Tavaly októberben egy közönségtalálkozó után azt írták Sass Sylviáról, hogy remek mesélő és kifogyhatatlan a történetekből. Nos, ennek a jellemzésnek a valódiságáról a váciak is meggyőződhettek a múlt héten csütörtökön.
Az operaszínpadoktól évek óta távol lévő művésznővel a zsúfolásig megtelt helyi Credo-házban találkozhatott a közönség november 16-án. Az egyik legismertebb hazai szoprán énekesnő az idén megjelent A belső hang című könyvének bemutatója apropóján járt városunkban. Művészetét ezúttal képei révén csodálhatta meg a publikum, bár - mint fogalmazott - egy hangverseny erejéig bármikor szívesen visszajönne Vácra.
A könyvbemutató előtt Stella Leontin ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a művésznő festményeit. Sass Sylvia ezt követően részleteket olvasott fel könyvéből. Egy-egy felolvasott rész után röviden beavatta a publikumot, hogy egyes gondolatok papírra vetését milyen történések ihlették. A kötet egyfajta önelemzésnek és a naplónak elegyeként kalauzolja az olvasókat az operaénekes magánéletébe. A könyvben külön fejezeteket szánt és a csütörtöki, váci látogatása alkalmával is említést tett betegségéről, amelyet sikerült legyőznie, de ugyancsak mesélt Érden töltött gyermekkoráról. A program a kötet és a korábban megjelent kazetták dedikálásával ért véget. Sass Sylvia könyvéért és aláírásáért rengetegen sorba álltak az összejövetelen.
A közönséget több jó tanáccsal engedte útra a művésznő. Ezekre saját élete nyomán jött rá. Az egyik jó tanács szerint az az ember akit élete folyamán olyan képességeket kapott, amelyek különlegessé teszik nem szabad elkótyavetyélni, meg kell őrizni azt. Ő ezt a képességet egyébként talentumnak hívja.
A másik fontosnak vélt gondolat a könyve címében is fellelhető. A "belső hang" talán legfontosabb irányítója tetteinek: "Elhatároztam, ezentúl hallgatok arra a belső lélekhangra, mely mindig jelzett, figyelmeztetett arra, ha nem döntöttem helyesen... a magam álmait szeretném követni, legalább megpróbálni változtatni az életemen" - fogalmazott.