A Vatikán nevezetességeit július 30-án tekintettük meg. A Szent Péter-bazílika grottáiban megálltunk II. János Pál pápa sírja előtt, és megköszöntük Istennek, hogy egy ilyen nagyszerű pápát adott a világnak. Délután szentmisén vettünk részt a Vatikán területén található Lovászok Szent Anna templomában (Sant' Anna dei Palafrenieri). A szentmiseáldozatot a velünk tartó Varga Lajos, váci segédpüspök mutatta be a zarándoklaton résztvevő hat magyar pappal együtt.

Loyolai Szent Ignác ünnepén, július 31-én reggel a Vatikán közelében lévő Szászok Szentlélek-templomában újra Varga Lajos atya mondott szentmisét. A prédikációban a Szentlélek és a ministráns kapcsolatáról beszélt, de megemlítette példaként Loyolai Szent Ignácot is, Jézus szolgáját. A szentmise után a templomban gitáros kísérettel énekeltünk.

A zarándoklat első hivatalos napján, augusztus elsején megtekintettük az angolok nemzeti templomát, a San Silvestro in capite templomot. A nevéből adódóan itt őrzik Szent Szilveszter pápa sírját, de itt van eltemetve I. Szent István pápa is. Ez a templom őriz egy másik sírt is: Szent Tarzíciuszét, a ministránsok védőszentjét. Ezt a tényt több hiteles okirat, köztük a Noticia nataliciorum sanctorum hic requiescentium is tanúsítja. A kereszthajó bal oldalán egy festmény Szent Tarzíciusz vértanúságát örökíti meg, míg a sekrestyében egy másik festmény azt a jelenetet ábrázolja, amint a mennybe szálló Szent Tarzíciusznak angyalok hozzák a vértanúság koszorúját.

A Szent Péter-téren tizennyolc órakor kezdődött el a találkozó hivatalos programja. A résztvevő országok zászlóinak „bevonulása" a kétezres római Ifjúsági Világtalálkozó himnuszára történt. A szentmise után mi is kipróbáltuk a ministráns-zarándokok új sportját: a kendő-cserélgetést. Mivel a mi narancssárga kendőnk kelendő volt a többiek között, könnyű dolgunk volt. A harmincötezer német kék kendője és az ezerkilencszáz osztrák piros kendőjéből volt a mi narancssárgánk mellett a legtöbb. Láttunk sötétkék színnel franciákat, bordó nyakkendős olaszokat, zöld kendős luxemburgiakat, sárga színű kendőt viselő belgákat és fekete nyakkendős svájciakat. Legvonzóbb azonban a felvidéki magyarok mentazöldje volt számunkra, no meg XVI. Benedek pápa egyedi fehér nyakkendője. Nemcsak a nyakkendőket cserélgettük, hanem a sapkákat, sőt a pólókat is a nemzetközi ismerkedés jegyében.

A következő napon, szerdán a Santa Maria degli Angeli-templomban tizenhat órakor kezdődött el a magyar ministránsok részvételével a közös magyar szentmise, amit Bosák Nándor püspök atya és Varga Lajos segédpüspök mutatott be a magyar papokkal. A szentmise asszisztenciáját a budaörsi ministránsok szolgáltatták, míg az énekkart a Kaposvári Egyházmegye ministránsai alkották. A prédikációban Bosák Nádor püspök a hivatások fontosságáról beszélt, párhuzamba állította szolgáltunkat Róma nagy szentjeiével. Kiemelte, hogy élményeinket osszuk meg otthon maradt ministráns-társainkkal, akiket itt képviselünk. A felajánlásra immár hagyománnyá vált közös adományt állítottunk össze. Az egyházmegyék két-két képviselőjük által felajánlották ott lévő ministránsaikat és azok életét a magukkal hozott lángdarabban, melyből aztán összeállították a találkozó logo-ját. Felajánlottuk a kárpátaljai ministránsokat is, akik ebben az évben sem tudtak részt venni a zarándoklaton.

Másnap, augusztus 3-án délelőtt vettünk remélhetőleg nem örök búcsút az Örök Várostól. Hazafelé Jesolóban megálltunk a tengernél egy kis éjszakai fürdőzésre, majd továbbindultunk Magyarország felé, ahová másnap hajnalban érkeztünk meg. A zarándoklat felejthetetlen élményekkel gazdagított minket, szinte hihetetlen, hogy ezek velünk is megtörténhettek.

Megosztás