Firkász berkekben ugyebár vannak a magukat független-objektíveknek kikiáltók, meg azok az értékválasztó sátánfajzatok, akiket az előbbi, tőről metszett liberális észosztók úgy unblokk lebértollnokoznak – csakis a hírfogyasztókon múlik, kiknek a szavára adnak inkább.
A független-objektívek felmenői amúgy nagyjából a szocialista-kommunista diktatúra propagandista népámítói, csak hogy ne démonokról legyen szó, a még mindig hangadók közül megemlíthetjük ebben a sorban mondjuk Havas Henrik, Juszt László vagy épp a korábban Vácott is (közpénzből, busásan) kitartott Vicsek Ferenc nevét, akiknek bizony bőven vannak követőik a náluknál egy-, kettő- vagy már három generációval fiatalabb sajtósok körében is – az átkos rendszer vesztes oldalára sodródottak az ilyenekre mondták maguk között anno, hogy azt sem lehet elhinni nekik, amit kérdeznek.
No de visszatérve a jelenre: a lebértollnokozott, érinthetetlen páriák így, úgy, amúgy, szűkösebben vagy épp jobban eleresztve elvannak a maguk értékválasztásával, valószínűleg többnyire nyugodt szívvel bele tudnak nézni reggelente a tükörbe, nem támad köpőingerük az ábrázatukkal szembesülve.
Persze lehet, hogy a magukat független-objektívnak hazudó pályatársaknak sem támad – nekik annyit biztatásul, hogy ami késik, nem biztos, hogy múlik.
Mert valójában nincs olyan, hogy független-objektív újságírás, újabban egyre inkább nyilvánvalóvá válik ez idehaza is, legújabban épp a brüsszelita vezérpárt berkeiből kiszivárgott, regisztrált szimpatizánsokat soroló lajstrom alapján, amelyben bizony magukat pártatlannak beállító médiaguruk neve is fel-feltűnik, egyértelműsítve pártos bekötöttségüket.
Az értékválasztásokkal amúgy nincsen semmi gond, ha nyílt sisakkal vállalják az érintettek, dacolva az ellenoldalról érkező mocskolódással.
Ellenben igencsak visszás dolog például közpénzből fenntartott helyi médiumoknál domborítani azzal a felkiáltással, hogy ott az igazság, mert ők független-objektívek úgymond, még ha csak maguk is állítják ezt magukról a cégéren.
Elillan a hitelesség, meginog a bizalom, ha a helyhatósági hírgyártókról kiderül, hogy mégsem pártatlanok, hanem bizony igencsak elkötelezettek, megkérdőjeleződik ezen az alapon már az események hírértékének szerkesztőségi megítélése is, annak eldöntése, hogy miről esik szó a híradóban, miről nem – lehet, az a fontosabb, amit elhallgatnak…