Sokan voltak kíváncsiak Lisieux-i Szent Teréz ereklyéire, amely egy országos körút állomásaként Vácott is látható volt vasárnap, azaz szeptember 9-én 18 órától másnap 12 óráig. A váci Székesegyházba érkezett ereklyét számos hívő jelenlétében dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke fogadta szentmise keretében. Ezt követően egy filmet vetítettek Szent Terézről.
Másnap, azaz szeptember 10-én reggel Pálos Frigyes, őrkanonok, címzetes prépost celebrálta a szentmisét. A hívek tizenegy óráig tekinthették meg az ereklyét, amelytől a váci megyéspüspök szentmise keretében búcsúzott.
Lisieux-i Szent Teréz a missziók társvédőszentje, Isten beteljesítette ezt a vágyát is: „egy és egyetlen misszió nem elégítene ki engem, én egyszerre szeretném az Evangéliumot hirdetni mind az öt világrészben egészen a legeldugottabb kis szigetekig... Én nemcsak néhány évig szeretnék misszionárius lenni, hanem a világ teremtésétől az idők végezetéig."
Kis Szent Teréz előre megmondta, hogy teste el fog porladni, különben az emberek nem hinnék el, hogy a szürke hétköznapok egyszerű lelki gyermekségében is szentté lehet válni. Mégis megmaradt néhány csontdarab, amelyet három különböző helyen, három ereklyetartóban őriznek. Az egyiket a lisieux-i kármel oldalkápolnájában, Szent Teréz üvegkoporsóban fekvő viaszszobra alatt helyezték el. A másik egy XI. Piusz pápától kapott ereklyetartóban a lisieux-i bazilikában látható. A harmadik pedig, nemes fából készült ereklyetartóban járja a világot, ez zarándokol most Magyarországra. Kis Szent Teréz ereklyéi eddig csaknem ötven országban voltak, minden földrészen. A missziók Védőszentje ereklyéivel mindenütt az új evangélizációt mozdítja elő.
A Váci Egyházmegyében az alábbi helyeken tekinthetőek meg az ereklyék az elkövetkező napokban:
szeptember 10-én délutántól Balassagyarmat főplébánia templom szeptember 11-én délutántól Mátraverebély-Szentkút kegytemplom szeptember 12-én délutántól Szolnok belvárosi templom
Szent Teréz életrajza
Született Alençon-ban, 1873.január 2-án, meghalt a Lisieux-i kármelben, száztíz évvel ezelőtt, 1897.szeptember. 30-án. Szüleinek kilencedik gyermeke volt. Anyját négy és fél éves korában elveszítette. Az életben maradt öt leány mind apáca lett, négy karmelita és egy vizitációs nővér. Terézkét nővére nevelte. Az árva lány a Szűzanyában talált igazi édesanyára. Kezdettől fogva Istennek akarta életét szentelni. Megküzdött az engedélyért, hogy tizenöt évesen már beléphessen a kármelbe. Kilenc évet élt a kolostorban. Imádságban és szentírás olvasásban fedezi fel a lelki gyermekség útját, a mindenkinek való életszentséget, amely kerüli a rendkívüliséget.
A lelki gyermekség lényege Szent Teréz szerint: a szív beállítottsága, amely alázatossá és kicsivé tesz minket Isten karjaiban, tudatára ébreszt gyengeségünknek, és bizakodóvá tesz egészen a merészségig az ő atyai jóságában. (NV 3.8.5.) Teréz tüdőbetegségben halt meg huszonnégy évesen.
Halála után egy évvel jelent meg önéletrajza. Egy lélek története című, amely egyszerre közismertté és népszerűvé tette. Egymás után következett a boldoggá avatása 1923-ban és a szentté avatása 1925-ben, majd 1927-ben a Missziók Társvédszentje lett Xavéri Szent Ferenccel egyenrangban, 1944-ben Franciaország másodtársvédszentje az Orleans-i Szűzzel együtt, végül 1997-ben a Szentatya az egyháztanítók közé emelte. Népszerűségét főleg csodái alapozták meg, de ugyanakkor tanítása, "a lelki gyermekség" is vonzóvá tette. Templomainkban ott van Kis Szent Teréz képe vagy szobra is, a lourdes-i Barlang vagy Szűzanya szobra és Szent Antal szobra vagy képe után.