A hét végén következik a második forduló a Pest megyei első osztályú bajnokságban, városunk élcsapata ezúttal látogatóként lép majd pályára, éspedig vasárnap késő délután, a Budakalászi MSE vendégeként.
No de térjünk még vissza egy kicsit a múlt szombati, ligeti stadioni nyitányra, aminek kapcsán a Ponyvalegényblog.hu-t jegyző Horváth M. Attila figyelemre méltó portrécikket követett el a győztes gólt szerző abszolút főszereplőről, Pallagi Botondról.
„Utolsó percben elért győztes találat 27 hónap kihagyás után – Pallagi Botond: »Éreztem, hogy meg lehet nyerni a mérkőzést, de azt nem gondoltam, hogy a gólommal fog sikerülni.«
A Vác VLSE a klubhoz a nyáron visszatérő, csereként beálló labdarúgójával a Szentendrét múlta felül 1–0-ra a Pest megyei I. osztály nyitófordulójában.
Szólhatna ez a történet minimum az NB II-es szereplésről, a Honvéd, a Kecskemét, a Videoton vagy a Vasas elleni remiről, netán fontos győzelemről, de az egykori élvonalbeli alakulat, az 1994-ben Csank János vezetésével bajnoki címet nyerő együttes a jelek szerint a magyar futball negyedik vonalában ragad. Persze ha Pallagi Botondon múlna, a Duna-partiak meg sem állnának az élvonalig.
Vácon majdnem ugyanúgy kezdődött minden, ahogy az Érddel végződött. 2023. május 21-én a Csiszár Zoltán és ifj. Ebedli Zoltán dirigálta Érdi VSE a MOL Fehérvár II. otthonában zárta az NB III Nyugati csoport 38., utolsó fordulóját, és ha nem is volt eseménytelen az ominózus bajnoki, akik látták, aligha tudnának róla hosszú monológba kezdeni, fellelkesülten helyzeteket, lehetőségeket felemlegetni, kapusbravúrokról beszámolni. Pallagi Botondnak, az immár 30 esztendős futballistának mégis megmaradt az a 0–0-ra végződő összecsapás az emlékeiben, hiszen jó ideig akkor lépett pályára utoljára – nem az Érd színeiben, hanem versenyszerűen.
2025. augusztus 23-án a Vác VLSE a Dunakanyar SE-Szentendrét fogadta. Az újoncegyletet, amelyet a(z akkor még NB II-es) Vácban a 2004/2005-ös évadban fontos szerepet betöltő Andrási Zoltán treníroz már jó ideje. Ez a történet azonban nem az elvágtató két évtizedről szól, hanem a több mint két évnyi kihagyásról. Pallagi Botond a 68. percben állt be még 0–0-nál, és bizony sokáig úgy tűnt, nem is változik az eredmény. Így volt ez egészen a 90. minutumig.
»Éreztem, hogy meg lehet nyerni a mérkőzést, de őszintén szólva azt nem gondoltam, hogy a gólommal fog sikerülni« – idézte fel a szombat estéjét Pallagi Botond, a Vác VLSE labdarúgója.
– A találatom előtt már volt egy lehetőségem, amikor, ha jól veszem át a labdát, akkor ziccerbe kerülök, de ugye, a futballban nincsen »ha«. Aztán jött az utolsó perc és szöglet következett. Láttam, hogy nagyon jól jön be a labda és lehelyezkedtem a hosszúra, ahol szerencsére üresen tudtam fejelni. A találatot követően le is fújták a mérkőzést, így mondhatni, a lehető legjobbkor sikerült gólt elérnie a társulatnak. Nagyszerű érzés volt győztes góllal visszatérni és örömet szerezni a kilátogató nézőközönségnek. Külön köszönet a csapatnak, a vezetőségnek, az edzői stábnak és persze a Dunakanyar Ultráinak, hogy bíznak bennem és befogadtak.
Huszonhét hónap után így kell visszatérni, ezt leírni könnyű, mondani pláne, de végigcsinálni – nos, az az igazán emberpróbáló feladat.
Így nyilatkozott erről Pallagi Botond: »Egy eléggé hosszú és rögös úton vagyok túl. Beszélhetek itt egy hat éve húzódó magánéleti problémáról, aminek a nyár közepén lett vége. Lelkileg nem volt egyszerű átvészelni ezt a helyzetet, de a családom és a barátaim nagyon sokat segítettek benne, hogy ez sikerüljön. Nagyon hálás vagyok nekik, szeretném innen is megköszönni a támogatást, hogy itt voltak és vannak mellettem. Az élet visszaadott valamit, amit korábban elvett…«
Meglehet, kevesen tudják, de a korábban nagy mezőnymunkára képes, rendre megbízható teljesítménnyel kirukkoló futballista számára cseppet sem ismeretlen a Duna-parti egyesület, hiszen 2013 és 2015 között futballozott már kék-pirosban.
Jó kapcsolatot ápolok a váci vezetőséggel, valamint az edzőpárossal, Burzi Attilával és Hegedűs Csabával is. Már régebben is volt róla szó, hogy hazaigazoljak, de akkor még egyéb okok miatt nem jött össze. Most viszont minden úgy alakult körülöttem, hogy teljesen hazatérjek. Igazából gyorsan történtek az események, mert két hete edzek a csapatnál. Sajnos az erőállapotom még nem a régi, hiszen több, mint két évet hagytam ki a fociból és még az Érdi VSE-nél léptem utoljára pályára 2023 nyarán. Meg is beszéltük az edzőkkel, az elsődleges cél, hogy a kondicionális képességeimet visszanyerjem és segítsem a fiatalokat a pályán belül. Jelenleg az erőállapotom erre a tizenöt-húsz perc játékra képes, de rajta vagyunk az edzői stábbal, hogy ez minél előbb változzon.”