A Boronkayból diáktársaimmal és néhány tanárral indultunk el felfedezni a legnyugatibb megye, Cornwall misztikus vidékét.

Polperro, ahol veszélyes sziklákon másztunk fel és néztük a végtelennek tűnő tengert; Torquay, az angol riviéra pálmafás üdülővárosa, amely Agatha Christie születési és kedvenc tartózkodási helye; St Ives, ahol a szűk macskaköves utcákon a helyi specialitást, a „Cornish pasty”-t árulták és Fowey, a barátságos kis halászfalu, mind-mind elképzelhetetlenek, ha nem saját szemünkkel látjuk. Elég egyszer belecsöppenni ebbe a világba, utána mindig vissza fogunk vágyni.

Cornwall rejtélyekkel teli látnivalóit is megcsodáltuk. Artúr király születési helyén, Tintagelben, mesés környezetben egy varázsló sötét barlangja, az örökké morajló tenger, a magas sziklákon épült erődítmény romjai és a gyönyörű kilátás kápráztattak el bennünket.

Lelkes idegenvezetőnk ajánlására a Cornwall ékköveként emlegetett St Michael’s Mountra is eljutottunk – ilyesmit általában csak útifilmekben láthatunk.

A szigetdomb tetején távolról tündökölt a 12. századi vár és virágba borult kertje. Apálykor kikövezett úton sétálhattunk be, ám dagálykor csónakkal kellett visszahajózni a szárazföldre.

Devon megye kedves fővárosában, Plymouthban, az Aquariumban testközelbe kerültünk cápákkal, rájákkal, medúzákkal és mindenféle egyéb tengeri herkentyűvel, valamint, ha csak rövid időre, de kipróbálhattuk egy valódi toronyőr életét.

Meredek lépcsőkön és létrákon másztunk fel egy világítótoronyba, ahonnan Plymouth-t és környékét beláthattuk.
A viktoriánus kori Lanhydrock ház és a szivárvány összes színében pompázó kertje is rabul ejtett.

Természetesen nem csak a múltat kutattuk. A szálláshelyünktől, St Austell városától nem messze építették meg az Eden Projectet. Hatalmas futurisztikus buráiban Földünk klímáit alakították ki.

A trópusi buborék volt a legszívmelengetőbb. Szó szerint! A 35-40°C közötti hőmérséklet és a magas páratartalom miatt levegőt is alig kaptunk. Mégis emlékezetünkben a sokszínű orchideák, a trópusi fák, az esőerdőre való madártávlatból lelátás és az egyedülálló ,,amarilliszmező” képét őrizzük.

Cornwall-i szállásadó családjaink vendégszeretete megcáfolta az angolokról elterjedt hiedelmeket; egyáltalán nem a távolságtartás, kimértség vagy hűvösség jellemezte őket: barátságos, nyitott, melegszívű embereket ismerhettünk meg. Élményszámba ment belekóstolni mindennapjaikba – ez nem vonatkozik ételeikre, mert főzni, azt nem tudnak.

Végső úticélunk London volt, ahol végignéztük a főbb látványosságokat. Ezek mellett igazi élményt jelentett diáktársaim számára, hogy kisebb csoportokban fedezhették fel London fényűző utcáit, és persze vásárlásra is nyílt lehetőség.
Nehéz szívvel vettünk búcsút Londontól és a sötét, szűk Csalagúton hagytuk el a szigetországot.
Ezzel a Boronkaysok barangolása Britanniában véget ért.

Az úton hazafelé visszaemlékeztünk csodálatos utazásunk kezdetére, amikor Brüsszel festői utcáin csatangoltunk, az Atomiumhoz közeli Mini Europe-ban fényképezkedtünk az 1:25 arányban lekicsinyített épületekkel és nem utolsó sorban izgatottan vártuk a hatalmas komphajót, amelyről megláttuk Dover fehér szikláit. A szikláktól pedig egészen Cornwallig utaztunk.

A beszámolót készítette: Oszlár Ildikó

Megosztás