A helytörténet idei jubileumaira fókuszáló sorozatunkban ezúttal az 1866-os esztendőre tekintünk vissza, mivel ez az év különösen fontos dátum az evangélikus gyülekezet históriája és az egész város története vonatkozásában.
A gyülekezet honlapján a következő összefoglaló szerepel a templom történetéről szóló fejezetének az 1866-os esztendőt leíró, regénybe illő részében:
A harmadik nekifutás
„1866. február 23-án Benkár Dénes felügyelő örömmel jelentette, hogy a város hajlandó átadni a Sétateret. Javasolja, hogy a felépíttetendő parókia és iskola bizonyos termeiben boltokat lehetne nyitni, amelyek különösen a váci vásárok idején jó jövedelmet adnának. Ugyan ellenvéleményként az is elhangzott, hogy a vásári nagy zsivaj zavarhatja az egyházi épületekben folyó munkát. A végső, mindent eldöntő érv az volt, hogy egy önálló területről van szó. Ezzel szabadon rendelkezhet az egyház. Így nem kell attól tartani, hogy idővel más egyéb épületeket csatolnak az egyházi épületekhez. A közgyűlés küldöttjei ezután átvonultak a Városházára, ahol Pajor Titusz másodalispán fogadta őket.
Ezen a tárgyaláson a két uradalom és a város elismerte az evangélikusok kérésének jogosságát. Sőt azt nyilatkozták, hogy a Sétateret a jelenlegi állapotában a legcélszerűbb minél hamarabb hasznosítani, mivel a városban csak »bűnfészeknek« nevezték. Az ülés mégsem döntött, mivel a városnak jogerős határozatot kellett hoznia. Az egyháznak pedig pontos kimutatást kellett beterjesztenie, hogy valóban képes templomot, lelkészlakást és iskolát építeni.
1866. március 11-én Benkár Dénes felügyelő bemutatta Kempe Edmund főmérnököt, aki már konkrét tervvázlatokkal érkezett. Elképzelése általános tetszést aratott. Tornyos Pál 1Kor 16,2-t és Lk 14,28-33-t olvasta fel és ajánlotta a templomépítő gyülekezet figyelmébe.
1866. április 8-án a megye, a főszolgabíró és a város kiadta a hivatalos építési engedélyt a templomra. 1866. április 14-én, Lang Mihály esperes és Kubinyi Ferenc esperességi felügyelő vizsgálatra szálltak ki a gyülekezetbe. Az egyházmegye részéről arra voltak kíváncsiak, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezik a gyülekezet. Tételes elszámolást és leltárt tartottak. Megállapították, hogy a gyülekezet összes anyagi tőkéje: 19.686 frt. A gyülekezet felügyelője tájékoztatta az egyházmegye vezetőit, hogy a gyülekezet gyűjtést szervez, a Gustav Adolf Segélyegylet segítségére számít és előrehaladott állapotban van a Bierbrunner Gusztáv által szerkesztett »Magyar honi protestantizmus történetét bemutató 10 füzet szerkesztése.«
1866. május 10-én felolvasták Káldy Miklós báró sürgető üzenetét, amelyben a templom építésének megkezdését szorgalmazta. Talán ennek a levélnek is köszönhető, hogy megfogalmazták a Cacciári Alajossal megkötendő szerződés szövegét. Az építőmester 18.000 frt-os költségvetést nyújtott be. A műszaki ellenőrzést Kempe Eduárd, a templom tervezője személyesen vállalta.
A gyülekezet összes készpénze 11.668 frt és 10 krajcár volt. 13.331 frt és 90 krajcár hiányzott. Lang Mihály esperes javaslatára a pesti német gyülekezet évi 6 %-os kamattal kölcsönt tud folyósítani, amit rá kell terhelni a Duna-parti házra. A gyülekezet az anyagi szűkösség miatt kénytelen volt élni ezzel a lehetőséggel. Káldy Miklós is több ízben segítette ki kamatmentes kölcsönökkel a gyülekezetet. A templom építése folyamatosan haladt.
1866. augusztus 5-én kiderült, hogy a Ferencz József császárhoz intézett kérés Pesten elakadt, egy íróasztalban eltüntetve hevert. A szomorú politikai helyzet következtében nem jutott el a címzetthez.
A templom tornya ügyében is sürgősen lépni kellett. Kempe Edmund a templomra öntöttvas tornyot tervezett. Árajánlatra kérték fel az öntödéket. A Ganz öntöde első ajánlata mázsánként 19 frt volt. A második nekirugaszkodásra 14 frt-ban állapodtak meg. A Schlick öntöde 11 frt-ban számolta az öntvény mázsáját. Minden további alkudozás eredménytelen volt. Ekkor az OETL testvérek öntödéjét keresték fel, ahol az egész tornyot 950 frt-ért vállalták. Ebben benne volt a helyszíni összeszerelés is. Kapva kaptak a kedvező ajánlaton. A gyülekezet közgyűlése körlevelet intézett az összes létező Takarékpénztárhoz, és a kérésre igen sok helyről érkezett adomány. /44 Takarékpénztár/
Daniek Károly Bzováról azzal jelentkezett, hogy az épülő templom és egyházi épületek üvegszükségletét mérjék fel és küldjék meg, mert az összes üveget adományul rendelkezésre bocsátja. Latinák Rudolf 25 q szürke vasat adományozott az épülő toronyhoz. Kempe Eduárd mellett Brodbeck Ferdinánd építész is segítette a templom építését.
1866. december 23-án ünnepélyesen felszentelték a harangokat és a toronyra felkerülő keresztet.