Madách Színház művésze, Hűvösvölgyi Ildikó és tanítványa, Szabó Gyula Győző volt a vendége az idei Selye-napnak, amelyet január 29-én, hétfőn rendeztek meg a váci Selye János Humán Szakközépiskolában.
A hagyományos rendezvény keretében a két művész a Kaleidoszkóp című
verses, zenés irodalmi összeállítással készültek. A produkcióban számos
magyar költő műve hangzott el, közülük jónéhány megzenésítve,
gitárkísérettel csendült fel. A diákok az oktatási intézmény aulájában
tekinthették meg a csaknem egy órás műsort.
A nap hátralévő részén a szokásos versenyeken vettek részt a diákok. A tanulók többek között történelemből, irodalomból, informatikából és természetismeretből mérték össze tudásukat. Az iskola növendékei mindemellett szellemi totón, olimpiatörténeti vetélkedőn és ping-pong versenyen is részt vehettek. A Selye-napot minden évben Selye János születésnapjához kapcsolódva rendezik meg. A mostani különlegesnek számított abból a szempontból, hogy az intézmény névadója száz esztendővel ezelőtt, 1907. január 26-án született Bécsben. Az évfordulóra egy házi emlékkiállítás is készült, amelyet a középiskola aulájában tekinthettek meg az érdeklődők.
Selye János életútja
Selye János száz évvel ezelőtt, 1907. január 26-án született Bécsben. Édesanyja osztrák, míg apja, Dr. Selye Hugó magyar katonaorvos volt. Mivel édesapját az első világháború után áthelyezték Komáromba, az ifjú Selye alap– és középiskoláit már Komáromban látogatta. Az akkori bencés gimnázium befejezését követően, a családi hagyományokat folytatva, a prágai német egyetemen kezdett orvosi tanulmányokat, itt szerzett orvosi valamint kémiai doktorátust. Mielőtt 1929-ben doktorrá avatták, Párizs és Róma egyetemein is több évet tanult.
Apjával ellentétben a kutatói pályát választja. Ezt követően a prágai Patológiai Intézetben dolgozik, míg 1931-ben a Rockefeller-ösztöndíj elnyerésével az Egyesült Államokba távozik. Később Kanadába költözik, ahol a montreáli McGillen Egyetemen biokémiát oktat. 1945-től saját intézetének (Institut de Medicine et de Chirurgie Experimentale) igazgatója.
Selye János nevétől elválaszthatatlan a stresszelmélet, melyet hosszú és nagyon alapos kutatómunkával dolgozott ki. E mellett nagy figyelmet szentelt korunk betegségének, a szívinfarktusnak is. Stresszelméletéért csaknem tíz éven át jelölték orvosi Nobel-díjra, végül azonban mégsem kapta meg. Ez annak tudható be, hogy igyekezete, melyben a stresszt számos betegség okozójának tüntette fel, több orvosi szakágat érintett, amely a Nobel-díj odaítélésekor gondot okozott.
Életfilozófiája is a stressz–fogalom körül kristályosodott ki.
Soknyelvűsége, két kézzel rajzolni tudása, nagy műveltsége, színes egyénisége szuggesztív hatású előadóként tette ismertté.
Gazdag irodalmi munkásságából a majdnem ezer oldalas, számos képpel illusztrált „Textbook of Endocrinology" c. könyve (1949) váltotta ki a legtöbb elismerést. Annál több kritikában részesült a Stress c. monográfiája (1949) és „Annual reports on Stress" c. sorozata 1951-től, majd népszerűsítő műveiből a „The Stress of Life" (1956). Ennek számos kiadása közt a magyar fordítás eddig négyszer jelent meg 1964 óta.
Selye János méltán sorolható a XX. század meghatározó tudósai közé: tizennyolc egyetem díszdoktora, a Royal Society of Canada tagja, tiszteletbeli tagja 43 más tudományos társaságnak, számos város és állam díszpolgára, számos rangos kitüntetés tulajdonosa, 38 kötet és több mint 1600 közlemény szerzője. Az iskola névadója huszonöt évvel ezelőtt,1982. október 20-án hunyt el Montrealban.
Madách Színház művésze, Hűvösvölgyi Ildikó és tanítványa, Szabó Gyula Győző volt a vendége az idei Selye-napnak, amelyet január 29-én, hétfőn rendeztek meg a váci Selye János Humán Szakközépiskolában.
Selye János száz évvel ezelőtt, 1907. január 26-án született Bécsben. Édesanyja osztrák, míg apja, Dr. Selye Hugó magyar katonaorvos volt. Mivel édesapját az első világháború után áthelyezték Komáromba, az ifjú Selye alap– és középiskoláit már Komáromban látogatta. Az akkori bencés gimnázium befejezését követően, a családi hagyományokat folytatva, a prágai német egyetemen kezdett orvosi tanulmányokat, itt szerzett orvosi valamint kémiai doktorátust. Mielőtt 1929-ben doktorrá avatták, Párizs és Róma egyetemein is több évet tanult.
