A váci önkormányzati választás nem népszerűségi, hanem népszerűtlenségi verseny volt
Mind Fördős Attila, mind Matkovich Ilona messze kevesebb szavazatot kapott polgármesterjelöltként, mint az őket támogató pártok listái. Azaz egyik jelölt sem tudta a jelölő szervezetei szavazóit maradéktalanul megszólítani. Ebben a versenyben is a Fidesz-KDNP jelöltje hozta a rosszabb eredményt, így Matkovich Ilona költözhetett be a városházára.
Nézzük a számokat! Míg a Fidesz-KDNP polgármester-jelöltje 3880 szavazatot kapott, addig a megyei Fidesz-KDNP lista jóval többet, 5827 voksot. Tehát a jelölt 33 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, mint a Fidesz-KDNP lista. De a legmegdöbbentőbb számpár, ha összevetjük a Fidesz-KDNP lista szavazatszámát (5827) Matkovich Ilona szavazatainak számával (5597): a Fidesz-KDNP lista 230 szavazatot rávert Matkovichra, a kormánypártok népszerűbbek a városban, mint Matkovich Ilona. Ha tehát a Fidesz-KDNP polgármester jelöltje csak megközelítőleg annyi szavazatot be tudott volna gyűjteni, mint az őt támogató partok, akkor továbbra is polgári vezetésű maradt volna Vác. Vác nem a jobboldalra mondott nemet, hanem a jobboldal jelöltjére.
De valójában ugyanígy Matkovich Ilona személye sem volt elég ahhoz, hogy egyesítse az ellenzéki szavazókat Vácon – még úgy sem, hogy ő lett a polgármester. A listás szavazatok száma itt is közel kétezerrel magasabb, mint a Matkovichra leadottak száma. Matkovich tehát továbbra is megosztó személyiség a balliberális oldalon, es nagyon sok ellenzéki szavazó szamara nem elfogadható a személye, hiszen az ellenzéki szavazok 27 százaléka nem rá szavazott. Ha más a jobboldal jelöltje, könnyen alul maradhatott volna.
A számok alapján 3 Fidesz-KDNP szavazóból 2 voksolt a pártok polgármester-jelöltjére, míg az MSZP-MOMENTUM-DK-Jobbik esetében 4 ellenzéki szavazóból 3 húzta az ikszet Matkovich Ilona mellé. Tehát egyikőjükkel sem voltak maradéktalanul megelégedve saját választóik, a 4000-hez közelít azoknak a váciaknak a száma, akik személy szerint mindkettőjüket elutasították, bár a jelöltek mögött álló partokat támogatták. Szomorú tanulság, hogy nem az nyert tehát, aki népszerűbb volt saját pártjainál, hanem az, aki kevésbé volt népszerűtlen.
