A közelmúltban, az önkormányzati választást megelőző kampányidőszak véghajrájában valósult meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom váci szervezetének régi kívánsága városunkban. A politikai párt váci szervezetének alelnöke, Kászonyi Károly – aki a leköszönő és az új összetételű képviselő-testületnek is tagja – még 2011-ben szorgalmazta, hogy Vác bevezető útjainál rovásírással is legyen kiírva városunk neve.
A rovásírás újbóli népszerűvé válásáért kampányoló hazai párt azt szeretné, ha országszerte feltüntetnék a települések elnevezéseit rovásírással is. Vác hat pontján állnak a táblák és a tervek szerint a kompkikötőnél is lesz majd még egy. A hat tábla egyikének átadásán Fördős Attila polgármester és Pető Tibor alpolgármester vett részt Kászonyi Károly és Dudás Tibor, a váci Király Endre Ipari Szakközépiskola igazgatója társaságában. A táblákat az iskola szakemberei és tanulói készítették.
***
Ismertető a rovásírásról:
A rovásírás a magyarok elődeinek írása, nemzetünk legrégebbi és egyben legértékesebb szellemi kincse, amely bizonyíték népünk kárpát-medencei több ezer éves jelenlétére, valamint a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságra. A rovásírás a betűírások közé tartozik, amellyel a nyelv minden hangját külön betűvel jelölik, annak ellenére, hogy a hivatalos írástörténet az ősi magyar rovásírásról a mai napig nem akar tudomást venni. Persze, ezen már nem is csodálkozunk.
A rovásírás együtt fejlődött anyanyelvünkkel, ezért amikor a XI-XII. században áttértek őseink a latin betűk használatára, amely egy alacsonyabb rendű írás volt, 13 hangunkra nem volt jel, amelyet ezért le sem tudtak helyesen írni. Elődeink a térség egész területén használták és terjesztették, a régészeti emlékek pedig bizonyítékok, hogy a köznép is írástudó volt már abban az időben.
Még a rovás véséssel, karcolással történik, addig a rovásírás ceruzával, ecsettel. Elsajátítása egyszerű, kisgyermekeknek is megtanítható. A betűk száma 32, jobbról balra írják, a szavakat szóközökkel választják el egymástól, kis és nagybetűt csak ritkán jelölnek. Őseink szeretettel használták a rövidítéses rovásírást is, amely az összerovás miatt sok játékos lehetőséget rejtett magába. A számrovással pedig az elszámolásaikat tudták ésszerűen intézni, amelyeket botokra véstek. Az adós nevét és az összeget belerótták egy deszkába, ezután kettéhasították majd az egyik felét a hitelező, a másikat az adós vitte magával. Elszámoláskor össze kellett illeszteni és a rovátkáknak egyezniük kellett, amely kizárta a csalás lehetőségé. Nem lenne érdemes napjainkban is bevezetni? Az ősi rovásírásról tanúskodó emlékek, leletek egy részét sikerült megmenteni az üldözések, tiltások ellenére is. Székelyföld az, ahol a legbőségesebb jeleivel találkozhatunk, mint Énlak, Gelence, Csíkrákos, Csíkszentmiklós, Csíkszentmárton és sorolhatnánk még sokáig, szerencsére. Nem szabad elfeledkeznünk azokról, a kor nagyjairól sem, akik az ősi rovásírást átmentették n tudományos kutatómunkáikkal nekünk, az utókornak: Bél Mátyás, Thelegdi János, Fadrusz János, Sebestyén Gyula, a teljesség igénye nélkül.
Mi, vajon mit fogunk tudni átmenteni az utókornak? Jó lenne, ha a rovásírást is megtartanánk, tanulnánk, használnánk, népszerűsítenénk. A magyarság ősi írásának megtartása a nemzet létkérdése is egyben. Főként napjainkban, amikor a liberális média által uralt világban mindenről hallunk, látunk, csak arról nem, ami tényleg a miénk és magyar.
Még kiemeltebb szerepe lehet az idegen megszállás alatt élő magyar testvéreinknél, hiszen önrendelkezésük kivívásához ezen eszközzel is bizonyítani tudják a kárpát-medencei ősiségüket. Nem volt ez másként majd 100 évvel korábban sem, amikor is a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága 1903-ban egy határozatot hozott arra, hogy a „rovott betűs szöveg – írás, közönségesen rovás-írás a magyar nép között nem él.” Nincs új a nap alatt, mondhatjuk. Hogyha mindehhez hozzávesszük még az 1867 után kiagyalt finnugor elméletet is, akkor leszünk csak igazán csapdába. Belegondolunk, hogy évtizedekig ezt sulykolták az iskolai oktatásban és nincs ez másként napjainkban sem. Nagyon szomorú, de bizakodóak vagyunk. A rovásírás felébresztését köszönhetjük a század elején ébredő cserkészmozgalmaknak, amelyek napjainkban is tanítják a rovást a felnövekvő generációnak.
Mit tudunk tenni a rovásírás érdekében? Megtanulni, használni, terjeszteni. Egyre több helyen rendeznek versenyt, főként a fiatal generáció számára, amihez viszo nt az is kellene, hogy minél több írás, könyv megjelenhessen rovásírással.
Az ismertetőt Homokiné Garancz Henrietta írta a Jobbik váci szervezetének honlapján.
A közelmúltban, az önkormányzati választást megelőző kampányidőszak véghajrájában valósult meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom váci szervezetének régi kívánsága városunkban. A politikai párt váci szervezetének alelnöke, Kászonyi Károly – aki a leköszönő és az új összetételű képviselő-testületnek is tagja – még 2011-ben szorgalmazta, hogy Vác bevezető útjainál rovásírással is legyen kiírva városunk neve.
