Mándli Gyula könyvtárigazgató bevezetője után kötetlen beszélgetés következett, ahol az új regény mellett szó esett az El Caminoról, együttérzésről és valamennyi vallás közös lényegéről, az alázatról és a szeretetről is. Tolvaly Ferenc 2004-ben megjelent, nagy sikerű regénye, az El Camino bizonyos szempontból a Tibetben a lélek előzménye, egy hosszú, több világvallás szent helyein át vezető zarándokút első állomása volt. 
2004 tavaszán – az író elmondása szerint – azért indult el a spanyolországi Santiago de Compostiába, hogy újra megtalálja magában az elveszettnek hitt egyszerű, erdélyi fiút. A fiút, aki valaha volt, aki még ismerte saját lelkének titkait, a csendet és a valódi alázatot. Nyolcszáz kilométert tett meg a legendás, Szent Jakab sírja felé vezető úton és közben önmagához is egyre közelebb jutott. A zarándokút közben, ahogy haladt a több ezer éves, a természet örökkévalóságát hirdető köveken, ráeszmélt a sok felesleges teherre, amit évtizedeken keresztül „a hátán hordozott”. Anyagi tárgyakat látott, idejétmúlt gondolatokat és érzéseket, kiüresedett kapcsolatokat. A terhek lerakásának anekdotikus történetét az író felelevenítette az irodalmi esten is. Elmesélte, miként vált meg lépésről-lépésre hátizsákja tartalmától, az evilági gazdagság jelképes kellékeitől: a drága távcsőtől és a „mindent tudó” hitelkártyától, amely mindez-idáig a biztonság illúzióját kölcsönözte neki. Amíg az El Caminoban a szerző a kereszténység ősforrásait és legmélyebb üzeneteit kutatja, addig új regényében a (tibeti) buddhizmus mágikus-misztikus világát jeleníti meg. 
Két évvel később, a könyv születésekor, Tolvaly Ferenc már az El Camino-i út felismeréseivel vágott neki Tibetnek, hogy a buddhizmus szent hegye felé haladva, továbbkeresse a félig meglelt fiút. A személyes hangvételű, iróniával fűszerezett regény a spirituális út egyes állomásait mutatja be. Ezúttal egy fiktív szereplő bőrébe bújva, aki sikeres és jólszituált borászként szerepel „az élet színpadán”, ám legbelül régóta nem találja már a mindennapok örömét s létének valódi céljait. Elindul hát Kailaszába, az emberektől nem háborgatott, varázsos szentély felé. Útja során egy sorstársával, egy sokat csalódott, amerikai nővel találkozik, akivel tán egymásra találhatnak, ha sikerül a bizalmatlanságot és az előítéleteket levetkőzniük. Az őt kalauzoló szerzetes színes történeteiből bepillantást nyer Tibet kultúrájába, az örök körforgásból megszabadító vallás misztériumaiba is. A műben két világ eltérő gondolkodásmódja, hitvilága és filozófiája találkozik: a nyugat és a kelet. A kelettől mindenekelőtt alázatot tanul, és a nyugalmat, amit a lélek békéje és elégedettsége ad. A regény – akárcsak az El Camino – a külső, fizikai út mellett a lélek belső tájait eleveníti meg. A vágyott békét önmagában egyetlen hely sem hozhatja el, azt minden zarándoknak önmagát legyőzve, befelé fordulva, legbelül kell felfedeznie. Az út messzire visz, és ott, a végtelen, égig nyúló hegyek és a természet féktelen erői közt a főhős végül magára talál, a valódi boldogságra, mit az idáig hiába keresett. 
Tolvaly Ferenc az író-olvasó találkozó résztvevőivel megosztotta a közeljövő terveit, egy Iszlámról szóló regény alapgondolatait is. Tervezett írásában az előítéletektől mentes muzulmán hitéletet és a nyugatitól gyökeresen eltérő szokásrendet szeretné megvilágítani. Elképzelése szerint az új könyv – az El Camino-i és a tibeti zarándokút történetéhez hasonlóan – megelevenedik majd filmkockákon is. 
Maczkay Zsaklin
Fotók: Brezovszky István és Cservenák Péter
|
Tolvaly Ferenc író, rendező legújabb könyvét, a Tibetben a lélek című regényét mutatta be a váci Katona Lajos Városi Könyvtár által szervezett főtéri Curia-épületben, azaz az Irodalmi Szalonban, február 21-én, szerdán.
