Vatai Gyula börtönparancsnok megemlékező szavait követően Petrusz Tibor nyugalmazott ezredes elevenítette fel 1956. októberét, s a szabadság csodálatos tizenkét napját. Az ezredes úr beszéde elején kihangsúlyozta: "Nem értheti meg 1956-ot az, aki nem ismeri annak előzményeit." Az 1956-os forradalom egy tizenegy éven át gyötört nép szabadságharca volt, hiszen az egész 1945-ben kezdődött, amikor a szövetségesek eladták Magyarországot a Jaltai egyezmény során, s országunk egy proletár rendszer uralma alá rendeltetett - folytatta Petrusz úr. A bő egy évtized alatt két rendszerváltáson, rengeteg igazságtalanságon végig vert magyar nemzet szívében végül 1956. október 23-án "betelt a pohár". A levegőben egyre érezhető feszültség, a szabadság "lehelete" a forradalom negyedik napján már átérződtek a börtön falain is. "Érezni lehetett a város lüktetését" - emlékezett vissza az ezredes. Ezen a napon az esti órákban az egyik zárka mélyéről valaki elkezdte énekelni a Himnuszt, majd sorban "dalra fakadtak" a zárkák. "Mind sírva énekeltük, s azt mondtuk magunkban: ha ma ez megtörténhetett, akkor holnap bármi lehetséges!"
...és másnap, október 27-én e nagyszerű város lakossága és a több száz politikai elítélt összefogásának köszönhetően megnyíltak a börtön kapui. "Sírva öleltük egymást, s ismét elhangzott a Himnusz és a Szózat." S hiába volt a megtorlás, a bolsevista elnyomás, mert a diktatórikus hatalom megtorpant 1956. októberén és leépülése végérvényesen megkezdődött.  
Az ünnepségen többen jelen voltak azok közül, akik egykoron politikai elítéltként raboskodtak a börtön falai között. Az egyik úr az ünnepséget követően megdöbbentő történetet mesélt jelenlétünkben a börtönparancsnok úrnak, miszerint pár fő híján ötezer ember raboskodott e falak között: "...a vége felé egy zárkában, egy szalmazsákra hárman hajtottuk le a fejünket..." - idézte fel a szörnyű emlékeket az egykori fogoly.  
A megemlékezés során Zsigmond Emőke, a Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium növendéke szavalta el Tollas Tibor "Üzenet a Dunakanyarból" című versét, mely nagyszerűen tükrözi a szabadság sugallata által megérintett foglyok érzéseit, gondolatait. A vers sorai bizonyítékai annak, hogy a magyarok hazaszeretetét és a szabadság iránti vágyat nem verheti láncba semmilyen diktatúra és hatalom. A szavalatot a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola tanulóinak előadása, majd főtisztelendő dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr megemlékező szavai követték.
A püspök úr kérte a jelenlévőket, hogy emlékezzenek úgy az egykor itt raboskodókra, mint testvéreikre. "Imádkozzatok azokért, akik közül sokan azért voltak bezárva, mert hittek!"  
A református egyház képviseletében Csuka Tamásné közös imádságra szólította a jelenlévőket azokért, akik negyvenkilenc évvel ezelőtt életüket is adták a szabadságért, s kérte, hogy imádkozzunk azért, aki mindnyájunkért adta életét egykoron: "Imádkozzunk Jézus Krisztusért, aki megváltott minket szenvedéseinktől!"  
A megemlékezés végül a börtön falán található - az anno az 1945-1956 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége és Vác Város Önkormányzata által állított - emléktábla megkoszorúzásával zárult. 
A megemlékezés után a jelenlévőket a fegyház "Doberdo"-nak elnevezett körletébe invitálták, ahol töredékében mindenki szembesülhetett azzal, amit több száz fogoly megélt 1945 és 1956 között. Természetesen a nedves, dohos, hideg és sötét cellák látványa, s a korabeli tárgyak, viseletek látványa, s a közel egy órás séta nem messze nem éreztetik azt, amit a zárkák lakói akkor és ott átéltek, de a körlet megtekintése mindenképpen tanulságos perceket jelent a ma embere számára, hiszen a rideg falakból azért még érződik '56 szelleme. 
A Doberdo körletről korábban készült fotósorozatunkat megtekinthetik
Képgalériánkban, a "Bezárt világ" című albumban. |
Az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmával Vác város lakossága és a politikai foglyok összefogása révén több száz, a bolsevista megszállók szolgálatában álló "Rákosi diktatúra" által bebörtönzött politikai elítélt szabadult ki 1956. október 27-én a Váci Fegyház és Börtönből. Az intézmény falán található, az egykori elítélteknek, s a szabadulásnak emléket állító márványtáblánál emlékeztek meg 2005. október 27-én, csütörtökön.
