Nehéz megmondani, miért tartunk itt, ahol. Bizonnyal mindannyiunk felelőssége ez. Hogy mindjárt a magaméval kezdjem: immár 27 éve vagyok újságíró, és ki kell jelentenem, hogy soha nem mondtam magamról, hogy „független/objektív” volnék. Habár a 27 évből most már a huszonnegyediket taposom híradósként, ami ugye némi ellentmondást jelenthet az előbb leírtakkal, mégis merem állítani: soha, egyetlen mondatot sem írtam le, amiről nem hittem, hogy igaz. Tudósítást, hírösszefoglalót mindig igyekeztem úgy elkészíteni, hogy abban minden fél szóhoz jusson. Ez így van most is. Azt már hadd ne vegyem magamra, ha az a bizonyos „másik fél” nem hajlandó szóba állni velem. De miért…
lakájmédia
A júliusi testületi ülés egyik epizód-jeleneteként Matkovich Ilona polgármester – miután valószínűleg jól felbosszankodott azon, hogy Csereklye Károly képviselő számon kérte rajta, miért nem engedi vitára a testület önfeloszlatására vonatkozó javaslatát – ismét nekiment a sajtónak. Pontosabban csak nekünk jött, hiszen a lakájmédiáját természetesen nagyon szereti, persze érthető ez, mivel jó pénzért ezerrel kenegetik a háját, legyezgetik a hiúságát, mossák a szennyesét. Jó sokan vannak ilyenek (talán soha ilyen sokan nem voltak még Vác sajtótörténetében), gondoljunk csak elsősorban a kopasz cenzorra, aztán Ficsek Verencre vagy épp Oktondi Ádira, és még hosszan sorolhatnánk drámánk ezen egyáltalán nem mulatságos mellékszereplőit. Akik valószínűleg…