Vác Online



KERESÉS

Elismerés
 
 Média-díjban részesítette kollégánkat a PMRFK!
 

Támogatók:
 
Zollner Elektronik AG

BioTechUSA

hitelmindenkinek.hu





Barna Party Lovarda

Barna Party Kisvendéglő - Verőce

Keresőoptimalizálás

Toperini Ipari Park
 

Médiapartner:
 
 

CÉGINFÓ
HÍREK
Aktuális | Események | Térségi hírek | Kultúra | Egyház | Sport | Oktatás | Kék hírek | Látszódj VELÜNK! 2019

 
Aki mostantól méginkább vácinak érzi magát Nyomtatás E-mail
A váci képviselő-testület júliusi döntése értelmében az idei díszpolgárok sorában köszönthetjük francia testvérvárosunk, Deuil-la-Barre alpolgármesterét, Dominique Petitpas-t. A franica város alpolgármestere tizenhat éve tevékenykedik azon, hogy a magyar és a francia település között tovább fejlődjön a gyümölcsöző testvérvárosi kapcsolat.
Dominique Petitpas a díszpolgári címet igazoló oklevelet az idei Váci Világi Vigalom megnyitóján vehette át dr. Bóth János polgármestertől. A július utolsó hétvégéjén megtartott három napos fesztivál nyitóceremóniája keretében az alábbi beszédet tartotta a francia alpolgármester. A beszédet az alábbiakban szerkesztett változatban ismertetjük.

Nagyon meg vagyok hatva és büszkeséggel tölt el, hogy a mai napon díszpolgári elismerésben részesülhetek. A közös történetünk tizenhat esztendővel ezelőtt kezdődőtt, pontosan 1991. szeptember 15-én, amikor két városunk aláírta a testvérvárosi szerződést Deuil-la-Barre-ban. Szeptember 15-e különben a szerencsedátumom, hiszen ezen a napon születtem.



A következőkben megpróbálom röviden összefoglalni a leglényegesebb eseményeket.

1991-ben Bartos Ferenc, Vác akkori polgármestere Deuil-la-Barre-ba látogatott egy fiatal zenészekből álló zenekar kíséretében, akik a zeneiskola igazgatójának irányításával a legnagyobb magyar zeneszerzők műveiből adtak ízelítőt, s nem hazudtolták meg a magyar zenészek jó hírét. Azt mondtam akkor magamnak, hogy lám a nyelvi nehézségek ellenére is létrejöhetett a két városunk között a párbeszéd, amelynek reménnyel teli volt az üzenete, főként ami a fiatalokat illeti, akik megismerkedhetnek majd egymással a különböző kulturális, sport és iskolai tevékenységek keretében.

Eleget tettünk kötelezettségeinknek:

- először is Vác két egymást követő évben az iskolai szünidőben fogadott egy húsz fiatal franciákból álló csoportot, akik felejthetetlen élményekkel feltöltődve utaztak haza. Az első magyar, akit otthonunkban fogadhattunk Philipp Frigyes, Vác város főépítésze, akihez ma is tartó baráti kapcsolat fűz minket. A férjem, Michel mindig a segítségemre volt, hogy a városi rendezvények sikeresek legyenek. Azóta a két város önkormányzata újabb és újabb csereprogramokat valósított meg.

- 1997-ben egy váci és Vác környéki orvosokból álló küldöttséget fogadhattunk, akik megtekintettek több orvosi rendelőt Deuil-la-Barre-ban és néhány kórházat Val d, Olse régióban azzal a céllal, hogy megosszák szakmai és technikai ismereteiket a francia kollégáikkal.

- Többször is találkoztak a zeneiskoláink, s a diákok így felfedezhették maguknak a két ország nagy zeneszerzőit.

- Több váci evezősökből álló csapat látogatott el hozzánk, hogy részt vegyen egy baráti vetélkedőn a szomszédos enghien-les-bains-i csapattal és el is nyerték a kupát. Ezzel az alkalommal egyszerre, körülbelül tizenöt fiatal szállt meg nálunk a családi házunkban. Yann fiunk a váci evezős csapattal, Mészáros László vezetésével részt vett egy egyhetes dunai evezős túrán Bécstől Vácig, ami számára felejthetetlen élmény marad.

-Zenészekből és táncosokból álló színvonalas váci népi együttes több alkalommal fellépett Deuil-la-Barre-ban, s a városközpontban, a piactéren, a kultúrházban, s nemcsak ők táncoltak, hanem a házigazdákat is megtáncoltatták.

- 2001-ben a Magyar Évad keretében nagy örömmel láttuk Deuil-la-Barre-ban Magyarország akkori nagykövetét. A magyar kulturális év programjaiban a francia város is aktívan részt vett. Ugyanebben az évben koncertezett a deuil-la-barre-i Notre Dame templomban a budapesti fesztiválzenekar kürtegyüttese is.

-2004-ben a Camille Saint Saens Gimnázium kórusa a váci piarista templomban adott elő gospel-dalokat.

- Az idén első alkalommal fogadtuk a váci Madách Imre Gimnázium 15 és 17 év közötti diákjait, akiket a helyi gimnazisták családjai láttak vendégül. Az egy hetes itt tartózkodásuk alatt egyrésztbejártak a tanítási órákra a váciak, másfelől pedig megismerkedtek Párizzsal is. Ez a program nagy siker volt, így hát természetesen folytatása is lesz.



Valahányszor magyar delegáció érkezik Deuil-la-barre-ba, szívesen fogadjuk otthonunkban a város képviselőit és a testvérvárosi kapcsolatok résztvevőit. Ezekből az ismeretségekből egy remek baráti hálózat alakult az évek folyamán.

A deuil-la-barre-i képviselő-testületből néhány kollégám társaságában minden évben örömmel ellátogatunk ide Vácra, a barokk fesztiválra, azaz a Váci Világi Vigalomra és minden egyes alkalommal megtapasztaljuk, hogy mi is az a magyar vendégszeretet. Tizenkét éve veszek részt ezen a rendezvényen, s minden évben új barátokra teszünk szert, akikkel a rákövetkező évben megpróbálunk újra összetalálkozni.

Egy alkalommal jöttem bánattal teli szívvel Vácra, és ez 2002-ben volt, amikor végső búcsút kellett vennem Lábai Lászlótól, aki éveken át polgármesterként nagyon sokat tett a testvérvárosi kapcsolatok fejlődéséért. Barát volt ő is, akivel a felesége társaságában kellemes perceket tölthettünk el deuil-la-barre-i otthonunkban.

A protokolltól elkanyarodva elmesélnék egy személyes történetet, ami még jobban megszerettette velünk Magyarországot. A Mészáros családról van szó, akikhez nagyon szoros szálak fűznek. Ákos fiuk tanulmányai során többször járt Franciaországban, még a deuil-la-barre-i polgármesteri hivatalban is volt gyakorlaton. Nálunk lakott, s nagyon gyorsan belopta magát az egész család szívébe hála a humorérzékének és annak, amilyen jól tudott boldogulni franciául. Meghívott bennünket a családjához a Balaton-partra, hogy együtt töltsünk el velük néhány napot. A nyelvi nehézségek ellenére azonnal megértettük, hogy sok közöttünk a közös vonás. Azóta minden évben összejövünk néhány napra Franciaországban vagy Magyarországon. Erzsi, a család egyik tagja francia én pedig magyar nyelvleckéket vettem és jó érzés, hogy ma már nem csak kézzel-lábbal mutogatva beszélgetünk egymással. Részt vettünk közös családi eseményeken, például gyermekeink esküvőjén, s nagyon meghatódtunk, amikor megtudtuk, hogy Ákos esküvőjén mi leszünk a tanúk. Ma pedig mind Mészárosék, mind mi boldog nagyszülők vagyunk.

Nehéz kimutatnom, mennyire megérint, hogy átvehetem a díszpolgári oklevelet, de higgyék el nekem, nagy büszkeséggel tölt el ez a megtiszteltetés. Néhány évvel ezelőtt átérezhettem ezt az élményt, amikor a finn testvérváros polgármestere kapta meg a díszpolgári címet. Az, hogy köszönöm nem tudja kifejezni, ami a szívemben van, azt mondom inkább ezer köszönet.

- Mostantól méginkább magyarnak, s ezen belül vácinak érzem magam. S rendkívül megvagyok hatva, hogy birtokosa lehetek a díszpolgári címnek - ezt már a francia alpolgármester a VácOnline kérdésére válaszolta.

Fotó: Cservenák Péter

Megosztás
 




 










APRÓK

KÖZÉRDEKŰ

Mi Újság?

Írja meg,
s mi hírbe hozzuk!

Ha tud bármilyen
történésről, amiről
mi nem értesültünk
írja meg nekünk!

Hírmondó e-mail



   Beállítás kezdőlapnak |  Hozzáadás a kedvencekhez |  A lap tetejére  
   Impresszum |  Médiaajánlat |  Jogokról |  Adatkezelésről |  Chat szabályzat