Vác Online



KERESÉS

Elismerés
 
 Média-díjban részesítette kollégánkat a PMRFK!
 

Támogatók:
 
Zollner Elektronik AG

BioTechUSA

hitelmindenkinek.hu





Barna Party Lovarda

Barna Party Kisvendéglő - Verőce

Keresőoptimalizálás

Toperini Ipari Park
 

Médiapartner:
 
 

CÉGINFÓ
HÍREK
Aktuális | Események | Térségi hírek | Kultúra | Egyház | Sport | Oktatás | Kék hírek | Látszódj VELÜNK! 2019

 
In memoriam Albert Schweitzer Nyomtatás E-mail
2015. szept. 14.
Fenti címmel nyílt dokumentum-kiállítás 2015. szeptember 11-én, pénteken a váci Lyra Könyvesház Torony Galériájában (Vác, Piac utca 1.). A Nobel-békedíjas elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos emlékére nyílt tárlatot október 12-ig tekinthetik meg az érdeklődők.






Albert Schweitzerről (Forrás: Wikipédia):


1875-ben született Kaysersbergben, kevéssel azután, hogy a Német Birodalom annektálta Elzászt. Anyanyelve az elzászi német (alemann nyelvjárás) volt. Az irodalmi német nyelvet (felnémet) az iskolában sajátította el. Szülei házában a francia nyelv is jelen volt. Gyermekkorát Gunsbachban töltötte, ahol édesapja protestáns lelkipásztor volt. Kilencéves korától a parókia orgonáján játszott. A középiskolát Mülhausenben végezte, ahol 1893-ban érettségizett. A strassburgi egyetemen kezdett tanulni teológiát és filozófiát, Párizsban pedig Charles-Marie Widor orgonaművésznél, a Szent Szulpicius-templom orgonistájánál orgonát. Majd 3 éven keresztül Párizsban és Berlinben folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait. Ez utóbbi városban doktorált filozófiából, 1899-ben. Disszertációjának címe Kant vallásfilozófiája a Tiszta ész kritikája és a Vallás az értelem határain belül esszék alapján (Die Religionsphilosophie Kants von der Kritik der reinen Vernunft bis zur Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft). 1901-ben írta meg teológiai disszertációját Az utolsó vacsora különböző, egymástól eltérő, újabb kori történeti értékelésének kritikai bemutatása címen (Kritische Darstellung unterschiedlicher neuerer historischer Abendmahlsauffassungen). 1906-ban publikálta is. Tübingenben 1913-ban jelent meg átdolgozott kiadása A Jézus-élet-kutatás története címmel (Geschichte der Leben-Jesu-Forschung). 1902-ben habilitált evangélikus teológiából (A messiási titok és Krisztus szenvedésének misztériuma (Das Messianitäts- und Leidensgeheimnis), majd docensként működött a egyetemen és a Szent Miklós templom lelkészeként szolgált. Ő áldotta meg Theodor Heuss, a későbbi (első) NSZK-államelnök házasságát. 1905-ben jelent meg Johann Sebastian Bach című műve franciául, 1908-ban pedig egy új, német nyelvű Bach-monográfiát adott ki.

Politikai és vallási eszméi szembeállították kollégáival: a németbarát lelkészek nem kedvelték benne a liberálist, míg a liberális lelkészek nem kedvelték benne a németet. Mindennek a tetejébe, 1912-ben feleségül vette Helene Bresslaut, Harry Bresslau zsidó történész lányát.

1905–ben, 30 évesen orvosi tanulmányokat kezdett Lüttichben (Liège) a párizsi evangélikus misszió önkéntes orvosokat kereső felhívására. A kormány külön engedélyével tudta ezt csak megtenni, mert már a strassburgi egyetem docense volt. 1912-ben avatták orvossá. 1913-ban írta meg orvosdoktori disszertációját. 38 évesen és három diplomával a tarsolyában elindult Afrikába.

1913-ban kórházat alapított a francia Egyenlítői-Afrikában, a mai Gabonban. A francia hadsereg már 1914-ben, az első világháború kitörésekor házi őrizetbe vette őt és feleségét. 1917-ben kitoloncolták őket Afrikából, és fogolytáborba internálták Franciaországban (Bordeaux, Garaison, majd Saint-Rémy-de-Provence). 1918 júliusáig tartózkodtak a táborban. Ezt az időt arra használta fel Schweitzer, hogy kidolgozza etikai álláspontját, melynek központi gondolata a következő: „Élni akarok, de mások életének tiszteletben tartása mellett” (Az élet tisztelete). A háború végén visszatértek az immár Franciaországhoz csatolt Elzászba. Schweitzer megkapta a francia állampolgárságot, újra a Szent Miklós-templom lelkésze lett és a strassburgi kórházban orvosasszisztensként kezdett dolgozni. Nathan Söderblom svéd lutheránus püspök közbenjárásának köszönhetően Schweitzer előadásokat tartott Svédországban etikai meggyőződéséről, az élet tiszteletéről. Orgonahangversenyeket adott, a bevételekből fizette vissza adósságait, illetve gyűjtött pénzt az őserdei kórház újjáépítéséhez.

1924-ig Európában maradt, majd visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, akik közül háromszáz leprás volt. Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította.

A Pál apostol misztikája, az Indiai gondolkodók világszemlélete, és az Élet tisztelete című könyveivel vált világszerte ismertté az 1930-as években.

1939–1948 között Lambarénében maradt, mivel a háború miatt nem volt módja visszautazni Európába. 1948-ban tért vissza ismét, utána folytatta az oda-vissza utazgatást egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig.

A második világháború utáni időkben számos kitüntetésben részesült. 1952-ban Nobel-békedíjat kapott. Az ünnepségen mondott beszédében elutasította a háborúkat, amikor Rotterdami Erasmust idézte: „A háború mindannyiunkat elembertelenít”. Az 1864-es Genfi egyezmények elfogadásával és a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásával úgy tűnt, hogy a „háborúkat humanizálták”. Emiatt az első világháborút kezdetben nem vették olyan komolyan az emberek, mint ahogy kellett volna.

Schweitzer unokahúgának fia volt Jean-Paul Sartre. A Franciaországban népszerűvé vált egzisztencializmust élete végéig elutasította.

Leánya, Rhena Schweitzer‑Miller (1919–2009) humanitárius tevékenységet folytatott.

Albert Schweitzer Lambarénében hunyt el, 1965-ben.
Megosztás
 




 










APRÓK

KÖZÉRDEKŰ

Mi Újság?

Írja meg,
s mi hírbe hozzuk!

Ha tud bármilyen
történésről, amiről
mi nem értesültünk
írja meg nekünk!

Hírmondó e-mail



   Beállítás kezdőlapnak |  Hozzáadás a kedvencekhez |  A lap tetejére  
   Impresszum |  Médiaajánlat |  Jogokról |  Adatkezelésről |  Chat szabályzat