Vác Online



KERESÉS

Támogatók:
 
Zollner Elektronik AG

BioTechUSA



Barna Party Lovarda

Barna Party Kisvendéglő - Verőce

Keresőoptimalizálás

Toperini Ipari Park
 

Médiapartner:
 
 

CÉGINFÓ
HÍREK
MOZI MÁNIA
APRÓ
AUTÓ
VENDÉGLÁTÁS
RECEPT-TÚRA
Aktuális | Események | Térségi hírek | Kultúra | Egyház | Sport | Oktatás | Kék hírek | Zöld pont | Egészség | Sztár világ | Világjáró | Szegények Ügyvédje | Roland Garros '12 | Szépség | Árvíz 2013 | Választás 2014 | Váci Sz@rezígy | A fejlődés útja | Valentin-nap | A Dakarig vezető rögös út | Így készül az Á. V. H. film | EUalkatresz.hu

 
Az igazodásról, önfelmentésről... Nyomtatás E-mail
2015. szept. 16.
Kétpólusúvá  lett  a  világunk. Az egyik oldalt az agresszív önmegvalósítás, a másikat az önfelmentés és a hallgatás kényszere igazgatja. Tömegeket terelnek egy irányba, bár tudható, hogy a (led)fényes út sötétséghez vezet. A tudatosan soha nem kimondott igenek, és a gyávaságból soha nem kimondott nemek vészesen hozzájárulnak a narancsízű politikai narkotikumok társadalmi felszívódásához. Az igenek elhallgatásának okait ismerjük. A visszafojtott nemek motívumairól viszont kevés szó esik.

Kattints a részletekért!


A szociálpszichológia a „kognitív disszonancia” elméletével írja le azt a tudatállapotot, amikor két, egymással pszichológiailag összeegyeztethetetlen tudattartalom (gondolat, nézet, vélemény, attitűd) feszül egymásnak bennünk. Ezt a kellemetlen állapotot a disszonancia csökkentésével próbáljuk megszüntetni oly módon, hogy miután választottunk, elhitetjük magunkkal, jól határoztunk. Ezért keressük azokat az érveket, amelyek  döntésünk helyességét igazolják, és elutasítunk mindent, ami ellentétes azokkal. Sőt, ennek érdekében  attól  sem  riadunk  vissza,  hogy az információkat célzatosan szelektáljuk és torzítsuk. A  folyamat önmagából táplálkozva eszkalálódik: a kezdeti kisebb  elköteleződéseinket egyre nagyobb kötelezettségvállalásokra váltjuk. Ha például  bevonnak  minket  egy (társadalmi)  konzultációs folyamatba  –  amiről egyébként tudható,  nem másról szól, minthogy a szánkba adjanak olyan válaszokat, amelyekkel amúgy is egyetértünk –, óhatatlanul kialakul egy minimális elköteleződés azok irányába, akik „kikérték” a véleményünket. Ez azt eredményezi, hogy a „következő körben” nagy eséllyel lehet tőlünk többet kérni, nagyobb lojalitást, támogatást elvárni. A Fidesz kommunikációs stratégái mesterien alkalmazzák a tömeglélektan erre vonatkozó módszereit, és a meggyőzésnek azokat a technikáit, amelyekkel  életben tartják  a  fideszvilágba vetett hitet. Folyamatos kommunikációs trükkökkel terelik el a figyelmet a társadalmi valóság és az általuk ontott igazságok között tapasztalható  kiáltó ellentétekről. A sikerpropaganda  valamint  az előítéletek és  a társadalmi agresszió  célzott impulzusaival tartják a lelket szimpatizánsaikban. Olyan üzenetekkel árasztják el őket, amelyek csökkentik a közvélemény előtt egyre kínosabbá váló fideszhűség miatti lelkiismeret-furdalást, az (elhibázott) döntéseik miatt érzett politikai-morális felelősséget.    

Vegyünk egy példát, nézzük meg, mi játszódhat le egy ilyen fejben, miután  megtörténik a szembesülés a kiábrándító valósággal?

„ A közbeszéd állandó eleme, hogy a nomenklatúra lop. Nem kicsit, nagyon. Sőt, a hatalmi viszonyokat is úgy alakították, hogy megtehessék. Mindig is elítéltem a korrupciót, a hatalommal való visszaélést, és most  csalatkoznom kell azokban, akikben megbíztam. Oldanom kell az emiatt kialakult belső  feszültséget! Meg kell győznöm  magam, hogy mégiscsak  jót húztam, amikor őket választottam. Ez nem is esik nagyon nehezemre, mert egyfelől a gyanút  sohasem bizonyították, másfelől hinni akarom, hogy a vádak hamisak, hogy csak a sajtó és az ellenzék műve.  Már  el  sem olvasom az ezzel foglalkozó  dehonesztáló írásokat. Mentségeket keresek a  menthetetlenre:  ha  imitt  amott  elemelnek  is  egy-két dolgot, úgy teszik, hogy  közben ’a haza fényre derüljön’. Önfelmentésem  érdekében  egy  idő  után  már tudatosan csúsztatok sőt hazugságokat kreálok, amiket  lassan el is hiszek. Szinte hájjal kenegetnek, amikor úton-útfélen szembejön velem a voksomat igazoló, feloldozást hozó üzenet: a magyar reformok működnek. Nem engedem, hogy hassanak rám azok a vélemények, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy felfogásommal ellentétes álláspontra helyezkedtem.”

Az önfelmentés-önigazolás pszichológiai mechanizmusai gyakorlatilag elérhetetlenné teszik minden meggyőzési kísérlettel szemben azokat, akik mélyen elkötelezték magukat a Fidesz mellett,  akiket a „kétharmad” felvértezett a hit alapú politizálás, a vezérkultusz minden lelki és értelmi eszközével.

A  kormánypárt a hatalmi stabilitást „briliáns” politikai lavírozással biztosítja, fenntartva ezzel a társadalmi kiegyensúlyozottság látszatát, a társadalmi béke illúzióját. Kommunikáció vezérelt  politizálással,  a – hatalom által egyébként lefokozásra ítélt – szociálpszichológia törvényszerűségeinek átgondolt alkalmazásával  profi módon alternatívátlanítják a politikai közéletet. Szinte esélyt sem adnak az embereknek, hogy más utakat kereshessenek. A diktatórikus viszonyok felszámolásával kapcsolatos remény fogyatkozása felerősíti a konformizmust, az igazodást, és valamennyi politikai szereplőnél táplálja az agresszivitást. Amíg van beteljesületlen remény, addig van agresszió is, ami csak úgy csökkenthető, ha kiküszöböljük, vagy beteljesítjük a reményt. Ez pedig nem sok jóval biztat...

Lássunk egy másik  példát az önmagunkkal való találkozás zavaraira, a „Mit tettem!?” típusú kérdésre adott önigazoló válaszokra.

„Nehezen élem  meg a váci politikai valósággal kapcsolatos csalódottságomat, a rossznak bizonyult döntéseimmel való szembesülést. De a korparancsnak engedelmeskedve én is igazodom. Úszom az árral és hagyom magamra hatni a rafináltan fideszesre hangolt társadalmi környezetet. Vácott a 2014-es önkormányzati választáson a szélsőjobboldali pártok (FIDESZ-KDNP-Jobbik) összefogása fölényes győzelmet eredményezett a romjaiban heverő baloldal fölött. A többség  úgy látta  jónak, maradjanak a 2010-ben hatalmi pozícióba került városvezetők.  Annak ellenére szavaztam ismét  rájuk, hogy az előző négy év teljesítménye alapján érdemtelennek bizonyultak a bizalomra. Alkalmatlanságuk ellenére újabb biankó felhatalmazást adtam nekik a városháza irányítására. Nehéz ezzel szembenéznem,  de megteszem, mert egyrészt  igazolnom kell saját konformitásomat, másrészt olyan  erős a külső kényszer  a  politikai  igazodásra,  hogy semmilyen kritikát, ellenvéleményt  nem  vállalhatok  fel.  Hacsak nem akarom kitenni magam az egzisztenciális fenyegetettséggel     járó   kirekesztés veszélyének. Márpedig ezt nem engedhetem meg magamnak.  Hinni  akarok   alkalmasságukban,  sőt  még azt is elhiszem, hogy  a  végtelennel való szorzásra is képesek. Behódolok. Mert élnem kell. Mert nincs más alternatíva. Sem egzisztenciális, sem politikai értelemben. Azonosulok az agresszorral.”

A  fideszizmus Vácott sem pusztán a hétköznapi lopásról, sokkal inkább az életlehetőségek ellenőrzéséről,  politikai hitbizománnyá alakításáról, a fideszhit államvallássá emeléséről szól.  Kimerevítik a képet, és mindenki csak addig mozdulhat, ameddig tapsol. Az egyesült szélsőjobboldal –  bár nyilvános igenekkel soha nem erősíti meg – tudjuk mit akar. Az atomjaira hullott baloldal meg nem képes feltartóztatni.  A kiüresedett idő múlik, az ellenzék reményei pedig lassan elhalványulnak... Vagy mégsem?                      
                                              
Megosztás
 




 




The Red Rouge ...az örök divat!

Hekk terasz

ECO fabrikett VÁC


The Red Rouge ...az örök divat!


APRÓK

KÖZÉRDEKŰ

Mi Újság?

Írja meg,
s mi hírbe hozzuk!

Ha tud bármilyen
történésről, amiről
mi nem értesültünk
írja meg nekünk!

Hírmondó e-mail





   Beállítás kezdőlapnak |  Hozzáadás a kedvencekhez |  A lap tetejére  
   Impresszum |  Médiaajánlat |  Jogokról |  Adatkezelésről |  Chat szabályzat