Csereklye Károly: "a képviselőség szolgálat és ezt sokan, sokszor elfelejtik"
2014. okt. 12.
Csaknem negyedszázadot töltött a helyi politikai közéletben a kisváciakért dolgozó Csereklye Károly, aki biztosan nem lesz tagja az új összetételű képviselő-testületnek, hiszen nem indul újra az önkormányzati választáson. A szeptemberben tartott cikluszáró ülés óta nem foglalkozik a helyi politikával, beszélgetésünkkor elárulta olyannyira nem foglalkoztatja a kérdés, hogy végig sem nézte kik indulnak képviselő-jelöltként lakhelyén, az 1-es számú választókörzetben. A VácOnline szerkesztősége úgy gondolta, hogy a képviselőségtől visszavonuló, magát mindig is konzervatívnak valló ex-városatyát a maga eszközeivel, lehetőségeivel "elbúcsúztatja".
- Többen érdekesnek tartották, hogy az utolsó képviselő-testületi ülésen nem kapott egy emléklapot, vagy bármilyen ajándékot visszavonulása alkalmából. Nincs emiatt rossz érzés Önben?
- Nincsen. Ez nem engem minősít, de azért voltak olyan képviselőtársak, akik megköszönték, hogy együtt dolgoztunk. Dr. Bóth János, Katonáné Doman Erika és dr. Bánhidi Péter is kifejezte köszönetét.
- Én még egy névvel kiegészíteném: dr. Jakab Zoltán, aki egy sajtótájékoztató keretében köszönetet mondott Önnek az eddig végzett munkájáért, majd elmondta: célja, hogy folytassa Csereklye Károly érdekérvényesítő és következetesen a fejlődés irányába ható tevékenységét. Azért ez szép gesztus, nem?
- De igen szép. Mindazonáltal úgy vélem dr. Jakab Zoltánnak nem lesz erre esélye. Szerintem nem fog nyerni a körzetben.
- Ön kire szavaz? Lehet tudni?
- Lehetne, csak még magam sem tudom. Amikor kijöttem az utolsó, szeptemberben tartott képviselő-testületi ülés végén vettem egy nagy levegőt. Határozottan úgy éreztem, hogy leesett egy nagy kő a szívemről. Azóta annyira sem foglalkoztam a helyi közélettel, hogy fogalmam sincs kik indulnak a választáson az én körzetemben. A polgármester-jelöltek közül én dr. Néveri István célkitűzésével és politikai ideológiájával tudok a legjobban azonosulni. Én őt maximálisan alkalmasnak tartom erre a szolgálatra.
- Szolgálatra?
- Bevallom, az értékrendem szerint én magam megtisztelő feladatnak és szolgálatnak tartottam mindig is a képviselőséget. Tudom, hogy ezt a gondolatot és gondolkodásmódot napjainkban már avittnak tartják, de én akkor is így gondolom. A képviselő-testületbe kerülők sokszor elfelejtik, hogy honnan jöttek és kiknek a jóvoltából kerültek oda. Természetesen ez a választópolgárok bizalmának köszönhető, s az ő esetleges becsapásuk, megtévesztésük visszaüthet a képviselőre egy következő választás alkalmával. Amit ezenkívül hajlamosak még elfelejteni az emberek, hogy a képviselőség nem örök érvényű és ha egyszer nem jut be valaki a testületbe akármilyen okból kifolyólag is, hamar feledésbe merül a nevük. Emlékeznek az emberek arra, hogy mondjuk tíz éve kik voltak tagjai a képviselő-testületnek és vajon mi van velük?
- Kétszer volt a városvezetés tagja az elmúlt huszonnégy évben. A második alkalommal 2006 és 2010 között amikor is egy civil szervezet tagjaként bejutott a képviselő-testületbe listáról. Akkor 11-11 volt a képviselő-testületbe kerülők aránya a jobb és a bal oldalon is, s Ön volt a „mérleg nyelve” ebben a helyzetben. Alpolgármesterként bizonyos helyzetekben a város érdekeit szem előtt tartva volt, hogy a szocialista frakcióval szavazott, máskor meg a jobb oldallal voksolt együtt. Amikor a baloldali képviselőkkel együtt voksolt, „árulónak” tartották azok, akik eredetileg, ideológiai alapon közelebb álltak volna Önhöz. Milyen érzés volt ez Önnek? Hogy élte meg ezt a helyzetet?
- Nem volt könnyű, de elviseltem ezt az állapotot. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan elhitték azt: én áruló vagyok, azonban soha nem tartottam magam annak. Mindig, minden esetben a város érdekeit szem előtt tartva voksoltam. Apám arra tanított : soha ne feledd el, honnan indultál!
- Tényleg, Csereklye Károly honnan indult? Mikor, miért, milyen megfontolásból lett tagja az első képviselő-testületnek?
- Az embereken való segítés hajtott mindig. Tévészerelőként dolgoztam azokban az időkben és amikor javítottam a hibás készülékeket, többen elmondták nekem az őket érintő városi problémákat. Úgy voltam vele, hogy ezeket a felém jelzett, megoldásra váró feladatokat akkor tudom hatékonyan képviselni, ha a városházán elmondhatom a döntéshozóknak. Így kezdődött.
- Az elmúlt huszonnégy évben rengeteg döntést hozott a képviselő-testületben amikor szavazott. Melyik volt az, amelyiket esetleg megbánt és melyik az amelyikre ma is megelégedettséggel gondol vissza?
- A szérűskerti torzó kapcsán meghozott döntésem megbántam és kudarcnak tekintem a helyzetet. Nem készült el a Vác Pláza, amely azóta is várja, hogy majd egyszer valaki befejezze. Ami viszont örömmel tölti el a szívem, hogy hagytam valamit a városra. Nem nagyon szoktam ezt elmesélni, de a szérűskerti sportcsarnok arra a földre épült, ami az én felmenőimé volt. Örülök, hogy annak idején, 1995-ben teljesült ez a kérésem.
- Hat cikluson át volt tagja a város képviselő-testületnek. Melyik négy évre gondol vissza a leginkább jó szívvel és melyikre nem?
- Az első négy év volt a legjobb, mert az akkori képviselők nem párt alapon hozták meg döntéseiket, s nem volt olyan kiélezett ellentét a testületben helyet foglalók között, mint az elmúlt években. Minden képviselő párthovatartozástól függetlenül tudott értelmesen beszélni egymással és közösen gondolkodni a város fejlődése szempontjából fontos teendőkön. Abban az időben valamennyi testületi tag biztos egzisztenciával rendelkezett nem a saját megélhetési lehetőségét látta az önkormányzati képviselőségben. A legrosszabb ciklus számomra a most záródó volt. Nem szívesen vállaltam azokkal közösséget, akik minden döntésüket a frakciófegyelem szabályainak maximálisan megfelelni akarás szándékával hoztak meg. Akármilyen ügyről is legyen szó! A másik pedig az, hogy egyes képviselő-testületi tagok az erkölcsileg számomra teljesen elfogadhatatlan viselkedésükkel valósággal lejáratták a képviselői tekintélyt, akár itthon, akár külföldön. Úgy gondolom: az új összetételű képviselő-testületnek lesz munkája helyreállítani a megtépázott testvérvárosi kapcsolatokat (is).
- Voltaképpen ezért döntött úgy, hogy befejezi az aktív közéleti szerepet?
- Sokáig gondolkodtam azon induljak-e ismét. Aztán úgy gondoltam hatvanhat évesen ideje már befejezni, visszavonulni, hiszen egy életünk van. Az elmúlt hónapokban fogalmazódott meg bennem az is, hogy az elmúlt két és fél évtizedben mennyi lemondást kellett elviselnie a mindig, minden körülmények között mellettem álló feleségemnek. Ideje a családdal foglalkoznom.
Csaknem negyedszázadot töltött a helyi politikai közéletben a kisváciakért dolgozó Csereklye Károly, aki biztosan nem lesz tagja az új összetételű képviselő-testületnek, hiszen nem indul újra az önkormányzati választáson. A szeptemberben tartott cikluszáró ülés óta nem foglalkozik a helyi politikával, beszélgetésünkkor elárulta olyannyira nem foglalkoztatja a kérdés, hogy végig sem nézte kik indulnak képviselő-jelöltként lakhelyén, az 1-es számú választókörzetben. A VácOnline szerkesztősége úgy gondolta, hogy a képviselőségtől visszavonuló, magát mindig is konzervatívnak valló ex-városatyát a maga eszközeivel, lehetőségeivel "elbúcsúztatja".
