Vác Online



KERESÉS

Elismerés
 
 Média-díjban részesítette kollégánkat a PMRFK!
 

Támogatók:
 
Zollner Elektronik AG

BioTechUSA

hitelmindenkinek.hu





Barna Party Lovarda

Barna Party Kisvendéglő - Verőce

Keresőoptimalizálás

Toperini Ipari Park
 

Médiapartner:
 
 

CÉGINFÓ
HÍREK
Aktuális | Események | Térségi hírek | Kultúra | Egyház | Sport | Oktatás | Kék hírek | Látszódj VELÜNK! 2019

 
Jamboree-n voltam Angliában Nyomtatás E-mail
Idén, július 28-a és augusztus 8-a között rendezték meg a huszonegyedik világcserkész-találkozót, amelyen százötvennyolc ország csaknem negyvenezer fiatalja vett részt. A magyar dzsembori csapat tagjaként én is kijutottam e világméretű rendezvényre. A találkozót Angliában, a cserkészet szülőhazájában szervezték meg, Londontól északkeletre, Chelmsford nevű város közelében.
Tizenkét napra egy hatalmas kastély parkja adott otthont a Föld minden részéről érkező cserkészeknek, hogy együtt ünnepelhessék meg a mozgalom születésének századik évfordulóját. A világtalálkozóra már 2006-ban elkezdődött a felkészülés. A megközelítőleg ezer jelentkező közül kellett kiválasztani azt a hétszáz főt, aki kiutazhatott. Tavaly áprilisban egy hétvégén az ország több pontján zajlott a tagválogató, ahol különböző feladatokat kellett teljesíteniük a jelölteknek. Ezután feszült várakozással teltek a hetek, míg végre májusban megtudtuk az eredményeket. A váci 811. Szent József cserkészcsapatból hárman kerültünk be a magyar kontingensbe. 2006 szeptemberében megkezdődött felkészítés. Őrsökbe és rajokba osztottak bennünket, s így szeptember és május között öt hétvégét töltöttünk együtt. Magyarországról tizenegy raj utazott ki a világtalálkozóra.



Nekünk, magyaroknak a dzsembori július 23-án, Magyarországon kezdődött. Ekkor ugyanis a budai Sztrillich Pál cserkészparkban kezdetét vette a négynapos előtábor. Innen indultunk ki Angliába – ki busszal, ki repülővel. Izgalmakkal és várakozással telt ez a néhány nap. Itthon forróság volt, de tudtuk jól, Angliában nem lesz ilyen melegünk – ott zuhogott az eső, árvíz pusztított sokfelé. Július 26-án aztán negyven cserkész nyüzsgött a sármelléki repülőtéren – rajunk ugyanis innen hagyta el Magyarországot, majdnem három hétre! Verőfényes napsütésben szálltunk fel, s nehéz felhők alatt, zuhogó esőben landoltunk Londonban. A táborhelyünkre érve ámulva néztük a sátrak tömegeit. Mindenfelé cserkészek, akik különböző nyelveken beszéltek, de mosolyogva integettek, köszöntek! Annyi várakozás és készülődés után végre elérkezett a huszonegyedik cserkész világtalálkozó! Ezért küzdöttünk, dolgoztunk annyit, erre készültünk egy éven át!

A Hylands parkba, amely majd' két hétre az otthonunkká vált, egyre csak érkeztek a cserkészek. Marokkóiak, arabok, japánok, belgák, peruiak, s még sokáig sorolhatnám. A világ országainak ifjúsága együtt ünnepelte 2007. július 28-án a huszonegyedik Jamboree megnyitását. Az elkövetkezendő napokban jobbnál jobb programok vártak ránk megállás nélkül. Ellátogattunk például a Gilwell parkba, ahol ügyességünket tehettük próbára, akadálypályán mentünk végig, falat mászhattunk, részt vehettünk vízi programokon, kipróbálhattuk az ereszkedést, kézművesedhettünk. Az Aquaville és Terraville nevezetű programok voltak a legszínesebbek. Itt minden ország berendezett egy interaktív sátrat, ahol ki lehetett próbálni kultúrájuk egy-egy jellegzetességét. A hollandoknál például kicsi fapapucsot festettünk, illetve megtanultunk egy néptáncot, amit fapapucsban táncolnak. A mexikóiaknál a népviseletükben lehetett fényképezkedni, a chileieknél nyakláncot fűzhettünk, a tahitiak megtanították híres táncuk néhány alapelemét. A thaiföldiek masszíroztak, az izlandiaknál rúnaírást fejtettünk meg, a venezuelaiak az ősi törzsi táncukat mutatták meg. Nálunk, magyaroknál a hagyományos népi mesterségeket lehetett kipróbálni, az érdeklődők megtanulhattak ostort pattogtatni, Rubik-kockát kirakni. Egyik napos délután vízi programok vártak ránk: lehetett kajakozni, kenuzni, tutajt építeni, vitorlázni.



A jamboree programjában egy nap a „munka" napja volt. Ekkor különböző karitatív munkákat végeztünk, esetleg segítettünk rendbe hozni egy-egy közintézményt . Voltak, akik iskolaudvart takarítottak, falat festettek, s voltak, akik szemetet szedtek. Minket egy parkba vittek, ahol egy kis tó környékét kellett megtisztítani a gaztól, s kiszedni a szemetet a tóból.

Ha esetleg semmilyen meghatározott programunk nem volt, szabadon „kószálhattunk" a dzsembori területén. Persze ez sem sétálgatás volt! Ilyenkor látogattuk meg más nemzetek cserkészeit, játszottunk velük, barátságokat kötöttünk. Ekkor nyílt lehetőségünk lemenni a „Scout Center"-be is, ahol a kiállítósátrakat kereshettük meg. Minden nemzetnek volt egy saját sátra, ahol bemutathatta hazáját. Itt lehetett képeket, képeslapokat nézegetni, népzenét hallgatni.

Esténként sem unatkoztunk. Angol vendéglátóink karnevált szerveztek, karaoke-versennyel. Egyik este lehetőség nyílt minden nemzetnek bemutatkozni. Az olaszok énekeltek, pizzát pörgettek, a mexikóiak sombreroban táncoltak, az angolok esernyős tánccal szórakoztattak, mi magyarok néptáncoltunk, s nagy sikert aratott az előadásunk.



A legkülönlegesebb nap augusztus elseje volt. Ezt a napot a cserkészet napfelkeltéjének nevezték el a szervezők. Ekkor ünnepeltük ugyanis az első cserkésztábor megkezdésének századik évfordulóját. Negyvenezer cserkész egyszerre újította meg fogadalmát – mindenki saját anyanyelvén. A világ fiataljait a mozgalom alapítójának, lord Baden Powellnek unokája köszöntötte, s a ceremónián cserkészzenekar játszott. Ezt követően a katolikusok közös szentmiséjén felolvasták a pápa nekünk írott levelét, majd a magyar csapat tagjai közösen is megünnepelték az évfordulót. Délután „Food festival" volt, ahol a nemzetek saját konyhájuk remekeivel kínálták érdeklődő cserkésztestvéreiket.

Augusztus 7-én este csepergő esőben vette kezdetét a huszonegyedik cserkész világtalálkozó záróünnepsége. Fájó szívvel gondoltunk másnapi elutazásunkra, ugyanakkor boldogok voltunk, hogy részesei lehettünk ennek a különleges eseménynek. Az indonézek búcsúzásképp népi hangszereiken eljátszották a dzsembori hivatalos dalát, melynek dallama még most is a fülemben zsong. Legvégül a svédek vetítése következett, s svéd cserkésztestvéreink meghívtak a huszonkettedik Jamboreera, amelyet ők szerveznek majd. Izgalommal gondoltunk rá, vajon kijutunk-e oda? Másnap mondtunk búcsút a Hylands parknak s az új barátoknak, s indultunk Londonba, ahol még hat napot töltöttünk. Bebarangoltuk a világvárost, felkerestük nevezetességeit; itt is, ott is ismerős cserkészekkel találkoztunk, s mosolyogva kiáltottuk oda nekik: Jambo! Mire tőlük a dzsemborin megszokott választ hallhattuk: Hello! Ugyanis így köszöntöttük egymást a világtalálkozó ideje alatt is.



2007. augusztus 14-én , tizenkilenc nap után élményekkel telve, egészen más emberként érkeztünk haza. Elutaztunk Angliába, s közben az egész világot „bejártuk" Tahititól Tobagoig, Perutól Izlandig. Sok-sok barátot szereztünk, a polcon álló emléktárgyak megannyi élményt juttatnak eszünkbe. Felejthetetlen élményekben volt részem, amelyekről sok cserkésztestvérem csak álmodozni tud.

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik kijutásomat segítették. Vezetőinknek s a Magyar Dzsembori Csapat összes támogatójának, hiszen nélkülük nem utazhatott volna ki háromszázhatvanöt magyar résztvevő!

Kende Adrienn







Megosztás
 




 










APRÓK

KÖZÉRDEKŰ

Mi Újság?

Írja meg,
s mi hírbe hozzuk!

Ha tud bármilyen
történésről, amiről
mi nem értesültünk
írja meg nekünk!

Hírmondó e-mail



   Beállítás kezdőlapnak |  Hozzáadás a kedvencekhez |  A lap tetejére  
   Impresszum |  Médiaajánlat |  Jogokról |  Adatkezelésről |  Chat szabályzat