Várakozás...

Székelyhidi Ferenc bevezetője

S. Benedek András (1947-2009) a közelmúltban elhunyt kárpátaljai költő, műfordító és művészettörténész  „ A gens  fidelissima: a ruszinok” címmel egy nagyszerű könyvet írt. Sajnos ő már lehetett jelen, de leánya, Stumpf-Benedek Anna megtartotta előadását a „ruszin lét évszázadairól.”

Strumpf-Benedek Anna előadása

Bevezetőjében szólt édesapjáról, S. Benedek Andrásról, aki-, a "hetedíziglen prédikátorok fia" volt. „Munkácson született, 1976-ban települt Magyarországra. 1979-től jó másfél évtizeden keresztül volt az OIK Nemzetiségi Osztályának vezetője, mely osztály életre hívásában maga is aktív szerepet vállalt (ahogyan azt elmondja a 2006-os, jubileumi évkönyvünkben olvasható interjúban).
Széles körű tudományos tevékenysége középpontjában szülőföldje, Kárpátalja állt. Irodalmáról tanulmányt írt már a Sóskának nevezett magyar irodalomtörténetbe (1982), majd egymást követték (kötetbe gyűjtve is) hiánypótló művelődéstörténeti írásai. Élete utolsó éveiben a ruszinok hányatott történetével foglalkozott, és alapműnek számító összegzésig jutott el.”  (OIK nekrológjából)

Ilykó Andrea és Stumpf-Benedek Anna

Ezt követően Stumpf-Benedek Anna meghatározta, hogy, kik azok a ruszinok és hol helyezkednek el lakóhelyileg? Ezt követően beszélt a ruszin történelem évszázadairól.
A ruszin nép fennmaradását a görög katolikus egyháznak köszönheti. Hodinka Antal, aki a ruszin történelem legjobb ismerője, már a XX. század elején felismerte ennek jelentőségét. „A munkácsi görög- katolikus püspökség története” című „monográfiája nemcsak egyháztörténeti mű, hanem a régió történetének mindmáig legfontosabb forrása. Ugyancsak jó látta a ruszinság szociális –gazdasági életének és az un. ’nagy’ történelemnek az összefüggéseit. A ruszinokról 1923-ban kiadott kismonográfiájában bemutatja a máramarosi parasztgazdaságok helyzetét, azt a viszonylagos jómódot, amely egy naturális gazdaságban földesúr és jobbágy közös érdekeként maradt meg évszázadokon keresztül.” (S. Benedek András„ A gens  fidelissima: a ruszinok” című könyvéből)

A ruszinok a magyar szabadságharcok idején a magyarokkal közösen küzdöttek.(Ezért nevezte őket Rákóczi: gens  fidelissima, azaz leghűségesebb népemnek.) De kivették részüket az 1848/49-es harcokban is, ahol a ruszin értelmiség fontos szerepet játszott a forradalmi eszmék népszerűsítésében.
S. Benedek András írja történelmi munkájában, hogy nagy jelentőségű volt”a görög katolikus egyház vezetése által szervezett gazdasági-társadalmi akcióterv. Firczák Gyula munkácsi püspök 1897 tavaszán Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék országgyűlési képviselőnek részvételével tanácskozást szervezett, amelynek nyomán egy emlékirat készült, amelyet átadtak az illetékes főhatóságoknak.”  A különböző miniszterek részére küldött, illetve megfogalmazott kéréseket tartalmazták: a házi – és szövőipar meghonosítását, az utak építését, a folyók szabályozását, egyes közületi cikkek vámjának elengedését. A belügyminisztertől a galíciai bevándorlás korlátozását, míg a földművelésügyitől a legelőrendezést és a mezőgazdasági földterület szakszerű feljavításához kértek segítséget. A pénzügyminiszternek címzett feljegyzésben az adók méltányos elbírását és a felmerülő hiteligényeket fogalmazták meg. Fontos volt: az ingyenes gazdasági népoktatás, óvodák és gyermekotthonok létrehozásának szorgalmazása. 
A kormány támogatta az egyház kérését, és erre építve indította el az úgynevezett „hegyvidéki akciót”.
„Három év alatt hitelszövetkezeti hálózat létesült, amelynek tevékenysége a járás minden településére kiterjedt……Lényegében ez a tevékenység a magyar területen jó két évtizeddel későbben kialakult Hangya hálózat tevékenységét előlegezte meg!” „Előre léptek az ingyenes jogsegély, a legelő és rétjavítás továbbá a tenyészállatok beszerzése terén is. Az Egán által még csak kísérletképp létrehozott oktatási formákat rendszeressé tették,  és közreműködtek a ruszinok idénymunkákon való foglalkoztatásában az alföldön.” (S. Benedek András)
(A ruszinokon élősködők, akik a kezdetektől ellene voltak a hegyvidéki terv megvalósításának Egán Edét 1901-ben meggyilkolták)

Stumpf-Benedek Anna előadását az első világháborút követő „békeszerződéssel” zárta.

Kárpátalja az elmúlt közel száz évében öt államalakulathoz tartozott. A Versailles-ban megkötött békeszerződésig a történeti Magyarország része volt. Területe: az egykori Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros megyék túlnyomó részére terjedt ki, 12 171 km2 foglalt magába. Az országnak korábban is legszegényebb, periférikus területe volt. 
1910-ben 602 774 főt számlált a lakósok száma. Anyanyelv szerinti bontásban: 31%-a magyarnak, 10%-a németnek, 55%-a ruténnek és 1, 05%-a szlováknak vallotta magát. Itt élt az ország egyik legnagyobb, mintegy 87 ezer főt számláló zsidó közössége is.
A csehszlovák állam külön nemzetiségként tartotta számon a zsidókat, hogy ily módon csökkentse a magyarok és németek számarányát. A magyar statisztikai adatok az anyanyelvi hovatartozásból indultak ki. Ez a csehszlovák korszakban változott. Egy 1921-ben készült felmérés már nemzetiségnek számította a zsidó lakosságot, ami a 604 745 főnek 15, 28 %-át, azaz 93 023 főt jelentett.
A történelmi Magyarország északkeleti része 1919-ben Csehszlovákiához került. Ezt a területi egységet a húszas években keresztelték Kárpátaljára.
A ruszinoknak sohasem volt saját országuk. A „csehszlovák” és a szovjet éra alatt nemcsak a ruszin nyelvről, de még a területi elhelyezkedésükről sem lehetett beszélni. A gyűjteményekből törölték a népnyelvi sajátosságokat.
A Szovjetunió bukásával felcsillant a remény a ruszinság számra, hogy megvalósulhat a területi autonómia.

Az előadás ruszin népzenével zárult.

S. Benedek András kötetei

S. Benedek András munkáiból

Stumpf-Benedek Anna következő előadásában, 2010. március 17-én, a XX. századi ruszin történelemmel és ezen belül Petőfi költészetének a ruszin értelmiségre történő hatásával fog foglalkozni.

Szöveg: Székelyhidi Ferenc
Fényképek: Székely Sándor

Megosztás