Árpád-házi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Thüringiai Szent Erzsébet) (Sárospatak, 1207. július 7. – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és Gertrúdnak lánya volt, akinek történetét Katona József drámájából ismerünk.

Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg. Bár négyéves korában már eljegyezték, Wartburgba került a vőlegény azonban 19 éves korában meghalt, így öccsével Lajossal kötött házasságot 1221-ben.

Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.).

Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: ”gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.”

Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt. Erzsébet 20 évesen maradt özvegy. Férje testvérei vagyona kezelési jogától megfosztották. Így fonással tartotta fenn magát, illetve ékszerei eladásából.

"Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének lett a tagja. Egyszerű szürke köntösben járt."
Erzsébet három nappal korábban megjósolta halálának napján.

Sírja mellett számos csodás esemény történt, ezért  IX. Gergely pápa1235-ben szentté avatta.

Szent Erzsébet példa arra, hogy, aki teheti, segítsen másokon. Segítsen a szegényeken. Ma mikor a társadalom gazdagok és szegényekre szakad, leszűkült a középréteg, különösen aktuálissá vált a karitatív tevékenység.

Szöveg: Székelyhidi Ferenc
Képek: Székely Sándor

Megosztás