- Fördős Attila a város hivatalos honlapján méltatlan támadást intézett ellenem. Tudomásul veszem, de nem fogadom el, hogy a város első embere az önkormányzat internetes felületét saját politikai üzenő falaként használja. Remélem, hogy válaszom ugyanitt megjelenhet - olvasható dr. Bóth János (képünkön) fenti címmel íródott, minap szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóközleményében, melynek további részleteit az alábbiakban közöljük olvasóink számára.
- Megdöbbentő politikai szűklátókörűségről, hatalmi szolgalelkűségről és a város történelmével kapcsolatos elemi ismerethiányról tanúskodnak a város jelenlegi első emberének a multikulturalizmusról kifejtett nézetei, amelyeket kimondva- kimondatlanul megpróbál a város társadalmának jellemző felfogásaként feltüntetni.
Az alábbiakban – válaszom első részeként – Techet Pétert idézem, aki a hvg.hu 2015. május 21-ei kiadásában foglalta össze sokunk véleményét. „Magyarország mindig is egy multikulturális társadalom volt – noha tény, hogy a történelemben sokat tett ellene a magyarság. Ha egy kis, homogén bajor falu sörsátrában feláll az asztalra a helyi, már kissé spicces CSU-s politikus zárás előtt, s imbolyogva közli, hogy nem vagyunk multikulturális társadalom, akkor taps fogadja – a kicsit szélesebb hazájában meg fejcsóválás. Ha azonban Kelet-Közép-Európában áll ki egy politikus, s közli, hogy nem vagyunk multikulturális társadalom, akkor csak röhögni lehet. Először. Utána meg nagyon komoly kérdéseket kell feltenni neki.
Magyarország államfőjének német, miniszterelnökének román, kancelláriaminiszterének szerb, EU-biztosának horvát, kormánypárti frakcióvezetőjének vend, a legnépszerűbb ellenzéki párt vezérének szlovák neve van. (Az MSZP elnökének persze tényleg magyar neve van, de ő meg kommunista, elvégre nem volt az MSZMP tagja, mint a jobboldal antikommunistái.) Pusztán ennyi elég lenne ahhoz, hogy cáfoljuk Orbán Viktor brüsszeli kijelentését, miszerint a magyar társadalom nem multikulturális társadalom. Nem elég azonban a szélsőjobboldali kormányfő nyilatkozatát egy kézlegyintéssel elintézni, mert amint eddig a szociális politikában a kényszermunka bevezetésével, most a társadalom- és kultúrpolitikában valósít meg egyre határozottabban szélsőjobboldali programot.
Ami persze annyi örömmel mindenképp szolgál, hogy felesleges a szélsőjobb hatalomra kerülésétől aggódni – mert az már 2010 óta kormányon van Magyarországon. A Fidesz ugyan taktikai okokból az Európai Néppárt tagja, ideológiailag azonban a nyugat-európai szélsőjobboldal új nemzedékéhez tartozik. Programja, stílusa Marine Le Pen Nemzeti Frontjához, Heinz-Christian Strache Szabadságpártjához és Matteo Salvini Északi Ligájához áll a legközelebb. A Jobbik ettől csak még jobbra áll, nem véletlen, hogy míg a nyugati széljobb mindig elismerően nyilatkozik Orbán Viktorról, Vona Gáborral nem akarnak kapcsolatot, vele ugyanis az Európai Parlamentben kizárólag a német bőrfejűek pártja, az NPD haverkodik. Magyarországon ma nem egy jobboldali és egy szélsőjobboldali párt viaskodik az első helyért – hanem egy szélsőjobboldali és egy ultranáci párt. Ők együtt ma megjelenítik a magyar társadalom több mint kétharmadát – már ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak.
Azaz nemcsak Orbán Viktor, de a magyar társadalom többsége se tudja, hogy multikulturális. Nem ártana, ha a magyar emberek egyszer megnéznék a nevüket, a családfájukat – vagy ha tényleg magyar nevük van, és tényleg színmagyar származásúak, akkor legalább azokét megnéznék, akiket felmenőik halálba küldtek vagy kitelepítettek, vagy mindezt nyugodtan végignézték. Mert nem Orbán Viktor a magyar történelemben az első, akinek az az ötlete támadt, hogy Magyarország nem is multikulturális – de legalábbis ne legyen az.
A 19. század nyolcvanas éveiben a mai bevándorló-ellenes szövegekkel szerveződött meg például a politikai antiszemitizmus, amely ha sikeres lett volna, ma a mélymagyarok egyetlen Nobel-díjasra se lehetnének büszkék. De a mélymagyarok nem csak a zsidókat gyűlölték, de gyűlölték a szorgalmas és tehetséges svábokat is, a húszas-harmincas években a fajvédő körökben (akiknek politikai hagyományában helyezi el önmagát Orbán Viktor) a németség még parazitább és veszélyesebb népnek számított, mint a zsidóság. (Szabó Dezső például, miután kiőrjöngte magát a zsidók ellen, velük akart összefogni a svábok ellen.) De persze gyakorlatilag nem volt nép az ún. történelmi Magyarországon, amelyet ne vetett volna meg a felsőbbrendűen kisebbségi magyarság.
Hiába voltak a 20. század elejéig többségben a nem-magyarok – és 1910-re is csak az asszimilálódott zsidóknak köszönhetően kúszott a magyarság aránya ötven százalék felé (a köszönet nem is váratott hosszú ideig magára) –, a magyarság a történelmi Magyarországon is úgy pöffeszkedett, mintha az nem egy multikulturális állam lenne. Míg az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák felében Bécs példamutató módon ismerte el a nemzetiségeket, és egyiknek sem adott privilégiumokat (Ausztria nem a németek nemzetállama akart ugyanis lenni), Budapest 1867 után úgy szervezte meg az egész országot, mintha az a magyarok nemzetállama lett volna csak. Még az autonómiával rendelkező Horvát-Szlavónországban, ill. Fiumében is úgy rendezkedett be a kisebbségi magyarság, mintha nem multikulturális lenne az országa. A szlovákoknak, szerbeknek, horvátoknak, olaszoknak, ruténoknak, sváboknak (stb.) egyáltalán nem volt annyi joguk, mint a birodalom ciszlajtán felében az ottani nemzeteknek – és pláne nem volt annyi joguk, amennyit most a határon túli magyarok követelnének maguknak. (Pedig hát az orbáni szavakból éppen az következnék, hogy Románia, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna sem multikulturális.)
Ez az a szemlélet, amely 1918 óta diktatúrákba, háborúkba, szegénységbe, jelentéktelenségbe taszította a térséget. Az orbáni szemlélet, azaz a nacionalizmus, az idegenellenesség, a multikulturalizmus elutasítása vezetett például Trianonhoz is. A magyar nacionalista jobboldalnak persze vélhetően nagy ünnep 1920. július 4-e, elvégre akkor született meg a máig hőn szeretett magyar nemzetállamuk – majd félezer év után a trianoni béke adta vissza a magyaroknak a függetlenséget, a nemzetállamiságot, a szuverenitást, az országon belüli többséget. Mindazt, amiért ma is küzd a Fidesz. A trianoni béke mindenképp csökkentette az ország multikulturalizmusát, azaz Orbánnak bizonyára felettébb kedves döntés született egykoron. Persze el kéne talán egyszer gondolkodni azon, hogy nem lett volna-e jobb a nemzetiségeket nem elnyomni, hanem velük együtt építeni, megtartani Szent István országát? (A Szent korona-tan amúgy egy multikulturális állam közjoga volt.) El kéne azon gondolkodni, hogy az egynyelvűre töpörödött, beszűkült, mai Magyarország tényleg jobb hely lett-e, mint előtte volt? El kéne azon gondolkodni, hogy hiányzik-e félmillió zsidó és ugyanennyi sváb a magyar kultúrából? El kéne gondolkodni azon, hogy Magyarország történelmi kudarcait önmagának vagy az itt élő, itt élt, az országot színesítő, gazdagító nemzeteknek köszönheti-e? És ha sikerülne egyszer végiggondolni, akkor nem beszélne többé hülyeséget, kedves Miniszterelnök Úr!”
És most lássuk Vác társadalomfejlődésének, multikulturalitásának néhány fontos jellegzetességét. A tatárjárás után IV. Béla meghirdette az ország helyreállításának programját. Tringli István történész Vác esetében így ír erről: „A város újjáépítése a földesúr, azaz a püspök feladata volt. Mivel a környékről nem tudott új lakosokat toborozni, ezért német telepeseket hívott székvárosába, akiknek új helyet jelölt ki. A város új részének alapítása és a jövevények érkezése valamikor 1242 és 1273 között történt... Vác történetében döntő fordulat következett be. Az eddig két részből álló város egy újabb területtel gazdagodott... A régi váraljai település lakói magyarok voltak, ezért e rész neve Vác-Magyarváros, az újé pedig Vác-Németváros lett. A Németváros fő tere a mai Március 15. tér lett. Nemcsak a város külső alakja változott meg, hanem társadalma is. A jövevények vendégnek, latinul hoszpesznek minősültek. A vendég nem jelentett feltétlenül külföldit, de mindenképpen idegent, akinek cserébe azért, hogy letelepedik, kiváltságokat biztosítottak... A Németváros alapítása tehát egy jól átgondolt terv része volt, ami pontosan beleillett a ’népek gyűjtése’ ekkortájt országosan is hangoztatott jelszavába.”
Hegyi Klára tanulmányában olvasható, hogy az 1570-es években, a török uralom alatt, „a városban összesen 374 ház állt, 189-et muszlimok, 172-őt magyarok, 13-at görögkeleti délszlávok laktak”. Ebben az időszakban a lakosság sem vallási, sem etnikai szempontból nem különült el. A magyarok lassú fogyását mutatja, hogy „1613-ban még 18 portára (magyar adóegységre) becsülték adózó képességüket, 1683-ban már csak 3 portára”. Hegyi Klára idézi Jakab Tollius németalföldi tudós utazót, aki 1687-ben, a török kiűzése után járt Vácott: „Felsóhajtottam az egykori híres vár láttán. Kunyhókban néhány szerb család lakik, vagyis inkább megbúvik.” Ezt követően került sor a német ajkúak betelepítésének második nagy hullámára. Horváth M. Ferenc írja, hogy a „spontán – magyar és szláv – betelepüléssel egy időben a budai kamara és a város földesura, a püspök szervezett betelepítést folytatott, s kötött szerződést német katolikus lakosokkal, akiknek kedvezményekkel segítette új életük megkezdését”. Ugyancsak ő írja, hogy a város a XVIII. században nemcsak vallási, hanem nemzetiségi szempontból is sokszínűen alakult: „Míg a század elején a lakosság egyharmadát ’svábok’ alkották, addig a 80-as években a nyolcezres lélekszámot meghaladó lakosság 9%-a volt idegen eredetű. Ezek felét német anyanyelvűek tették ki, s voltak még csehek, lengyelek, morvák, szlovákok, délszlávok, sőt franciák és olaszok is. Asszimilációjuk két-három generáció alatt lezajlott. A zsidók csak a század első harmadában lakhattak itt, ezt követően kitiltotta őket Althann M. Frigyes püspök. A cigányok még a török hódoltság elején kerültek a városba, akik többsége zenész és kézműves volt.”
A kereskedelmi szempontból frekventált elhelyezkedésű dunaparti városban „természetes” volt a rác, görög, zsidó kereskedők megjelenése, letelepedése. Itt létüket számos emlék őrzi, gondoljunk csak az egykor Zsidó, majd később Görög utcának elnevezett kereskedősoron (ma Katona Lajos utca) épült „görög templomra”, vagy a görög származású Argenti Dömére, a homeopátia európai nevű művelőjére. Vácott a zsidó népesség arányának 15%-ot közelítő maximuma az 1900-as évek elejére tehető.
Mindezek Vác történelmének olyan momentumai, amelyek jól érzékeltetik a város etnikai, kulturális gyökereit, azt, hogy népek, kultúrák metszéspontjában létezik ezer éve. Éppen ebből a multikulturális gazdagságból merítve építhette fel magát újra és újra az évszázadok viharaiban. Ma is ez az alapja alkalmazkodóképességének, küzdeni tudásának. Gonosz aktuálpolitikai érdekek miatt letagadni-megtagadni a város multikulturális jellegét több, mint ostobaság. Elárulni a múltunkban, ethoszunkban megtestesülő értékeket, a „népek váci kohójában” kikovácsolódott akaratképességünket, felhalmozott kollektív tudásunkat – nos, ez valóban bocsánatkérésért kiált. Az ilyen torz önismeret beteges eszméket szül, s lám Fördős Attila a multikulturalitás (azaz a megtermékenyítő kulturális egymásra hatás) elleni védekezés jegyében máris elkezdte építeni a gondolatkerítést a város köré. Összemosni a mostani migrációs helyzet által teremtett politikai problémahalmazt a történelmileg determinált építő multikulturális folyamatokkal nem más, mint a politikai-társadalmi elzárkózás romboló megnyilvánulása, a társadalom bonyolult szövethálóinak beláthatatlan következményekkel fenyegető felfejtése. Fördős úr okfejtése gondolati előfutára olyan eseményeknek, amelyek a XX. században már megtörténtek velünk, és amik nem történhetnek meg újra - áll dr. Bóth János közleményében.
***
Szerkesztőségünk a fentiekkel kapcsolatban ugyan kíváncsi lett volna Fördős Attila polgármester álláspontjára is, azonban mivel a közelmúltban személyi titkárán keresztül nyomatékosította felénk, hogy nekünk nem hajlandó nyilatkozni, így megkeresésének vajmi kevés értelme lenne. Természetesen, ha polgármester Úr úgy gondolja, hogy a későbbiekben mégis nyilatkozna nekünk, mi készséggel állunk rendelkezésére és teret adunk megnyilvánulásának. (a szerk.)
