmiért megdorgálni.
Ellenzékünk nagy reménysége azután Merkel asszony volt, azt lesték, hogy mikor fog majd egyszer jól az orrunkra koppintani. Ehhez képest a páneurópai piknik harmincadik évfordulóján a német kancellár azt találta mondani, hogy Magyarország jól használja fel az EU-s forrásokat. Mondta mindezt akkor, amikor az ellenzék évek óta azt kommunikálja, hogy a kormány „ellopja” a fejlesztésre küldött pénzeket. Ezzel minimum azt üzente nekik: „rám ne számítsatok!”
Aztán a francia elnök, Emmanuel Macron teljesen váratlanul elismerően nyilatkozott a magyar miniszterelnök politikájáról és a határvédelemről.
Talán csak a mi ellenzékünk nem vesz tudomást arról, hogy a V4-ek 65 milliós tábora egy olyan politikai erő, amely soha nem fog azonosulni Brüsszel bevándorlás-politikájával és sok egyéb témában is közösséget vállalnak egymással. Nemcsak kiugró gazdasági teljesítményükkel hívták fel magukra a figyelmet, de azzal is, hogy összefogásuknak köszönhetően az ellenzék nagy reménysége, Timmermans nem lett az európai bizottság elnöke – ahogy a köpönyeget fordított Weber sem.
Ahogy V4-ekkel együtt motorjai voltunk a horvátok uniós csatlakozásának, úgy motorjai lehetünk Szerbia csatlakozásának is. Ezáltal a migrációs nyomás délfelé tolódna, nem mi lennénk az ütközőzóna, és még inkább meg tudnánk védeni a határainkat, mint eddig. Másfelől az unió adta lehetőségek Magyarország számára komoly gazdasági, befektetési lehetőségeket nyújtanának déli szomszédunk területén – mindkét ország további fejlődése érdekében. És az sem lényegtelen, hogy Trianon 100 éves fájdalmán – ha nem is teljesen, de legalább részben – enyhíthetne Szerbia felvétele.
Ez az európai realitás, ebben a közegben akarja gyengének láttatni a magyar kormányzatot az ellenzék – miközben egy meglehetősen erős, jól prosperáló csoportnak vagyunk a tagjai. Nem kell túlértékelni, de az 5,2 százalékos GDP-növekedés komoly eredménynek számít, főleg, ha mellétesszük, hogy Gyurcsány Ferenc kormányzása 6,5 százalékos csökkenést hozott. Ma 800 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010 előtt, az államháztartás hiánya folyamatosan messze a határértéken belül van, a gazdasági mutatók stabilan jó értékeket produkálnak.
Jó úton járunk tehát – mondta a politikus, majd hozzátette: Vácon most ezt kell eldönteni: a város tovább akar-e menni ezen a jó úton?
Az ellenzék részéről olyannal kampányolni, hogy a polgármesteri székből majd támadást intéznek a kormány ellen, nemcsak butaság, hanem hazugság is: ilyen önkormányzati feladat nincs, és erre nem lehet állami támogatást sem igényelni. Ezzel azokat az embereket csapják be, akiket évek óta arról győzködnek, hogy ez a kormány árt az országnak. A kampányzajok elültével a polgármesteri székben olyan embernek kell ülniük, akik minél hamarabb, minél könnyebben tudnak jó kapcsolatot kialakítani az ország vezetésével. Amikor a magyar kormány a Modern Városok és a Magyar Falu programokat elindította, akkor a jó, az alkalmas polgármesternek az a feladata, hogy ezekhez a programokhoz csatlakozóan tervezze meg a települése következő 5 évét. Tehát politikai pártállástól függetlenül, minden váci szavazópolgárnak azt kell mérlegelnie, hogy akire a szavazatát adja, az bátran a kormány szemébe vágja, hogy nem is akar tárgyalni velük, vagy olyanra, aki figyelembe veszi a lehetőségeket és a város érdekében kezd el tárgyalni.
Mind az európai, mind a hazai gazdasági környezet, valamint az itthoni politikai stabilitás lehetőséget ad végre a nyugodt, békés építkezésre. Ritka kegyelmi pillanat ez, mert ’90 óta nem volt olyan egybefüggő 5 éve a településeknek, amikor kormányzati stabilitás mellett végigvihették volna az elképzeléseiket. A jobb- és baloldali kormányok egymást váltó időszaka nem kedvezett a településeknek sem, és az EU-nak sem voltunk még tagja. Gyurcsány ámokfutása (mértéktelen eladósodás, tarthatatlan államháztartási hiány, önkormányzati adósságspirál jellemezte az országot, kórházakat, iskolákat zártak be, elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat, kirúgtak négyezer tanárt és így tovább) a gazdasági világválsággal párosult. A 2010-ben győztes polgári kormánynak nagyon nagy hátrányból kellett fordítania. Aztán 2014-re már sokat javult a helyzet, de a 2015-ös migrációs válság miatt a határvédelem és más nehézségek miatt jelentős erőforrások megint csak nem éppen oda jutottak, ahová elterveztük.
Most, egy letisztult EP-választás után, egy stabil kétharmados kormányzás és stabilan kiemelkedő gazdasági mutatók mellett polgármestert kell választanunk, aki a következő öt évben nyugodt körülmények között viheti végbe az építkezést.
Pont erre az időszakra választanának ellenzéki polgármestert?!