Dr. Rétvári Bence országgyűlési képviselő és parlamenti államtitkár most új szerepkörben, a kerekasztal beszélgetés moderátoraként mutatkozott be. Először azt kérdezte vendégeitől, kinek milyen személyes emléke fűződik a 30 évvel korábbi rendszerváltoztató eseményekhez.
M. Kiss Sándor történész az 1987-es lakiteleki találkozó bátorságát emelte ki. „A 70-es évek végére világos lett, hogy mindig és mindenben hazudnak nekünk. Nagy igazságvággyal kerestük egymás társaságát, és számomra Lakitelek volt az az áttörés, ahol nemcsak pusmogva, de nyíltan és őszintén lehetett végre beszélni. Az ott összegyűlt közös gondolkodású emberek szervezték meg azokat a tüntetéseket, majd Nagy Imre és társainak újratemetését, amik aztán végül kikényszerítették a szabad választások megtartását. Ezek közül a mártír miniszterelnök újratemetése beégett az emlékeimbe. Amikor a sok öreg, ismert fordulatokat emlegető szónok között egy szakállas fiatalember lépett a mikrofonhoz, és olyat mondott, amitől millióknak állt el a lélegzete. Orbán Viktornak hívták” – tette hozzá.
Marton Zsolt váci megyéspüspök a Szabad Európa Rádióból értesült a Fidesz megalakulásáról. S bár tele volt tettvággyal, akkor vitték el katonának. Elmondása szerint – jellemző a változások korára – bevonulásakor „elvtársként” üdvözölték, nemsokára „bajtárs” lett, a leszereléskor pedig már mint „urak” búcsúztatták őket!
Fördős Attila, Vác polgármestere egyetemi éveitől, 1981-től bekapcsolódott az ellenzéki értelmiségiek köreibe. Leginkább az lepte meg őt akkoriban, hogy sok társa ott hallott először a vészkorszakról vagy Trianonról. Fekete Gyula író már akkor foglalkozott a magyarság népesedésének fontosságával, Csurka István az elszakított országrészek sorsával Cseres Tibor pedig elmondta már a hallgatóságának, hogy a Hideg napok című könyve egy trilógia első része lett volna, de a második és harmadik rész kiadásra, ami Tito 40 ezer civil magyar legyilkoltatását örökítette volna meg, már nem volt lehetőség. „A rendszerváltozás nagyon nagy csalódást jelentett nekem. A politikai fórumokon forgolódva meggyőződésem volt, hogy a rendszer megváltoztatásának egyik kulcsa az elfogadhatatlan magyar területi felosztás revíziója lesz. És azt is naivan hittem, hogy a kommunisták zöme csak a szovjet megszállás miatt érzi magát kommunistának” – mondta.
Spiegelhalter László vácrátóti polgármester, aki Spigiboy néven lemezlovas és újságot is szerkeszt, fontos élménynek nevezte a Fidesz „rendszerváltó házibuliját”, ahol Nagy Feró, Pataki Attila mellett Orbán Viktor is teli torokból fújta az „Azok a boldog szép napok” kezdetű, ikonikussá vált Beatrice dalt. „És mikor hazamentem, édesapám azzal fogadott: te, fiam végre választani fogsz – mert nekünk eddig szavaznunk kellett” – mesélte.
A résztvevők később arról beszéltek, hogyan élték meg a rendszerváltást.
M. Kiss Sándor röviden összefoglalta: a ’89 előtt írt „kisdoktori dolgozatát” visszadobták, 1996-ban viszont kandidátusi dolgozatnak is elfogadták. Én maradtam a szakmámban, és lassan mindenki számára világossá vált, hogy Recsk, a kitelepítések, Tóth Ilona és egyáltalán a kommunista bűnök „szakértőjévé” avanzsáltam.
Püspök atya a szabad hittanoktatás megjelenését emelte ki, hiszen akkoriban még civil tanárként dolgozott egy iskolában. Az érdeklődés nagy lett hirtelen, és ezért ő – akkor még – erre szóló képesítés nélkül belevágott a hitoktatásába is.
„Ha nem lett volna rendszerváltás, én biztosan börtönben ülnék!” – vette át a szót Fördős Attila. „Szegény édesapámmal haláláig vitatkoztunk azon, hogy az oroszok kivonultak-e vagy sem? Ő azt mondta: ahová ezek betették a lábukat, onnan ki nem mennek… és ma sem tudom igazán eldönteni, lehet, hogy neki volt igaza? Hogy lehet az, hogy valaki beleszületik egy nemzeti közösségbe – a magyarságba – megismeri az anyanyelven keresztül annak történelmét és kultúráját, majd az agyában átkattan valami, és elkezdi azt támadni, fenyegetni? Micsoda elvakult bolsevizmus, internacionalizmus vesz rá embereket arra, hogy ennyire kiforduljanak magukból?” – tett föl a megválaszolhatatlan kérdést.
Spigiboy iskolarádiósként sem értette, hogy miért kell bizonyos ünnepeket megtartani, és azokon az Internacionálét sugározni a diákoknak. „Az én szüleim sem hitték el, hogy vége lehet annak a rendszernek és kimennek majd az oroszok, úgyhogy október 23.-án minden évben a kollégiumban kellett maradnom, és felhívtak telefonon, hogy nem vagyok-e az utcán, nem keveredek-e bele valami olyanba, ami miatt az egész életemet tönkreteszik majd” – fogalmazott.
A fiatalok számára milyen tanulság vonható le a rendszerváltásból? – intézte kérdését vendégeihez Rétvári Bence.
M. Kiss Sándor a legfontosabbnak azt tartja, hogy a folyton változó világhoz úgy alkalmazkodjunk, olyan kapcsolatrendszert építsünk ki, ami mellett a legfontosabbnak és legsérthetetlenebbnek a saját nemzeti érdekeinket őrizzük meg.
Marton püspök úr az értékekre figyelést és annak megtartását emelte ki. Azt, hogy nem elég, nem méltó „csak úgy élni bele a világba”, kell, hogy értékes, szép céljaink legyenek, amikért hajlandók vagyunk küzdeni is. Meg is nevezett jó néhányat: a szabadság, a haza, a magyarság, a függetlenség, a nemzet.
Fördős Attila azzal toldotta meg, hogy nemcsak az értékeket, de a saját érdekeit sem ismeri fel sok ember. „A liberálisok a nemzeti gondolat elpusztítására szövetkeztek, ezért harcolnak. Na de ha sikerül nekik, mit fognak támadni akkor?” – kérdezte.
A vácrátóti polgármester számára az volt vízválasztó, „amikor 2009-ben a libás ember lett a miniszterelnök”. Ez győzte meg arról, hogy kézbe kell ragadnunk a saját sorsunkat, a gyerekeink nevelésén keresztül érhetjük el, hogy Magyarország magyar maradjon.
A beszélgetést követően Varga Miklós és a Band a Civitas együttessel, majd Sasvári Sándorral kiegészülve adott koncertet, hogy aztán az esti órákra erősen megnőjön a nézőszám – aztán főleg ifjú és örökifjú hölgyek ovációja mellett a gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company adjon fergeteges koncertet.
Szép este volt, szép zenével, szép gondolatokkal!
Fényképek forrása: Facebook
|
