|
Japán diákok érkeztek városunkba |
|
|
 Hosszas előkészület, várakozás és egyeztetést követően 2010. július 26-án leszállt a Frankfurtból érkező LH3456-os járat, fedélzetén tizenöt japán középiskolás diákkal és két kísérő tanárával. Izgatottan várta érkezésüket a váci fogadó csapat. A percben, mikor kiléptek a kapun, valószínűleg mindannyiunk fejében ugyanaz a gondolat futott át: most indul egy izgalmakban bővelkedő egy hét, mely alkalmat teremt arra, hogy megismerjünk egy számunkra ismeretlen, misztikus kultúrát, amely a világ egyik távoli országából tizenöt apró növésű, tejfehér bőrű, szögegyenes, fekete hajú, hajlongó törékeny fiatalon keresztül érkezik kicsiny városunkba. |
|
A szervezők és családok régóta készülnek az eseményre, sok száz átdolgozott óra, hosszas megbeszélések, részletes program egyeztetések eredménye, hogy a diákok ma itt lehetnek. Izgalmas, élményekben és programokban túlfeszített egy hét áll előttünk. A Reptérről rögtön a Városházára tartott buszunk, ahol egy rövid üdvözlő beszéddel fogadta Molnár Lajos alpolgármester úr az érkezőket. Japánban az ilyen formális, kissé ünnepélyes beszédeknek, nagy hagyománya van, ez teremti meg a keretet az események elindításának. Bár a diákok az előző éjszaka Münchenben megszálltak, így kevésbé fáradtan, izgatottan várták, míg hallják nevüket és eldől, hogy a korábban már papíron látott nevekhez, most milyen arcok társulnak és kik lesznek azok a magyarok, akik fogadó családként fogják őrizni lépteiket ebben a távoli, idegen országban.
Megtörténtek az első félénk pillantások, halvány mosolyok, bemutatkozások és lassan mindenki elbandukolt otthonába. Vajon milyen lehetett a japán diákok első benyomása rólunk, Váciakról? Hogy tetszett az otthon, ahova hoztuk őket? Hogy ízlett a magyaros étel, melyet édesanyánk gondos odafigyeléssel készített, hogy már-már féltékenyen néztük lázas sürgölődését a konyhában? (Bizonyára még életében nem töltött ennyi időt egy egyszerű, már-már mindennapi magyar koszt elkészítésével azelőtt...) Vajon miről fogunk beszélgetni közös nyelv hiányában? Bizonyára számtalan kérdés fogalmazódott meg mindenkiben az első estén s a gondolatok, vegyes benyomások kavalkádban egy kérdés mindig visszatért: Vajon milyen lesz a holnap? A helyszínről tudósít: a Magyar-Japán Diák Barátság Egyesület ７月２６日 月 到着 ２３時間の長い旅行を経て、由利本荘市からのデリゲーションはブダペストに無事到着しました。荷物を取ってからバスに乗って、バーツへ行きました。バーツの市役所でモルナ ーシュ ラヨシュ副市長のスピーチを聞き、今まで「首を長くして日本の子供を待っていた」ホストファミリーと出会うことになりました。日本からの二人の先生はFonagy & Walterゲストハウスとワインハウスに泊まることになりました。由利本荘市のデリゲーションのみなさんも、ホストファミリーのみんなもこれからのプログラムを楽しみにしているようです。 |
