November 4-éig, a teljes lefegyverzés, a véres megtorlások kezdetének évfordulójáig még az ’56-os forradalom és szabadságharc kirobbanási naptárfordultának bűvkörében vagyunk, így itt az ideje áttekinteni, mi is történt, mi kezd forrongani a világtörténelmi jelentőségű események után 69 évvel Vác városában.
Nos, a legmegütköztetőbb, hogy a szűken vett balliberális városvezetés botrányos módon az ünnepnap helyett október 22-ére időzítette át a hivatalos önkormányzati megemlékezést – meg is lett az eredménye, hiszen talán még félszázan sem hallgatták az ilyen események szónoki felelősségét és lehetőségét (elődjeivel ellentétben) rendre kisajátító akarnok polgármesternek, Matkovich Ilonának a kiszivárgott hírek szerint kevéssé számottevő, ellenben jobbára tartalmatlan mondandóját.
Ennél sokkal fontosabb, hogy külső kezdeményezésre eldőlt: az önkormányzat emléktáblát állít Csizmadi Ferenc egykori forradalmár tiszteletére, aki a szabadságharc leverését követően Vácon, a Naszály hegyen bujkált, majd letartóztatása után halálra ítélték és 1958-ban kivégezték.
A közgazdasági szakközépiskola falára szánt emléktábla létjogosultságáról átruházott hatáskörben a Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság határozott, majd azt – az iskolaépület tulajdonosaként – az önkormányzat képviselő-testülete egyhangú voksolással jóváhagyta.
Aligha várható hasonló konszenzus egy másik kezdeményezés kapcsán, ami a börtön melletti Kórház utca átkeresztelésére vonatkozik, erre vonatkozóan az előző ciklusban Pető Csilla akkori képviselő javaslatot tett a Regőczi István atyáról történő elnevezésre, ám ezt a szivárványos többség elutasította, most viszont az ő oldalukról két döntéshozó – Juhász Béla sződligeti polgármester, bejelentett DK-s országgyűlési képviselő-jelölt háta mögé bújva – Göncz Árpád volt köztársasági elnök mellett lobbizik. Nos, az eddig felmerült két egykori politikai fogoly névadójelölt közül kétségtelenül az Isten vándorának, a hadiárvák tucatjait gyámolító néhai papnak többrétűbb a váci kötődése, hiszen évekig szolgált a városban, templomot is épített, a Kórház utca képzeletben meghosszabbítva a 2-es úton túlra nagyjából épp oda irányul.
Továbbá húsz évvel azután, hogy szabadult, Regőczi István atya visszatért fogva tartása helyére: csodás emberi tartásról tanúságot téve 87 éves koráig börtönpasztorációs szolgálatot végzett a váci fegyházban.
Aztán ha már elindult a gondolkodás az utca-átkeresztelésről, megemlíthetjük: névadó lehetne bármelyik forradalmi szereplő, akinek emléktáblája van szerte a városban, Dr. Kristóf Bélától kezdve Kovács Ottón, Komáromi Kornélián, Dr. Pétery Józsefen át Dr. Rusvay Tiborig, de még tovább tágíthatjuk a kört, például a szintén bebörtönzött-meghurcolt, az egykoron a forradalom mellett szóló, ugyanakkor a túlzásoktól és az erőszaktól óvó cikkeket, verseket író, köztiszteletnek örvendő tanáremberrel, Gyombolai Mártonnal, az immár emléktáblára érdemesnek jelölt Csizmadi Ferenccel vagy épp a váci fegyházban bebörtönzött, a szabadságért életével áldozó, ’56 Petőfijeként emlegetett Gérecz Attila költővel…
Aztán fontos egy bekezdést szánni annak is, hogy Juhász Béla megnevezett pártjelöltként az országgyűlési választásokhoz közeledve – Ferjancsics László és Makray Zsolt DK-hoz húzó helyi képviselők szekértolása mellett – lázasan igyekszik előrukkolni olyan kezdeményezésekkel, amelyekkel felmutathatna valami kézzel fogható eredményt Vácott, a névadás-kezdeményezés is nyilvánvalóan beleillik ebbe, magyarán a politikai haszonszerzés remélésének gondolata is felsejlik itt a háttérben.
Ám még ennél is fontosabb rávilágítani arra, hogy egy olyan párt nem épp helyi, csak annak látszani akaró embere kezdeményez a 69 évvel ezelőtti szabadságharchoz kötődő névadást kies városunkban, amely párt mai vezetői (élükön Dobrev Klárával) mindmáig nem határolódtak el politikai felmenőiktől, akik pedig még ellenforradalomnak titulálták ’56-ot – szégyen-gyalázat lenne, ha ezek után ez az oldal diktálna itt az emlékezés kapcsán. A névadás kezdeményezésnek a város lakóinak köréből kellene kiindulnia, magyarán nem lenne eretnek gondolat lakossági fórum(ok), közmeghallgatás összehívása ebben a kérdésben, sőt akár helyi népszavazás kiírása sem.
És akkor a 70. évfordulón talán lehetne egy közmegegyezésen alapuló ünnepélyes utcanévadás…