Rendkívül erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a már a 31. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap aktuális, júliusi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő írások vonatkozásában, a polgármester ejtőernyős, közpénzből busásan megfizetett tanácsadói, bértollnokai híján az utóbbi időben a korábbinál valamivel mérsékeltebbé vált hivatalos helyi médiában elhallgatott eseményekről szóló tudósításokról nem is beszélve.
Kucsák Gábor felelős szerkesztő vezércikkében a mögöttünk hagyott hónapokban a közbeszédet erősen tematizáló meleg-büszkeség már-már mintaadó példának beállított hirdetése kapcsán Jónásért kiált, de a végszó előtt idéz egy gondolatsort a legendás színművész óriástól, Sinkovits Imrétől:
„Ez a mai harsogó – csápoló – idegrángásos – lélektelen – »fogyasztói társadalom«… diszkóval, hamburgerjeivel mint a hínár húz le a tartalmatlan élet mocsarába. A így elsatnyult testben milyen lékek lakozhat?”
A publicista hozzáteszi:
„Hogy milyen, ezt láthattuk a meleg-felvonuláson.
Babits: Jónás könyve így kezdődik:
»Monda az Úr Jónásnak: Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen! Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: szennyes habjai szent lábamat mossák.«
Jöhetne Jónás Budapestre is.”
Szórád Ágnes főmunkatárs „Csak eszmélődöm” című kolumnás rovatában a szomszédban dúló háború, illetve az ahhoz nagyban hozzájáruló, a Krím jogállásával kapcsolatos vita kapcsán végső soron a kisebbségi jogok világpolitikai helyzetével foglalkozik elsősorban.
„A Krím elszakadását Ukrajnától a nyugati hatalmak elítélik. Koszovó kiválását Szerbiából elfogadták (2008). Katalónia (Spanyolország) lakosságának nincs joga népszavazást tartani függetlenségükről (2017), ahogyan Angliáról való leválásáról a skótoknak (2014) vagy az észak-íreknek (minimum 7,5 millió ember). Baj van a nemzetközi jog alapértelmezésével? Nagyon úgy tűnik, hogy az emberi jogok és szabadságjogok mögött a törvény súlytalan lett. A nyugati kormányok a globalista elvárásnak megfelelően »tökéletesítették« a joggyakorlatot, a népek többségi akaratát és önrendelkezési jogát figyelmen kívül hagyva. Megpecsételődik így az európai őshonos nemzeti kisebbségek sorsa is…”
Igazán érdekfeszítő interjú olvasható a lapban Bodor Ferenc hajóvezetővel, hajóskapitánnyal, révésszel, komptulajdonossal.
– Mi ennek a munkának a nehéz része – teszi fel a kérdést a szerző, Jáki Gábor.
„A köd és a hideg. Akik rendszeresen utaznak a komppal, jól ismerik az ezzel járó nehézségeket, és könnyen el tudják képzelni, milyen lehet például télen, reggel 5:45-től este 8-ig, napi 16 fordulót tenni” – érkezik a válasz, hozzátéve, hogy nyári hétvégékre 22 fordulóra nő ez a szám.
Ezután felvetődik: Sokakban felmerülhet, hogy régi ez a komp (Toldi), és a teljes felújítás ideje sem ma volt.
„A komp teljesen biztonságos. Elsüllyedni nem tud, olyan nagy légtartályokkal rendelkezik. Négy darab Schottel hajtómű és 4 db Rába motor működteti, és egy tartalék motor is van a hajón, ha meghibásodás történne. A navigáció szintén biztonságos, négy rendszer ellenőrzi a folyami forgalmat (AIS radar, rádió, Tresco rendszerek, műhold), az egyiken a közeledő hajónak még az alakja is megjelenik egy képernyőn” – fogalmazódik meg a válaszban.
Majd így zárul a cikk:
„Ferencet a hajóval hívták máshova is a Dunán más megbízatásokra, például a nagy forgalmat bonyolító Gönyűre, ő azonban itt maradt és biztosítja az összeköttetést Tahitótfaluval. Miután a közelben elgondolt híd építésének terve egy darabig lekerült a napirendről, ez még sokáig így maradhat…”