A kirándulást az őszi fesztivál, vagyis a Herbfest idejére, szeptember végére időzítették. A csaknem egy napi utazás után, szeptember 25-én pénteken Donaueschingen belvárosában ismerkedett meg a csoport a város nevezetességeivel. A templomba, a néhány éve elhelyezett Magyar Kereszthez - amelynél elénekelték a résztvevők a magyar Himnuszt - ,illetve a Duna-forráshoz látogattak el a váciak. A keresztnél egy koszorú emlékeztet arra, hogy a váci csoport ott járt. Ezután a Brigach és a Breg folyó találkozásához is ellátogatott a csapat. Ez a hely a Duna kezdete.

A nap további részében a Mainau elnevezésű botanikuskert, történelmi kastélypark és kulturális központ megtekintése szerepelt a programban. A nemes egyszerűséggel csupán virágszigetként emlegetett, negyvenöt hektárnyi terület szinte teljes egészében több ezernyi virág özönében fürdik. A park virágjai úgy vannak összeválogatva, hogy a hervadásukat nem lehet észrevenni. A világszerte virágzó huszonötezer fajta orchideából itt ezerkétszáz-féle gyönyörködteti a szemet. A tavaszi virágszőnyeg életre keltésének előkészülete már ősszel elkezdődik, amikor hatszázezer virághagymát készítenek elő tavaszra. Tavaszi virágfakadáskor egymillió-kétszázezer virág pompázik. A csodakert növény- és fagazdagsága egészen más világot varázsol elénk. Az óriási méretű fák mellett találhatók tulipánfák, ezek között található az Eszterházy herceg által 1830-ban ültetett fa, amely eléri a negyvenhárom méteres magasságot. Mainau másik csodavilága a lepkeház. Az üvegház ezer négyzetméteres, levegője igen páradús. A lepkék eme gyönyörű otthonát Michael Boppre freiburgi egyetemi tanár útmutatásai alapján rendezték be. Rengeteg színpompás pillangó repdes a levegőben. Érdekessége, hogy a lepkék rendkívül szelídek és barátságosak.

Szombaton a donaueshingeni fesztivál eseményeibe, illetve a település főterén, egy magyar szakács által készített gulyáslevesbe kóstolhattak bele a váciak. E napon fogadta az utazókat Thorsten Frei, Doanueschingen főpolgármestere Ernst Zimmermann, az ottani polgármesteri hivatal vezetőjének társaságában. A főpolgármester igazi házigazdaként kezet fogott mindenkivel, majd saját maga kínálta végig a pezsgőt és az üdítőt a vendégeinek. A főpolgármestert egy festménnyel lepte meg a vendég sereg.

A tisztaság, a jó levegő, az ott élők nyugalma szemmel látható, érzékelhető volt, de sokak számára a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy egy színházjegyért órákon át képesek sorba állni a doanueschingeniek egy hangos szóváltás nélkül. A Herbfesthez időzítve mutattak be ugyanis a helyi újság szervezésében egy új vígjátékot, amely iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a németek kilométeres sort álltak. A járdán abszolút otthonosan érezték magukat. Volt, aki kötögetett, volt, aki megéhezett és elfogasztotta az otthonról hozott szendvicsét terített asztalnál ülve. A hazautazás előtti napon a Schaffhausen-től négy kilométerre lévő Rajna vízesésnél járt a csapat. Fantasztikus látvány fogadta a turistáskodó váciakat, csakúgy, mint a svájci kisvárosban, Stein am Rhein-ben, ahol gyönyörűbbnél-gyönyörűbb “pingálmányok” díszítik a házak falait.
A búcsú estén zenés-táncos mulatság volt azon a helyen, ahol a csoport egyik fele volt elszállásolva. Ezen részt vett Ernst Zimermann, Herbert és Maria Bayer, aki most is, mint mindig sokat segített a szervezőknek. A német házaspárnak is köszönhető az, hogy a váci csapat jól érezte magát. S még egy példa a német vendégszeretetre: a Gerold Votteler adótanácsadó és a helyi egyházi testület képviselője személyenként húsz euróval lepte meg a csapat minden tagját. A zsebpénzül szolgáló ajándékot a váciak teljesen szabadon használhatták fel. A záró este Gerold Votteler is tiszteletét tette a csoportnál felesége társaságában. A vacsora elfogyasztása és az üdvözlő beszédek elhangzása után az önfeledt mulatozásé volt a főszerep. Fónagy István még a népszerű televíziós kvízmester, Vágó István édesanyját is megtáncoltatta. A Budapesten élő hölgy is a kiutazók között volt és nagyon jól érezte magát.

Az egyébként általánosságban is elmondható: mindenki jól érezte magát és ami fontos, s mindegyik testvérvárosi kapcsolatnál követendő példa lehetne, most valóban a város polgárai utazhattak el a német testvérvárosba, s nem reprezentatív szerepet töltöttek be, mint a váci képviselő-testület tagjai, illetve a papíron létező, meglehetősen szűk körű, váci baráti körök tagjai.
 
A szervezőknek ezúton köszönjük, hogy szerkesztőségünk egyik munkatársa is jelen lehetett Donaueschingenben!

További képek a donaueschingeni látogatásról:

Megosztás