Csörög nem Vác rovására fejlődik, hanem a törvények adta lehetőségekkel és pályázati forrásokkal élve próbálja ledolgozni hátrányait – jelentette ki Szorcsik József Csörög polgármestere a Vác Online-nak adott interjúban.
A település polgármestere határozottan visszautasítja Inotay Gergely váci balliberális alpolgármester vádjait, és hangsúlyozza: a kistelepüléseknek is joguk van a fejlődéshez, a nagyobb városokkal pedig nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell dolgozniuk. Az elmúlt évek eredményei pedig azt mutatják, hogy Csörög a nehézségek ellenére jó úton jár. Azt is közölte, hogy nyílt levelet is fogalmazott ezügyben.
Inotay Gergely a tegnapi képviselő-testületi ülésen azt mondta, hogy szerinte Csörög fejlődése részben Vác kárára történik, példaként a gyermekétkeztetést hozta fel. „Például a Csörögben meg nem fizetett terhekből aszfaltutak létesülnek, így könnyű. 73 gyermeket étkeztetünk zömében kedvezményesen abból a településből. Súlyos milliók, amit ráfordítunk a szomszédos településre. Sosem hallottam, hogy megköszönték volna, hogy a mi rovásunkra ők tudnak fejlődni!”- fogalmazott az alpolgármester. Hogyan látja ezt a felvetést?
Őszintén szólva ez a kijelentés egyszerre nevetséges és szomorú. Ha valaki tisztában van az önkormányzati működéssel, a költségvetési szabályokkal, pontosan tudja, hogy a szociális normatívák és az útépítési források – különösen a pályázati pénzek – teljesen különböző kategóriába tartoznak, nem lehet őket összemosni. Csörögből jelenleg körülbelül 72 diák jár át Vácra iskolába. Ők – hátrányos helyzetükre való tekintettel – törvény szerint jogosultak az ingyenes közétkeztetésre. Ez a lehetőség nem most született: egy 1997-es törvény szabályozza, amelyet 2015-ben megerősítettek, és a mai napig érvényben van. Tehát nem Vác „jóindulatából” kapják a gyermekek az étkezést, hanem jogszabályi kötelezettségről beszélünk. Azt állítani, hogy ezzel Vác hátrányba kerül, sőt, hogy Csörög ennek révén „fejlődik”, teljes félreértése a helyzetnek. Nemhogy szakmaiatlanságról van szó, de rosszindulatot is sejtek a kijelentés mögött. Egy nagyváros és egy alig 14-szer kisebb település összehasonlítása ezen a téren nem reális.
A kritika érintette a szolidaritási hozzájárulást is, amit az alpolgármester „sarcnak” nevezett. Mit gondol erről?
Ez egy újabb olyan kijelentés, amelyből látszik, hogy az alpolgármester úr vagy nem nézett utána a tényeknek, vagy szándékosan ferdíti azokat. A települések adóbevételei nyilvános adatok, mindenki számára elérhetők. Ezekből pontosan látszik, hogy mekkora összegek folynak be egy-egy önkormányzathoz. Amikor valaki a váci bevételeket és a csörögi bevételeket próbálja összehasonlítani, az olyan, mintha egy morzsát vetnénk össze egy kiló kenyérrel. Értelmetlen és félrevezető. A szolidaritási hozzájárulás lényege éppen az, hogy egy térség közösen viselje a terheket, és a kisebb települések is esélyt kapjanak a fejlődésre. Aki ezt „sarcnak” nevezi, az figyelmen kívül hagyja a rendszer valódi célját és szellemét.
A váci alpolgármester azt is kifogásolta, hogy „sosem hallotta”, hogy Csörög megköszönte volna a támogatásokat. Mit válaszol erre?
Ez ismét félreértés. Először is: nem Vác támogatásából fejlődünk, hanem elsősorban pályázati forrásokból, saját erőből és a rendelkezésünkre álló normatívákból. Az, hogy Vácnak törvény szerint gondoskodnia kell a náluk tanuló csörögi gyerekekről, nem adomány, hanem kötelezettség. Szomorú, ha ezt bárki úgy próbálja beállítani, mintha „jótéteményről” lenne szó. Másrészt mi magunk is tudunk példát hozni arra, hogy éppen mi segítettünk Vácon. Nemrégiben például 15 millió forintos pályázati forrásból mentesítettünk egy váci tulajdonú területet az illegálisan lerakott hulladéktól és veszélyes anyagoktól. Ez eredetileg Vác kötelessége lett volna, mégis mi oldottuk meg. Köszönetet ezért sem kaptunk, de nem is várjuk – hiszen nem erről szól a települések közötti együttműködés.
Ha már az együttműködésről beszélünk: Csörög fejlődése az elmúlt években szemmel látható. Melyek azok a konkrét eredmények, amelyeket leginkább kiemelne?
Amikor 2019-ben megfogalmaztuk a céljainkat, világos volt számunkra, hogy az infrastrukturális fejlesztések jelentik az alapot. Különösen az úthálózat terén volt hatalmas lemaradásunk. Akkor mindössze 17%-os lefedettséget tudtunk felmutatni. Ma már 52%-nál tartunk. Ez hatalmas előrelépés, és még mindig nem a végállomás. De a fejlődés nemcsak a számokban mérhető. Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy sikerült megerősíteni a közösségi életet. Korábban szinte nem is létezett települési közösség, ma viszont már összefogásról, közös programokról, együttműködésről beszélhetünk. Ez legalább olyan nagy eredmény, mint egy új út átadása. A siker kulcsa az volt, hogy világos alappilléreket határoztunk meg, és azok mentén következetesen haladtunk előre. Ez a tapasztalat talán más, hasonló helyzetű kistelepülések számára is tanulságos lehet: akkor lehet fejlődni, ha van egy közös vízió, és azt a közösség tagjai is magukénak érzik.