A váci Vox Humana énekkar egy néhány tucat tagból álló, egymást és az éneklést szerető társaságnak köszönheti létét, akik 1938-ban elhatározták, hogy két-háromévi, saját örömükre folytatott éneklés után hivatalosan is kórussá szerveződnek. Első vezetőjük, Sümegh Miklós szakértelmének és a tagok lelkesedésének köszönhetően már néhány éven belül sikerrel szerepeltek a Magyar Rádióban és a Zeneakadémián. Sümegh Miklós 1942-ben váratlanul megvált a társaságtól, és ekkor felmerült az együttes feloszlásának veszélye is, ám a tagok kiálltak a megkezdett közös munka folytatása mellett. Az énekkar vezetésére az egyik tagot, az akkor húsz éves, zongoratanulmányokat folytató Maklári Józsefet kérték fel, aki ettől kezdődően 1999-ben bekövetkezett haláláig állt a kórus élén.Az énekkar neve a háború utáni újjászerveződését követően - az öntevékeny művészeti mozgalom hőskorában - mind ismertebbé vált, az 1948-ban megrendezett Szolnoki Dalosversenyen már II. helyezést értek el , az ötvenes években pedig az ország öt legjobb kórusa között tartották számon őket. Az igazi szakmai kiugrást az 1961-ben a Debreceni Bartók Béla kórusversenyen, és rá két évre a XI. Arezzoi Nemzetközi kórusversenyen elért I. helyezés jelentette. Ugyanitt az énekkar egy III. helyezést is szerzett nőikari kategóriában. Ez a két versenygyőzelem, mai viszonyok között elképzelhetetlen, ismertséget és népszerűséget eredményezett itthon és külföldön. Egymást érték a fellépések, rádiókoncertek, televíziós felvételek. A kórus létszáma ezzel együtt 100-110 főre nőtt, amely megteremtette a lehetőségét nagyszabású oratóriumok előadásának is. Sok éven keresztül állt fenn gyümölcsöző kapcsolat a Jénai Filharmonikusokkal, amely Beethoven IX. szimfóniájának, Carl Orff Carmina Burana-jának, Kodály Budavári Te Deumának, Schumann Az éden és a Périjének közös koncertjét eredményezte. 1963-tól egészen a 80-as évek végéig kétévente sor került az énekkar szervezésében Vácott a Dunakanyar Dalostalálkozóra, amelyen kizárólag a Bartók és Kodály utáni zeneszerző nemzedék kórusművei hangozhattak el, élvonalbeli énekkarok tolmácsolásában. 1976 újabb jelentős mérföldkő a Vox Humana történetében. Ebben az évben ugyanis az énekkar a XXIV. Arezzoi Nemzetközi Kórusversenyen újabb I. díjakat szerzett, vegyeskari és folklór kategóriában, gregorián éneklésben pedig az előkelő III. helyezést érte el. Az énekkar - működése alatt mindig és mai is - legfontosabb feladatának a hazai és ezen belül a váci fellépéseket tekintette. Rendszeres közreműködői a több mint tíz éves múltra visszatekintő Váci Világi Vigalom rendezvénysorozatának ugyanúgy, mint a hagyományos szilveszteri koncerteknek. Vác városa az énekkar kötődését Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el. Az énekkar az elmúlt évtizedekben Európa szinte valamennyi országában koncertezett. A külföldi vendégszereplések egy része cserekapcsolaton alapult, de külön is ki kell emelni az európai és tengerentúli énekkarok százait megmozgató EUROPA CANTAT fesztiválokat, amelyen a Vox Humana énekkar - kezdetben egyedüli magyar énekkarként - négy alkalommal is részt vett (Graz, Namur, Strasbourg, Pécs). 1980-ban a kórus elnyerte a BBC által meghírdetett "Énekeljenek a népek" rádiós vetélkedőjének legrangosabb Ezüst rózsa-díját. Maklári József halálát megelőzően az énekkar egy önálló lemezt készített (Mendelssohn zsoltárok - Pikéthy mise; Zádori Mária, Bokor Jutta, Mukk József, Moldvay József/ének, Bednarik Anasztázia/orgona), és közreműködőként részt vett a Hungaroton Pikéthy - Lehotka lemezének rögzítésében. 2ooo - 2oo4 között Maklári József tanítványa, Ménesi Gergely állt az énekkar élén. Vezetésével az a capella hangzás mellett egyre inkább az oratórium műfaja vált dominánssá az énekkar munkásságában. Számtalan - köztük korábban még nem énekelt - oratórium előadására került sor ebben az időszakban (Gounod: Missa Solemnis, Schubert: Esz-dúr mise, Fauré: Requiem, Bach: János passió, Mozart: Requiem, Rossini: Stabat Mater, Verdi: Requiem), de repertoárra került olyan grandiózus a capella alkotás is, mint Kodály Zrínyi szózata. Az ő vezényletével énekelte a kórus lemezre Horusitzky Zoltán nagyszabású, A zene hatalma című kórusát a Hungarotonnál. 2oo4 szeptembere óta az énekkart Lógó Tibor karnagy vezeti, akivel az eltelt időszakban ismét előtérbe került az a capella kóruséneklés és repertoárbővítés a reneszánsz kortól kezdve a romantikán át, egészen a XX. század modern alkotásaiig szakrális és profán műfajban, egyházi zenében és világi népdalfeldolgozásokban egyaránt (kiemelkedően: Bartók, Kodály, Bárdos, Farkas, Karai, Pászti, Kocsár, Orbán, Mohay, J. Swider, J. Rutter, K. Jenkins művei). 2006-ban az Énekkar nagy sikerrel lépett fel a KÓTA szervezésében megrendezésre kerülő Kodály-születésnapi emlékhangversenyen, 2007 áprilisában pedig a Bárdos fesztiválon az MTA dísztermében, valamint az ország számos pontján (pl.: Piliscsabai Egyházzenei Napok, Zebegényi Nyár). A Vox Humana Énekkar 2007 tavaszán ismét felelevenítette Lógó Tibor karnagy vezetésével a múlt nagysikerű Dunakanyar Dalostalálkozóinak hagyományait Vácott. A kórus továbbra is szívesen vállalkozik önálló produkció keretében vagy közreműködőként egy-egy oratórium megszólaltatására. Így került sor a közelmúltban Verdi Requiemének, Kodály Psalmus Hungaricusának, és Kállai-kettősének, valamint Mozart c-moll és C-dúr (koronázási) miséjének koncertjére Budapesten és a "szülővárosban". A közeljövő programjában pedig nem kisebb művek szerepelnek, mint Puccini: Messa di Gloria és Kodály: Budavári Te Deum. Az énekkar feszített munkatempóban, ám oldott hangulatban, heti két alkalommal próbál a váci Madách Imre Művelődési Központ Maklári termében, hogy magas művészi színvonalon tudjon eleget tenni felkéréseinek, és megfelelni értékközvetítő szerepének. A Vox Humana Énekkar felnőtt vegyeskar, vegyes korosztállyal, jelenleg 50-60 taggal működik, és büszke arra, hogy az itthoni pezsgő zenei élet keretein belül megbecsült, kiemelkedő szerepe van az amatőr kórusmozgalomban. |