A legendás emlékű Anzelm atyára emlékezett a város P. Szabados Anzelm születésének centenáriumán. A Váci Egyházmegye, a Magyar Ferences Rendtartomány és a Váci Múzeum Egyesület által szervezett megemlékezés szeptember 21-én, pénteken a váci Ferences templomban vette kezdetét.
Kálmán Péter Peregrin OFM – A XX. századi magyar ferencesség Anzelm atya életpályája tükrében című – előadásában Anzelm atya gazdag életútját elevenítette meg, a kezdetektől egész a fél évszázados váci szolgálatig. Előadásában kiemelt hangsúllyal ábrázolta az 1950 utáni éveket, vagyis a magyarországi szerzetesrendek feloszlatása utáni időszakot.
Szabados Imre – aki később, hivatásához kapta az Anzelm nevet - 1907. szeptember 18-án, Budapesten született. Három testvérével együtt Vecsésen töltötte gyermekéveit, ahol édesapja kistisztviselőként tevékenykedett. Anzelm atya a gimnázium után kereskedelmi tanulmányokat folytatott, de rövid ideig pékműhelyben is dolgozott, mint iparostanonc. 1928 szeptemberében azonban mély hite és természetes egyszerűsége elvezette őt Szent Ferenc rendjébe, melynek a szécsényi noviciátusban öltötte magára ruházatát. Gyöngyösön végezte el a teológiát, majd 1933-as pappá szentelése után Pasarétre került. Vác városában 1948-tól gondozta a híveket. Itt, a váci kolostorban érte a szerzetesrendek feloszlatása is, ám – Péteri püspöknek köszönhetően, aki egyházmegyei szolgálatba vette őket– Raymund atya és Anzelm atya (többi szerzetestársukkal ellentétben) ezt követően is a városban maradhatott. Anzelm atya segédlelkészként, majd Raymund atya halála után lelkészként teljesített szolgálatot. 1970-től egészen 1994-es nyugdíjazásáig igazgatta a templomot, melynek felújítását tűzte ki egyik legfőbb céljaként. Anzelm atya sokrétű tevékenységének a nyomdászi munka fontos pillérét jelentette. A 30-as évek végén kezdte meg nyomdászi tanulmányait, melyben folyamatosan tovább képezte magát. Előbb sokszorosító mester, majd 1948-tól már a váci Kapisztrán Nyomdában művezető.
Anzelm atya másik legendás tevékenysége a gyógyítás volt; mely a váci hívek mellett messzi vidékekről is ide vonzotta a testi-lelki bajokban szenvedő embereket. Anzelm atya behatóan tanulmányozta a különböző növények gyógyhatásait, majd maga is termesztette azokat. Híres ingájával felmérte a betegek állapotát, és életmód tanácsokkal, illetve a saját maga által összeállított gyógytea-keverékkel segítette gyógyulásukat. Anzelm atya szeretettel, bizalommal és végtelen segíteni akarással fordult embertársai felé, s élete utolsó pillanatáig megőrizte derűs élet- és természetszeretetét. Egész életét áthatotta a megismerés vágya, a kutatás, aminek egyik célja, hogy fölfejtse a régmúlt homályba vesző értékeit. Anzelm atya évtizedeken át kutatta a ferences szentek, illetve a templom és a rendház élettörténetét. A „fölfedett kincsekből” készítette el történelmi tablóit, melyek egy része ma is a templom falán látható. Szintén a megszerzett tudás továbbadásának a vágya hívta életre a hit alapjairól, illetve az életvezetésről szóló írásait, nyomtatott munkáit. Ezekből az emlékekből, Anzelm atya élettörténetének, munkásságának dokumentumaiból készült a centenárium alkalmából nyílt kiállítás, a templom hittantermében. A rendkívül gazdag tárgyi emlék és fotóanyag a Magyar Ferences Rendtartomány Levéltárának, a váci Ferences Templom közösségének és a Váci Múzeum Egyesület tagjainak segítségével gyűlt össze. A kiállítást Zomborka Márta rendezte.
Kálmán Péter Peregrin előadása után Dr. Beer Miklós megyéspüspök
celebrált szentmisét, majd a szentbeszédben Bokros Levente plébános
emlékezett Anzelm atyára.
Maczkay Zsaklin Fotók: Cservenák Péter és Kishonti Gabriella