Az edzés alatt Bajusz Péterrel, a dojo vezetőjével beszélgettünk az Aikidoról, annak történetéről Japánban és Magyarországon - azon belül is itt Vácon - egyaránt.
Jómagam vajmi keveset hallottam az Aikido-ról, s bevallom: Vácott talán csak néhány alkalommal találkoztam plakátokkal, szóróanyagokkal e harcművészet kapcsán, de nem tudtam, hogy térségünkben működik ilyen egyesület. 

- Mióta működik itt Vácon a Seishokan Aikido Egyesület dojoja?

Bajusz Péter: Igazából már elég régen. Én például 1986-ban Vácott kezdtem Aikidot tanulni Az 1. dan-os Horváth József, egykori katonatiszt tanítványaként. Az 1. dan fokozatot 2000-ben, a 2. dan fokozatot pedig 2003-ban szereztem meg.
Horváth József a '90-es évek elején elköltözött Vácról így a történet itt megszakadt, majd 2000-ben megalakult a mi dojonk, s az idei évtől kezdve pedig már egyesületként működünk. A Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületéhez tartozunk, így az Aikido Kobayashi Dojo-val (Tokió, Japán) is élő kapcsolatban vagyunk. Ez azért fontos, mert a mester fokozatokat, csak japán oktatók előtt lehet megszerezni. A tanuló fokozatok esetében az első két fokozatot itt, házon belül szerezhetik meg az egyesület tagjai. A többi tanuló fokozatot Budapesten, oktatók előtt, a mester fokozatot pedig szintén Budapesten, de már japán oktatók előtt szerezhetik meg, akik egy évben két alkalommal jönnek 
Magyarországra.

Edzés előtti pillanatok a dojoban

- Úgy tudom, hogy a harcművészetek több száz, illetve több ezer éves múltra tekintenek vissza, tradicionálisan. Maga az Aikido művészete mikortól datálódik? Ki helyezte alapjaira ezt a harcművészetet, illetve budot?

Bajusz Péter: Az Aikido az egyik legmodernebb budo és egyben a legfiatalabb is tulajdonképpen - körülbelül hatvan éves harcművészet. Alapítója O Sensei Ueshiba Morihei (képünkön) 1969-ben halt meg - ebből is kiderül, hogy mennyire fiatal az Aikido. Az Aikido mégis a tradicionális harcművészetek közé tartozik az által, hogy az ősi, szamurájok által alkalmazott elemeket használja fel. Az igazán nagy különbség az, hogy más budokkal szemben itt nincs támadás, csupán védekezés. A cél nem a "megsemmisítés", hanem az ellenfél harcképtelenné tétele, önmagunk megvédése, ezért O Sensei a béke harcművészetének is hívta.
Természetesen vannak más elemek is, de amennyiben az ellenfél megváltoztatja szándékát, úgy sérülésmentesen kerülhet ki a harcképtelen helyzetből - ez egy nagyon fontos momentum ennél a budonál.

- Hogy néz ki Önöknél egy edzés, miként épülnek egymásra a gyakorlatok? - Azon túl, hogy láttam: a bemelegítésre és a légző gyakorlatokra nagy hangsúlyt fektetnek.

Bajusz Péter: Mint látható, itt az edzés közben nálunk jórészt feszítések, idegpontokkal való dolgozások, dobások vannak. Az Aikidot igazából úgy lehet gyakorolni, hogy az ember éveken keresztül gyakorolja az eséseket. A lényeg a technikák tökéletes elsajátítása. Versenyeket az Aikidoban nem rendeznek, hiszen itt nincsen győztes és vesztes. 
Aki felmegy a tatamira és végrehajt egy gyakorlatot, az már nyert, hiszen olyas valamit tett, amit addig életében még soha. Az Aikidoban mindenki saját magát győzi le.
Nagyon fontos az is, hogy itt mindenki együtt gyakorol. Az, aki második alkalommal van nálunk, ugyanúgy végez gyakorlatokat azzal is, aki már öt éve műveli az Aikidot. Nincsenek rangbeli különbségek, alá- és fölérendeltségek. Fokozatbeli különbségek igaz vannak - mint minden harcművészetben -, de a tatamin mindenki egyenrangú fél és mindenki ugyanúgy megadja a tiszteletet mindenkinek.

Az Aikidoban nincsenek győztesek és vesztesek

Gyakorlatok szempontjából igen összetett az Aikido. Puszta kézzel történő gyakorlásnál három felállás van. Az egyik, amikor mindkét fél áll, a második, amikor mindkét fél ül, a harmadik esetben pedig a támadó áll és a védekező ül. Ez a harmadik gyakorlási mód szintén tradicionális okokból került bele az Aikidoba. Ennek legendája, hogy a japán császár előtt nem lehetett állni, így a szamurájnak, aki urát védte, meg kellett tanulnia ülve is harcolni. Ilyen elem más harcművészetekben nincsen, ez kizárólag az Aikidora jellemző. Ezek mellett a gyakorlatok mellett használunk úgynevezett fegyvereket. Az egyik egy 128 centiméter hosszú bot, a másik egy, a katanát imitáló fakard (boken), amellyel a szamuráj kardvívást imitáljuk. A harmadik pedig egy tőr, úgynevezett Tanto, amelyet szintén fából készült formában alkalmazunk az edzések gyakorlatainál.

- Van-e az Aikidonak a harcművészeten kívül külön életmódi háttere? - Értem ez alatt a táplálkozást, meditációt és egyéb kiegészítő életelemeket.

Bajusz Péter: Igazából, ha valaki elkezd Aikidozni és megszereti azt a budot, az elkezd érdeklődni annak történetéről, keresi az irodalmakat - amelyek ma már igen széles körben fellelhetőek. Ezáltal pedig minél szélesebb körben ismeri meg mind magát a harcművészetet, mind az azt körül ölelő japán kultúrát.
A harcművészetek igen nagy hangsúlyt fektetnek az úgynevezett "KI"-nek, azaz a belső erőnek vagy életerőnek a testben történő áramoltatására. Az Aikidoban erre mi külön gyakorlatokat nem végzünk. Vannak iskolák, ahol erre tartanak külön gyakorlatokat, de mi ennek az elsajátítását beleépítjük az edzés során végzett gyakorlatokba, mozdulatokba.

- Ahogy figyeltem most az edzést, észrevettem, hogy az edzések alatt jórészt japánul hangzanak el az instrukciók. Mennyiben sajátítják el magát a japán nyelvet azok, akik Aikido edzésekre járnak?

Bajusz Péter: Vannak szakkifejezések, amelyeket használunk a különböző mozdulatokra, technikákra, s a gyakorlatok során ezeket alkalmazzuk. Ezeket a gyakorlatok ismétlésével, idővel mindenki megtanulja. Aztán, hogy ezen túl milyen mélységében ismerik meg a nyelvet, az már az egyéni érdeklődéstől függ.

A belső energia áramoltatását a mozdulatokban sajátítják el

- Mint minden harcművészetben és minden egyesület életében, itt is nagyon fontos az utánpótlás, az eszmék átadása-átvétele. Mi a tapasztalat? Van érdeklődés az Aikido iránt és vannak-e érdeklődő fiatalok, gyermekek? - Hiszen ez is a harcművészetek halhatatlanságának egyik záloga.

Bajusz Péter: Van érdeklődés a fiatalok körében is. Nálunk két csoport van, ez két korosztályt jelent. Az első csoportban két évig tanulnak a gyermekek - ez jórészt játékos tanulás és a technikák leegyszerűsített formában történő alkalmazásából áll. A második csoportban pedig már kicsit komolyabban, egészen felnőtt korukig edzenek - tizennégy év a korhatár egyébként, onnantól felnőtt csoportba kerülnek. Van egy két kivétel, aki olyan tehetséges, hogy kora ellenére már a felnőtt korcsoportban gyakorol. Vácott heti három alkalommal tartunk edzéseket - hétfőn, 
szerdán és pénteken -, s emellett dojonknak kedden és csütörtökön Fóton vannak edzései.
A gyermekek és családjaik részére több ízben rendezünk két napos táborokat, de szoktunk Mikulás Gálát is rendezni, amelyen száz-százötven gyermek és a szüleik vannak jelen. Ekkor minden gyermek bemutatót tart és a rendezvény végén pedig jön az "Aikido Mikulás", s minden gyermeknek ad valami ajándékot. A nyári szünetben pedig minden évben megrendezzük az egy hétig tartó gyermek edzőtáborunkat. Ezek a fantasztikus élményt adó események mind-mind hozzájárulnak a közösség szellemének megerősítéséhez és ahhoz, hogy az egyesület tagjai minél jobban megismerjék és megszeressék azt a harcművészetet, amely a béke harcművészete és amely - mindamellett, hogy általa először legyőzhetjük, majd megvédhetjük magunkat - egyben az életre nevel.

Az Aikido az életre, a kitartásra neveli a fiatalokat.
A háttérben Bajusz Péter a dojo vezetője

A dojoban már az eltöltött két-három óra alatt is olyan dolgokat tapasztaltam és tanultam meg, melyek után mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el az egyesület honlapjára - http://seishokan.sytes.net -, vagy látogasson el egy edzésre és ismerkedjen meg a Távol-Kelet eme fantasztikus harcművészeti formájával, melyet úgy hívnak: Aikido.
 
Huszár Károly

További képek:

Megosztás