Madarász Nórával alig lehet időpontot egyeztetni. Egész nap dolgozik egy zebegényi étteremben, pedig nem is „rendes munka” ez, „csak” nyári gyakorlat. Amúgy az I. Géza Király Közgazdasági Szakgimnáziumba jár Vácon, vendéglátást és turisztikát tanul.
Azt hittem álmodom, amikor Édesanyámat felhívta az igazgatónő, hogy úgy döntöttek, idén Rith Dominika és én részt vehetünk a balatonfüredi Anna- bálon. Mintha születésnapomra érkezett volna ez az ajándék, mert egy héttel azelőtt lettem 19. – ömlik vidáman Nórából a szó. Kedves, cserfes lány, nyoma sincs rajta az egész napos munka utáni fáradtságnak.– Innen minden úgy történt, mint a mesében! Ruhaválasztás a Fortuna szalonban, smink, aztán irány a párommal, Kelemen Ákossal Balatonfüredre! A szállásunkról, az Annabella szállóból korabeli díszruhába öltözött pár vezette az elsőbálozókat a füredi sétányon át a Vaszary Galériába, ahol minden hölgy kapott egy számmal ellátott herendi porcelánból készült nyakéket. Ezt egész este viselnünk kellett, hiszen erre kaptuk később a „szavazatokat”. Arra bíztattak, hogy vegyüljünk el a forgatagban, vetessük észre magunkat. Én ezt anélkül is megtettem volna: szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, ismerkedni – nekem ez egyáltalán nem esett nehezemre.
A bál tényleges helyszínén,az Anna Grand Hotelben késő éjjel került sor az eredményhirdetésre: ki lesz az Anna-bál szépe verseny 15 döntőse – a 350 hölgy közül ? Ez is érdekes: az én nyakékemen a 15-ös szám szerepelt! Amikor bemondták, hogy „15”, nem akartuk érteni: micsoda? 115? Mi történik itt velem? A másik 14 döntős lány alig tudott megszólalni a megilletődöttségtől. Nálam úgy jött ki a „sokk”, hogy dőlt belőlem a szó a színpadon, köszöntöttem a vendégeket és kicsit magamról is meséltem – magyarázza Nóra nevetve, még mindig csillogó szemmel, még most is láthatóan az események hatása alatt. – Fel sem merült bennem, hogy „de miért nem én lettem az Anna-bál szépe, vagy legalább valamelyik udvarhölgy….Ahogy figyeltem, ahogy elnéztem a szavazatok szempontjából sokkal fontosabb volt, hogy kiben mi lakozik, mint az, hogy ki mennyire dekoratív. Semmi okom a csalódottságra – sőt! Igyekeztem minden pillanatot megélni, megragadni, hiszen ez nekem, a páromnak, és nekünk kettőnknek közösen is olyan életre szóló élmény, ami kitörölhetetlen, felejthetetlen. A hangulat, a négyfogásos vacsora, a velünk bálozó híres emberek: Rétvári Bence képviselőnk, aztán Nagy Ervin, a színész… Mindig büszkék lehetünk és leszünk arra, hogy ott voltunk, hogy megtapasztalhattuk. Mind e mellett azóta az is gyakran megfordul a fejemben: ha valaki idejön külföldről, fel tudja-e fogni milyen hagyomány őrző ország ez? Ahol 194.-dik éve ápolják, megtartják az Anna-bálokat? Ahol majd 200 év után, a közel 700 vendég egy kis időutazáson ízlelhette meg a legszebb magyar hagyományok egyikét!