A szobában még ma is minden úgy van, ahogyan Attila itt hagyta. …mintha csak elment volna bulizni, aztán majd jön. …de sajnos már nem jön soha többet, hiszen 2018. május 11-én egy tragikus autóbalesetben életét vesztette. Csonka Attila mindössze 32 éves volt. A fájdalom és a feszültség ma is tapintható volt a levegőben, amikor penci házukban az ő egykori szobájában beszélgettünk édesanyjával, aki most – négy hónappal a történtek után – jutott el oda, hogy nyilatkozni tud a történtekről.
– Attila egy házibuliba indult Vácra 2018. május 10-én este. Nem élt drogokkal, nem dohányzott és csak ritkán, bulik alkalmával fogyasztott alkoholt. Úgy tudjuk, hogy ezen a bulin Attila elég rossz állapotba került; ennek ellenére senki sem akadályozta meg, hogy autóba üljön, pedig még – úgy tudom – rendőr is volt a ház vendégei között – folytatja az elkeseredett édesanya.
Attila a buliból egy dohánybolthoz ment, majd elindult hazafelé. Innentől felpörögtek az események…
– A fiam hibázott, de nem ezt érdemelte. Mai napig úgy érzem, hogy nem csak ő volt felelős azért a tragédiáért, ami történt. Ez megelőzhető lett volna… – teszi hozzá elcsukló hangon az édesanya, aki számára az Attila halála napját követő bő egy hét, és a temetés napja is teljesen kiesett. – Egyszerűen nem voltunk észen, azt hittem, belezavarodunk és még ma is felfoghatatlan ez az egész – fogalmaz Veronika, aki arról is beszélt lapunknak, hogy mélységesen felháborította őket az, amikor több újságban is arról írtak, hogy Attila egy lottónyereményből vett autóban lelte halálát. – Úgy jöhetett le az embereknek a dolog, hogy Attila egy elkényeztetett gyerek volt, akinek semmiért nem kellett megküzdenie. Ezt mindenképpen tisztázni szeretném ezúton, ugyanis a fiam a néhány évvel ezelőtti lottónyereményünkből neki adott összeg egy részét házfelújításra költötte, másik részét pedig félretette. Soha nem herdálta el a pénzt. Autóját pedig a saját maga által megkeresett pénzen vásárolta – egy váci cégnél dolgozott cnc-esztergályosként. Főnöke elmondása szerint iparkodó, szorgalmas gyerek volt, jó munkaerő, szerette a munkáját, kollégái pedig szerették őt. Kihangsúlyoznám itt, hogy Attila már gyerekkorában is spórolós volt; 12-13 évesen a saját pénzén vett tévét, számítógépet. Nagyon fájt olvasni, amit róla írtak, de mára az ez miatti haragom elmúlt, az Attila elvesztése miatti fájdalom azonban soha nem fog… – hangzik el az édesanya elcsukló hangján.
Bízunk abban, hogy ezen cikk nyilvánosságra hozásával segíthetünk egy kicsit a gyászoló családnak egy olyan tragédia feldolgozásában, ami igazából feldolgozhatatlan. (szerk.)