Bari Janó 60 - Az ösztönember retrospektív kiállítása a MIMK-ben
2015. máj. 19.
Bari Janó 60. születésnapja alkalmából nyílt meg a művész retrospektív kiállítása „Az ösztönember” címmel, a Madách Imre Művelődési Központban, május 15-én. A Váci Roma Nemzetiségi Önkormányzat által támogatott tárlatot Fördős Attila Vác város polgármestere nyitotta meg; közreműködött Bari Janó két művészbarátja: Mika (ex Misztrál), gitáron és énekkel, valamint Puporka József gitáron.
A kazincbarcikai születésű festőművész évtizedek óta él és alkot Vácott, kis, Káptalan utcai műteremlakásában, ahol – saját elmondása szerint – naponta olykor 10-20, a művészete iránt érdeklődő látogató is megfordul. Ő pedig szívesen kalauzolja végig vendégeit a falakat teljesen beborító festmények között, melyeken keresztül egy nagyon sajátos alkotói világ bontakozik ki a látogatók előtt.
Bari Janó a legismertebb magyar cigány festők közé tartozik, akinek művészetét az egyéni karaktervonások mellett mindennél erősebben meghatározza saját roma identitása, s ebből fakadóan, a cigány festészet több évszázados múltjában gyökerező hatások. Négy évtizedes művészi pályája alatt többféle stílust, irányt kipróbált, ám szürreális festményei - az alapvonások tekintetében – változatlanok maradtak.
A 70-es évektől mutatkozik be műveivel a nagyközönség előtt, egyéni és csoportos tárlatok keretében. Mostanra immár 350-400 kiállítást tudhat a háta mögött. A „hagyományos” tárlatok mellett gyakran állít ki különböző kult- és romkocsmákban, illetve szerepel fesztiválokon, performanszokon, egyedül vagy művészbarátaival.
Alkotásai a világ számos gyűjteményében megtalálhatók, az európai múzeumok és magángyűjtemények mellett három képe még Amerikában is, nevezetesen az USA Világmúzeumában. Magyarországon – többek közt – a Roma Parlamentben, valamint a cigány festők gyűjteményes állandó kiállításán találkozhatunk munkáival. A mostani tárlatra különböző alkotói korszakaiból válogatott. Absztrakt tájképei, portéri és csendéletei mellett a kiállítási anyag jelentős részét alkotják a művész által „témaképeknek” nevezett művek, melyek közös jellemzője, hogy mélyebb, átvittebb gondolatokat ébresztenek.
Erős színhatású, olykor szinte nyugtalanítóan szuggesztív képeinek gyakori szereplői a különféle mitikus, bibliai alakok, akik sajátos módon keverednek a művész kortárs világának és személyes szférájának szereplőivel. Az alakok keveredéséhez hasonlóan a képek üzenete is átlép az idősíkokon, egymásba csúsztatva a múltat és a jelent.