A betegség egy olyan állapot, ami a testi-lelki törékenységével szembesíthet bárkit, olykor a hitet is erősen próbára téve, erről a kérdéskörről, a klinikai lelkigondozásról, gyógyulásról, Isten közelségéről szól a LélekJeneLét podcast legújabb adása.
Bálint Brigitta székelyföldi nagycsaládból hozta magával emberszeretetét, hitét, hivatását, és tizennégy éve a segítő szolgálat egyik legnehezebb feladatát végzi minden nap, amikor kórházi ágyak mellett vigasztalja a betegeket, erősíti a lelküket a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban.
Hivatásválasztásáról így nyilatkozott Bálint Brigitta:
A Pázmány Péter egyetem hittudományi karán végeztem, hittanár szakon. A képzés végén hiányérzetem volt, ezért jelentkeztem a SOTE Mentálhigiéné Intézetbe lelkigondozói szakra és ott ismertem fel, hogy a négyszemközti beszélgetések és a betegek melletti lelkigondozói lét áll közel hozzám. A család és a szociális irány érdekelt, így kórházi lelkigondozásra szakosodtam. Ez az, ami engem nagyon-nagyon vonzott.
Székelyföldről származol. Hogyan viszonyul az ottani közösség a betegeihez, milyen mintákat hozol otthonról?
Öten vagyunk testvérek és a nagyszüleink is velünk éltek, részesei voltak a mindennapjainknak. Bár voltak nehézségeik, fájdalmaik, az unokákat ők gondozták, mi meg szerettük őket. Közeli tapasztalatom, hogy amikor az egyik nagymamám beteg lett, nem vittük kórházba, hanem a faluban élő nővér járt hozzá, és a kezeléseket otthon, egy elkülönített szobában kapta meg. A templomban szentmisét is mondattunk a gyógyulásokért, úgyhogy én abban nőttem fel, hogy a betegség az élet egy természetes része.
Most pedig az a hivatásod, hogy 6-7 ágyas kórteremben lehetetlen körülmények között valahogy mégiscsak megteremts egy olyan légkört, ahol az embernek a lelke is gyógyulhat. A klinikai lelkigondozói szolgálat milyen gyakorlati feladatokból áll?
A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata 11 kórházban van jelen 13 kollégával. Ez azt jelenti, hogy minden kórháznak van egy vagy két lelki gondozója, és vannak mellettünk önkéntesek. A környék papjai bejárnak minden héten áldoztatni, gyóntatni, betegek szentségével ellátni a betegeket, de ennek az a feltétele, hogy mi hétfőtől péntekig napi 8 órában ott legyünk, odamenjünk a betegágyhoz és leüljünk a beteg mellé és megkérdezzük, mi történt vele, milyen az állapota. Nem mindenkivel tudunk Istenről beszélni, de az fontos, hogy érezzék, testi valóságuknál az életük sokkal több.
Hogy lehet elérni azt az állapotot, hogy képesek legyünk a lelkünkkel törődni akkor, amikor a fájdalom része a mindennapjainknak?
Általában a fizikai fájdalmakat elviselik. Teréz anya azt mondta, a magányt, az egyedüllétet nem tudjuk elhordozni, de ha ott vagyunk vele és megfogjuk a kezét, akkor egy idő után elkezd beszélni, nevet és mosolyog a beteg. Ott van a Jóisten, akinek az eszköze vagyunk, úgyhogy mi csak kis istencseppek vagyunk a betegágy mellett.
A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye podcastje, melyben a szerkesztő-műsorvezetők és vendégeik egyaránt foglalkoznak hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, igyekezve hiteles életpéldákat felmutatva válaszokat találni a felmerülő kérdésekre a keresztény hit mentén.
Forrás: vaciegyhazmegye.hu