Az emberek félelmükben tüzeket gyújtottak ilyenkor, továbbá állat-és emberáldozatokat mutattak be pogány isteneiknek. A druida papok vezették a szertartásokat, melyek kultikus helyei az erdők voltak. Szokásuk volt még, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat és így próbálták elijeszteni a szellemeket. A halloween legismertebb jelképe a faragott töklámpás, melynek kettős célja volt: egyrészt elijessze a kísérteteket, másrészt világítson a halottak szellemeinek, hogy hazataláljanak.

Maga a halloween név a Mindenszentek ünnepének angol elnevezéséből származik (All Hallows' Eve), melyet a katolikus egyház november elsején tart, a halottak napját pedig november másodikán. Ahogy ez a többi ünnepen is (Karácsony, Húsvét) történt, egyfajta keveredés (szinkretizmus) jött létre, azaz sok pogány elem vegyült a keresztény színezetű szertartások közé.

Amerikában az ír bevándorlók vitték be , ám az erős protestáns gyökerekkel rendelkező lakkosság sokáig elutasította a gonosz szellemhiten alapuló ünnepet. A XX. században azonban felfedezte magának a szórakoztató- és reklámipar. A médiának óriási szerepe volt ennek megerősítésben: a különböző magazinok, az okkultizmust népszerűsítő filmek (pl. a Harry Potter, a Gyűrűk ura, stb.) igen erőteljesen diktálják a divatot a tudatlan, ám a természetfölöttire nyitott emberek számára.

A tengerentúlon a gyerekek csapatosan járják ilyenkor az utcákat sötétedés után, beöltözve mindenféle ijesztő jelmezbe, hogy így „riasszák el” a szellemeket, sőt egy kis édességért cserébe a szomszédok háza tájáról is elűzik őket. „Trick or treat!” („Adsz vagy kapsz!”) felkiáltással cukorkát kéregetnek, és ahol nem adnak nekik, ott keményen megtréfálják a háziakat

Mindezekből kiderül, nem csupán hátborzongató szórakozás ez, hanem az okkultizmus terjesztésének újabb kísérlete, hogy az emberek Isten helyett a természetfölötti sötét pólusával kerüljenek kapcsolatba. Keresztényekhez nem méltó, hogy ilyenekkel szórakozzanak, és gyermekeik halloween partikon, felvonulásokon vegyenek részt. Mindenképpen tisztában kell lennünk a következő tényekkel:

– Ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban, bálványimádásban és az okkultizmusban gyökereznek.
– Megünneplése az animizmus, a sámánizmus és a druida tanok világába viszi az embert.
– Akár hisz valaki ebben, akár nem, kapcsolatba kerül a gonosz szellemekhez kapcsolódó pogány hitvilággal.

A Biblia tanítása egyértelműen tiltja, hogy belekeveredjünk pogány vagy okkult gyakorlatokba. Ezt látjuk már a Tízparancsolatban is (Mózes II. könyve, 20. fejezet, 3. vers), illetve Mózes V. könyvének 18. fejezetében, a 10.- 11.-es versekben: „Ne találtassék közötted, aki az ő fiát vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló, se bűbájos, ...se titokfejtő, se halottidéző; mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli.”

A Bibliában számos helyen láthatjuk, hogy miután az emberek Istenhez fordultak, felhagytak addigi pogány isteneik imádatával. Az efeszoszi keresztények megsemmisítettek minden okkult könyvet, miután hitre jutottak (Apostolok cselekedetei 19,19.).

Mielőtt minden barbár szokást kritikátlanul átveszünk, érdemes megfogadni Pál apostol tanácsát:

„Minden szabad nekem, de nem minden használ.” (Korinthosziakhoz írt első levél, 6.fejezet, 12. vers).

Hekli Éva
pedagógus

Megosztás