2011. március 22-én reggel 8 órakor a keleti pályaudvarról 500 fő részvételével induló különvonat indítását rövid ünnepi köszöntők, a himnuszok elhangzása és a vonat megáldása előzte meg.
A Barátság Expressz első állomása Győrben volt. A 10 órakor kezdődő ünnepségre a Barátság Emlékműnél került sor. Szászfalvi László és Bába Iván államtitkárok, valamint Anna Derbin a Lengyel konzulnak beszédeit követően az emlékmű koszorúzása következett. Az ünnepség végén a repülőszerencsétlenségben elhunyt korábbi köztársasági elnök Lech Kaczyński és a Smoleński áldozatok tiszteletére Tóth Dávid szobrászművész által alkotott Emlékkő leleplezése történt, ahol dr. Pápai Lajos megyéspüspök és Leszek Kriza atya mondott áldást. Az Emlékvonat 11 óra 30 perckor indult Poznanba, hogy kezdetét vegye a további 16 órás utazás. A vonaton delegációnk VIP kocsiba kapott helyet, itt ismerkedtünk meg Győr város önkormányzatának képviseletével, És a Győri Széchenyi Egyetem Fúvózenekarával, valamint az utazásról tudósító sajtó képviselőivel. 
23-án hajnalban 03 óra 30 perckor érkeztünk kissé fáradtan Poznańba. A szállodai szobák elfoglalását követően a korai órákat pihenéssel töltöttük. 10 órakor került sor - a számunkra megtisztelő lehetőséggel élve - a köztársasági elnökök részvételével zajló plenáris ülésre. A rendezvény helyszíne az Adam Mickiewicz Egyetem volt, ahol hungarisztikai tanszék is működik. Egy katonai zenekar eljátszotta a két ország himnuszait, majd az egyetem rektora Bronisław Marciak professzor tartotta meg ünnepi beszédét. Őt követte Ryszard Grombelny poznani főpolgármester és Bronisław Komorowski államfő. Végezetül Schmitt Pál köztársasági elnök következett, aki emlékeztetett a közös történelmi múlt nagy alakjaira, köztük Árpád-házi Szent Kingára, Petőfi és Bem barátságára, a II. világháborúban a lengyel menekülteknek nyújtott magyar segítségre. Beszédében kiemelte mennyire szíven találta a magyarokat az 1956-os júniusi poznani felkelés, az októberi magyarországi események pedig a lengyel emberekben leltek őszinte megértésre. Az államfő hangsúlyozta továbbá, hogy a magyar – lengyel barátság csak akkor él tovább, ha sikerül élővé tenni, civil kezdeményezések, testvérvárosi kapcsolatok, ifjúsági cserék révén. Schmitt Pál végezetül bejelentette, hogy jövőre ezen a napon Ópusztaszeren kerül megrendezésre a Magyar - Lengyel Barátság Napja. A beszédek elhangzása után Bús Balázs Óbuda polgármestere ünnepélyesen átadta az évente felváltva megrendezésre kerülő esemény zászlaját a poznani főpolgármesternek. Az ünnepi ülést a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarának csodálatosan szép koncertje zárta. 
A plenáris ülés után az egyetem melletti téren lévő 1956-os emlékmű megkoszorúzása következett. A megemlékezők között volt Latorczai János az országgyűlés alelnöke és Grzegorz Łubczyk író a Lengyel Köztársaság volt budapesti nagykövete. 
A délután kötetlen városnézéssel folytatódott, melynek során megismerkedtünk Poznań nevezetességeivel. Első utunk a város középpontjához vezetett, ahol megcsodálhattuk a lenyűgöző városháza és a híres Óvárosi Piactér reneszánsz építészetét. A Városháza ad ma otthont Poznań Helytörténeti Múzeumának. Felejthetetlen látványt nyújtott számunkra a 12. század legnagyszabásúbb emléke a társaskáptalani templom és a régi jezsuita épületcsoport többi tagja. A régi piactér feletti dombokon az Iparművészeti Múzeumnak otthont adó Királyi Várat és a körülvevő falak maradványait csodálhattuk meg. Majd végezetül egy rövid időt elidőztünk a kihagyhatatlan a „császári negyed” épületei, palotái és kastélyai között, melyek nagymértékben meghatározzák a város arculatát és hangulatát. A gazdag programmal teli nap nagy bánatunkra gyorsan eltelt. Utunk során számtalan érdekes, kedves lengyel, magyar emberrel találkoztunk. Delegációnk minden tagja kivette a részét városunk népszerűsítésében személyes ismerkedéssel, sok beszélgetéssel és városunkat ismertető kiadványok, bemutató anyagok átadásával. Kiemelném ezek közül az ismerkedések közül a Katowicei küldöttséggel és a Győri delegációval való rendkívül jól sikerült találkozásunkat. 24-én reggel 8 óra 45 perckor indultunk haza Poznanból. Hazafelé gyorsan elrepült az idő a jól megszokott utazó közönséggel (újságírókkal, győriekkel, zenészekkel) való társalgás, közepette. Különvonatunk 25-én éjjel 2-re futott be a Keleti pályaudvarra, élményekkel teli emberekkel, akikkel a sok kedves emlék feledtette az utazás fáradalmait. 
Utunk teljes egészében elérte célját: erősítette a magyar – lengyel barátságot és népszerűsítette Vác városát. Kriksz István önkormányzati képviselő |