Teljesen megtelt a sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplom Tömördi Viktor atya jeles jubileumi szentmiséjére, a hosszú évekig a váci Barátok templomában szolgáló szerzetes ötven éve lépett be a ferences közösségbe, és negyven éve szentelték pappá.
A vaciegyhazmegye.hu beszámolóját közöljük a Magyar Kurír tudósítása nyomán:
Az ünnepségen a sümegi hívőközösség és a rokonok mellett részt vettek egykori tanítványok, barátok, ismerősök is, akik az ország több pontjáról, Viktor atya korábbi szolgálati helyeiről (Esztergomból, Szentendréről, Budapestről, Vácról) érkeztek a csodálatos kegyhelyre, a zarándokok templomába.
Az ünnepi szentbeszédet Kovács Gábor diakónus, a Váci Egyházmegyei Karitász vezetője, Tömördi Viktor atya első osztályának egykori diákja tartotta, aki prédikációjában felhívta a figyelmet arra, hogy…
„Isten nagy ajándéka az idő. Mivel az időt – ahogy minden mást e világon – Isten számunkra teremtette, így azt használhatjuk, sőt nem csupán használjuk, de felelősséggel is tartozunk azért, mire fordítjuk. Így már az idő nem csupán egy kiszámíthatatlan tényező, áramlat, amiben sodródunk, hanem Isten részéről ránk bízott eszköz is, amivel jól kell gazdálkodni. Az időben való élet a személyes kapcsolatokban lesz csak teljes élet. Viktor atya életútja hiteles példát ad arra, hogy hogyan lehet az időt mások szolgálatára szentelni. Évtizedek, ötven év elkötelezett, megszentelt élet, negyven év Istennek szentelt papi élet és nem mellékesen tanári élet ez. Egy életünk van. Nincs az életünknek e világi és Istennek szentelt, majd valamikor üdvösségünket szolgáló másik része. Az ember mindig Isten állandó jelenlétében van. Ő mindig itt van velünk, és ez az, amibe bele tudunk kapaszkodni. Ő állandóan felajánlja magát számunkra”.
A diakónus egykori ferences diákként visszatekintve a gimnáziumi évekre és az azóta is ápolt barátságukra, tehát az elmúlt negyven évre, Jézus szavait idézte Tömördi Viktor atyával kapcsolatban, szavai szerint ő is a jobbik részt választotta. „Prefektus atyaként, tanárként, majd barátként sokszor távolról figyelve és támogatva követte és követi sok száz vagy akár ezer egykori és jelenlegi esztergomi, szentendrei és sapientiás diákja életét. Hihetetlen, de Viktor atya személyes, közvetlen kapcsolatot tart a legtöbb volt tanítványával. Függetlenül attól, hogy Esztergomban, Budapesten, Vácon vagy Sümegen él, hívei, volt diákjai mindig maguk mellett tudhatják őt, és számíthatnak rá.”
Forrás és fotó: Nagy Krisztina, Kovács Gábor